rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Talán eltűnök hirtelen - jog az elfeledtetéshez


insiders

Talán eltűnök hirtelen - jog az elfeledtetéshez

Ami egyszer kikerül az internetre, azt nem lehet onnan eltüntetni – így szólt egészen a közelmúltig a vonatkozó bölcsesség. Hogy ez ma már ebben a formában nem igaz, azt nem kis részben Mario Costeja Gonzaleznek köszönhetjük. Az ő esete alapozta meg az úgynevezett elfeledtetés jogát.

Marionak az volt a baja, hogy valahányszor rákeresett a saját nevére az interneten, az egy 90-es években történt történetet is kidobott, amely egy ingatlan kényszerű eladásáról szólt. Mario azt kérte a Google-tól, hogy a több évtizedes történetet a kereső ne kösse többet össze a nevével.

Mario hat évig küzdött az internetes óriással, a küzdelemről a blogján részletesen beszámolt. 2014-ben az Európai Bíróság ítéletével kimondta, hogy Marionak joga van ahhoz, hogy az internet “elfelejtse”.

- A Google nem volt hajlandó tudomást venni rólam – mesélte az Euronews riporterének Mario. -Európai állampolgárként semmit nem tudtunk vele csinálni. Muszáj volt változtatni ezen. Amikor az embernek itt Európában problémája támad egy keresőmotorral, akkor az Egyesült Államokhoz kell fordulni. nagyon nehéz egy olyan óriással szembemenni, mint a Google. Nagyon erős lobbi áll mögöttük. Az ítélet előtti helyzet nem volt normális, a nagy techvállalatok és keresőmotorok úgy viselkedtek, mintha egy törvény nélküli világban, valamiféle vadnyugaton lennének, azt csinálták, amit akartak. Valós igény volt a szabályozásra.

Még a nyomok nyomait is törölni kell

A mindenütt jelenlévő okostelefonok, a közösségi hálózatok , a meggondolatlan feltöltések és megosztások miatt az internet tele van problémás üzenetekkel és magánképekkel. Az Európai unió adatvédelmi reformja megerősíti az információs önrendelkezés jogát. A személyes adatokat jogi védelem illeti meg, függetlenül attól, hova küldik el, hol tárolják vagy dolgozzák fel. Ha egy európai polgár azt akarja, hogy az adata ne legyen hozzáférhető, akkor azt törölni kell.

Madridban Mario ügyvédjével találkoztunk, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy azért messze nincs még itt a Kánaán. Az elfeledtetés joga csak hétköznapi emberekre vonatkozik, közszereplőkre nem. A közszereplőt azonban nem definiálja a szabály. Ahogy azt sem, hogy hány év után számít egy információ, egy kép vagy történet elavultnak. A vonatkozó jogszabályról idén szavaz az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa, jövőre lép hatályba.

- Az új európai szabályozás kibővítette az elfeledtetéshez fűződő jogot. Nem csak a keresőmotorokra vonatkozik majd, hanem más internetes szolgáltatásokra is. Valamennyi felhasználó kérheti az internetes cégektől, hogy töröljék a rájuk vonatkozó elavult vagy pontatlan információt. A weboldalaknak ezeket a változásokat közölni kell a keresőmotorokat működtető cégekkel is, hogy töröljék vagy blokkolják a törölt tartalomhoz vezető hivatkozásokat is – sorolta a változásokat Joaquin Munoz Rodriguez.

Aggódunk miatta, de nem teszünk érte

Az európaiak kétharmadát aggasztja, hogy a rájuk vonatkozó internetes tartalmak fölött nincs hatalmuk. Nem gond, ha az ember megoszt ezt-azt a közeli barátaival, de a pletykák terjesztése már egészen más káposzta. Különösen ha gyerekekről van szó. Ezeket azz aggodalmakat egy spanyol tornatanár, Marta is megerősítette, aki csak teljes neve eltitkolása mellett volt hajlandó nyilatkozni az euronewsnak. Az online zaklatás egyre nagyobb gondot jelent. Hallott már olyat is, hogy a gyerekek a tanáraik arcképét pornóképekre montírozták. Marta esete más.

- Az egyik tanítványom apukája kiderítette a telefonszámomat, és egy üzenetküldő alkalmazáson keresztül elkezdett üzengetni nekem, hogy nem ért egyet a tanítási módszereimmel. Gyorsan elég ronda sértegetéssé fajult az egész, végül már a fenyegetések jöttek. “Ne menj el otthonról egyedül… Nézz a hátad mögé, ha nem akarod, hogy valami történjen veled….” Számomra nagyon fontos, hogy tudjam, ellenőrzést gyakorolhatok a személyes adataim fölött az interneten, legyen szó a nevemről, az arcképemről, a fotóimról, az adataimról, a magánéletem eseményeiről – ez nekem alapvető – mondta a tornatanár.

Egy gyermekeknek szóló madridi segélyvonal munkatársaival is beszéltünk: elmondták, hogy egyre több az internetes zaklatás, különösen az elmúlt három évben. A jelenség rendkívül veszélyes, depresszióhoz, evési zavarokhoz, öncsonkításhoz vagy öngyilkossághoz is vezethet. Az ellene folytatott küzdelemhez alapvető, hogy a káros képeket és üzeneteket minél hamarabb törölni lehessen.

- Ha szexuális jellegű tartalomról, kiskorúakat ábrázoló képekről vagy videókról van szó, az eljárás gyors és hatékony – mondta Letici Mata Mayrand, az anar.org segélyközpont vezetője. – De amikor sértő írott üzenetfolyamról van szó, a közösségi oldalak rendszeradminisztátorai részéről sokszor meglehetős passzivitást tapasztalunk. A tinédzserekkel és a kiskorúakkal az a gond, hogy nem érzékelik jól a kockázatokat. Így gyakran kiteregetik a magánéletüket, az intimszférájukat a közösségi hálón.

A legjobb megoldás

A magánszféra védelméről van szó, nem pedig a történelem átírásáról vagy a sajtószabadság korlátozásáról, hangsúlyozza Mario, aki a szabad véleménynyilvánítás jogáért a Franco-diktatúra alatt is kiállt. Ugyanakkor a harc most a személyes adatok feletti ellenőrzés visszaszerzéséért folyik.

- Hat év küzdelem áll mögöttem, és nagyon elégedett vagyok – mondta erről Mario Costeja Gonzalez. – Kinyitottunk egy ajtót Európa számára. De a történet nem ért véget, a harcot folytatni kell. Erős szabályozásra van szükség Európában ahhoz, hogy az európai polgárok visszanyerják az ellenőrzést a személyes adataik felett. Hogy dönthessenek arról, hogy kinn legyenek-e az adataik a világhálón, vagy nem. El kell érni, hogy minden egyes polgár élhessen ezzel a jogával.

Ami egyszer kikerült az internetre, az ott is marad: ez a bölcsesség bizonyos értelemben már nem igaz Európában. De még mindig könnyebb nem kiteregetni a magánéletünket, mint ennek kínos nyomait eltakarítani az internetről.

ALL VIEWS

További hírek erről