rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Euronews-vita Davosból - a poszt-multikulturalizmus kora?


the global conversation

Euronews-vita Davosból - a poszt-multikulturalizmus kora?

Sokan, sokféleképpen jövendölik vagy hirdetik a multikulturális társadalom végét. Erről a témáról szólt az Euronews panelbeszélgetése a davosi Világgazdasági Fórumon, amelyet Isabelle Kumar, a csatorna riportere vezett. Beszélgetőtársai egy nemzetközileg elismert török írónő, Elif Shafak, a belga miniszterelnök-helyettes Alexander de Croo, Brendan Cox, a More in Common nevű brit civil szervezet vezetője (a Brexit-kampány finisében meggyilkolt szabadelvű képviselőnő, Jo Cox férje), illetve Lonnie Bunch amerikai történész, az Afroamerikai Történelem és Kultúra Múzeumának igazgatója voltak.

Mi is az a multikulti, aminek vége van?

A multikulturális társadalom az, ahol különböző etnikai, vallási, kulturális identitással bíró embercsoportok élnek együtt. Ennek kapcsán Brendan Cox azt mondta, hogy monokulturális társadalom valószínűleg nem létezik. Elif Shafak az identitásról szólva azt mondta, hogy akik monokulturális társadalomban gondolkodik, az nem veszi figyelembe, hogy egy embernek többféle identitása van. A beszélgetés arra kanyarodott, hogy például ehet valaki vallását tekintve muzulmán, kulturálisan brit, etnikailag indiai, ezen kívül létezik osztályidentitás, nyelvi identitás és még számtalan tényező határozza meg, hogy egy ember hogyan határozza meg önmagát. Egy monokulturális társadalomban csak egy etnikai csoporthoz vagy egyetlen nyelvhez kötődő identitást veszik figyelembe. Shafak ezt egyfajta törzsi gondolkodásnak tartja, amihez nem szabad visszatérni.

A multikulti ellentétes az emberi természettel?

Az alcímben szereplő kérdést az Euronews egyik nézője tette fel a Fecbook-oldalunkon. Az ebből kibontakozott beszélgetésben Cox azt mondta, hogy a másságtól való félelem az emberi természet része, de az együttérzés ugyanígy evolúciósan kialakult, hasznos képesség, ezt lehet szembeszegezni a másságtól való félelemmel. De Croo hozzátette, hogy a gazdasági válság, a terrorizmus miatt az emberek fenyegetve érzik magukat, ami a védekező reakciókat helyezi előtérbe. Ezzel a mainstream politika nem volt együttérző. Cox szerint éppen ezért a gazdasági integráció az alapvető feladat, szemben a nyelvi-kulturális integrációval, amit sok helyen erőltetnek.

Mit kellene tenni, mit lehet remélni?

Cox szerint az empátiára támaszkodva csökkenthetők az ellenérzések a más identitású csoportokkal szemben, ehhez azonban olyan történetmesélésre van szükség, amely empatikus a rettegőkkel. A brit szerint a nyugati társadalmakban mindig van 25%-nyi szélsőséges, aki mindig ellenséges lesz a más identitású emberekkel, 25% aktívan az integráció mellett áll, de a maradék 50% bizonytalan az, aki végül dönteni fog – jelenleg Cox szerint a másságot elutasító 25% sokkal szervezettebb és érthetőbben tudja megfogalmazni az álláspontját, ezért a semleges csoportok inkább hozzájuk csapódnak.
Elif Shafak – aki Törökországban nagyon aggasztó autokratikus folyamatokat lát – harcosabban fogalmazott, szerinte a gyűlöletbeszéddel szemben határozottan kell fellépni, fel kell venni a harcot ezekkel az erőkkel szemben. Lonnie Bunch – aki érezhetően kilógott a beszélgetésből, az afroamerikaiak helyzete az USÁ-ban a vártnál kevesebb közös vonást mutatott az európai helyzettel – a kulturális integrációra helyezte a hangsúlyt, és azt mondta, hogy ehhez elsősorban türelem kell, hiszen a folyamat emberöltőket vehet igénybe.
De Croo álláspontja az volt, hogy a konkrét, tényszerű panaszokat orvosolni kell, az integrációt – elsősorban a gazdaságit – segíteni kell, de feltételül is kell szabni, és meg kell nézni, kit engedünk be, ugyanakkor a multikulturalizmus mellett ki kell állni, még ha ez nem is mindig népszerű álláspont.

the global conversation

Amal al-Kubaiszi: Sajnálatos, hogy a terrorizmus az iszlám valláshoz kapcsolódó fogalom lett