NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Sztárok a sivatag közepén

Együttműködésben a
Sztárok a sivatag közepén
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Plácido Domingo és egy feltörekvő zongoraművész az Ománi Királyo Operaházban.

Az ománi főváros szívében áll a Muscat Királyi Operaház, ez a legmodernebb technikát felvonultató előadóterem, ahol napjaink sztárjai lépnek fel. Egy olyan országban, amelynek területe nagyrészt sivatagból áll. A Musica azért járt Ománban, mert Plácido Domingo vezénylésével Beatrice Rana, a fiatal kora ellenére már elismert olasz zongoraművész és az Omán Zenekar játszotta Csajkovszkij első zongoraversenyét.

- Egyszerre szeretem és gyűlölöm Csajkovszkij zongoraversenyét, mint minden erős viszonyulás, ez is ambivalens – mondta Beatrice. – Van, amikor forrón szeretem, és úgy érzem, nem tudnék nélküle élni, máskor meg ki sem állhatom. Szerencsére most éppen imádom. Egyértelműen olyan darab, amivel együtt nő fel az ember. A szerkezete grandiózus, ezernyi érzelmi árnyalatot vonultat fel, rengeteg rejtett zenei finomságot. Így az ember mindig új dolgokat fedez fel benne, állandóan újra felfedezi a darabot.

- A próbán rendszerint a karmesterek dúdolják a darab főtémáit a zenekarnak, kicsit félénken, néha kicsit hamisan… Tegnap megérkeztem a próbára Plácido Domingóval, hirtelen meghallottam ezt a csodálatos hangot, énekelte a főtémát a zenészeknek, és azt mondtam magamnak: már értem, miért számít ő akkor énekesnek – folytatta a fiata szólista, akiről Placido Domingo is elismerően szólt.

- Igazság szerint egyszerűen lenyűgözőnek találtam őt, lenyűgözőnek – mondta Domingo. – Különben Csajkovszkij zongoraversenye elképesztően nehéz, és az, hogy ő huszonnégy évesen képes így értelmezni, számomra kellemes meglepetés volt. És fiatalsága ellenére ő már most a legjobb zongoristák egyike. Elgondolkodtató, hogy mi lesz még belőle később.

- Őszintén szólva klasszikus zenészként előadni abszolút természetellenes helyzet – mondta a szólista. – Nem magáról a zenélésről beszélek, hanem erről az egészről, mint munkáőról. Azt gondolom, hogy az őszinteség nagyon fontos, amikor az ember kiül a közönség elé, és elvárja tőlük, hogy két óráig csendben hallgassák, mert ezzel azt állítja, hogy valami elképesztően fontos mondanivalója van a számukra. Remélhetőleg ha az ember elég őszinte ahhoz, hogy azt mondja: helló, itt vagyok, és megpróbálom átadni nektek, hogy mit is gondolok őszintén erről a zenéről, akkor megvan rá az esély, hogy az ember többé-kevésbé ugyanarra a szintre kerüljön, mint a közönség.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Az Arab-félsziget legnagyobb első operaháza

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén