Ezen a héten egy olyan terület gazdasági következményeivel foglalkozunk, amely hatással lesz a gyerekeink, a családjaink, vagyis mindenkinek a jövőjére, ez pedig a tartós munkanélküliség…
Ezen a héten egy olyan terület gazdasági következményeivel foglalkozunk, amely hatással lesz a gyerekeink, a családjaink, vagyis mindenkinek a jövőjére, ez pedig a tartós munkanélküliség Európában. Svédországban jártunk, hogy megnézzük miként tudják alacsonyan tartani a tartós munkanélküliség arányát ott, ahova az elmúlt években a világ szinte minden országából érkeztek a menekültek.
Csak elméleti szinten játszunk el a gondolattal, hogy minden második ember legalább egy éve munkanélküli, de kétharmaduk már inkább két éve keres munkát. Ez azt jelentené, hogy csak Európában 10 és fél millió emberről beszélünk, aki hússzú távon munkanélküli, és ezzel valamit kezdenie kell az EU-nak. Jöjjön tehát egy gyorstalpaló és néhány jó tanács.
Ha a tartós munkanélküliség egy társasjáték lenne, akkor egy állással lehetne a legtöbb pontot szerezni. Ugyanakkor a helyzet az, hogy ma minden ötödik ember kiesne a játékból.
Egyrészt a szociális és munkaügyi rendszerek koordinációjának hiánya miatt, hiszen ma a munkanélküliek csupán 73 százaléka regisztrált és kap segélyt. Másfelől azért, mert munkaadók egyáltalán nem részei az ellátórendszernek.
Az unió legfrissebb ajánlása szerint a tartós munkanélkülieket vissza kell venni a „játékba”.
Először is értékelni kell azt, ha valaki regisztrál a munkanélküli rendszerbe. Számukra kell egy egyéni értékelő rendszer, amelyben pontot jelent, ha valaki aktív álláskereső
Ugyanakkor a játékosoknak szükségük van támogatókra is, akik attól függően, hogy melyik országban járunk, segítenek a képzésekben, az oktatásban, a közlekedésben, a gyermekellátásban és így tovább.
És a Jackpotot csak azok érik el, akik együtt is működnek.
Ami az európai országok gyakorlatában közös, hogy a munkanélküliek mindössze 20% aktív álláskereső, ami a tartós munkanélküliek nagy számát tekintve aggályos. És az is, hogy a kiadások jelentős része a közfoglalkoztatásra megy el és nem a munkanélküliek újra integrációjára. A kérdés tehát, hogy miként lehet a munkanélkülieket visszahozni a munkaerőpiacra.
A szlovák gazdaság növekedése az európai élmezőnyben van, éves szinten több mint 3 százalék. A munkanélküliségi ráta az európai átlag körül van. A munkanélküliek aránya 9.4 százalék, 60 százalékuk viszont több mint egy éve nem dolgozik, vagyis tartós munkanélküli. Sokuk egyáltalán nem tudta/tudja követni a globális munkaerőpiac változásait.
A távközlésben dolgoztam – mondta Radovan Cechovic. Ahogy a technológia fejlődött, egyre kevesebb emberre volt szükség így aztán elbocsátottak.
Szerencsétlenségemre az én szakmámban inkább férfiakat keresnek illetve fiatalabbakat – nyilatkozta Eleonora Orbanova.
A szlovák kormány hozott néhány fontos döntést. Az alacsony keresetűek adóját csökkentette. Támogatja azokat, akik tartós munkanélkülieket foglalkoztatnak. Újraszervezték a munkaügyi hivatalok rendszerét, amelyek együttműködnek az iparági képviseletekkel és legalább ezer specialistával, akiknek az a feladatuk, hogy segítsék a munkát keresőket.
A munkanélküliség problémáját nem lehet a munkaadók nélkül megoldani, hiszen ők a foglalkoztatók, azért meg kell hallgatnunk őket, hogy számukra ki az ideális jelölt és neki mit kell tudnia – nyilatkozta Branislav Ondruš szlovák munkaügyi államtitkár.
A tartós munkanélküliség az egyik legnagyobb kihívás Európa számára, hiszen ez az egyik kiváltó oka a pénzügyi válság óta egyre csak növekvő szegénységnek.
Ivan Escalante López mérnök, Spanyolországból érkezett Szlovákiába, ahol sokáig nem talált magának munkát. Az ottani munkanélkülieknek több mint a fele legalább egy éve nem talál magának munkát és a verseny hatalmas.
Minden álláslehetőségre tömegek jelentkeznek – mondta Iván Escalante López. Sorba kell állnod, meg kell tanulnod eladni magad, el kell érnek, hogy a munkaadók beléd szeressenek, hogy miután elolvasták az önéletrajzodat azt mondják: igen ez az ember kell nekem, akarom őt! Minden nap úgy kell elindulnod, hogy hiszel abban, hogy ez lesz a nagy nap. Szlovákia megtalált engem én meg megtaláltam Szlovákiát magamnak, szeretjük egymást.
Ez a történet az elköteleződésről és a kitartásról szól, de ugyanakkor rámutat arra is, hogy a jobb együttműködés miként teremt lehetőségeket azok számára, akik aktívan keresnek az álláslehetőségek között, még ha ezt egy európai szinten kell is érteni.
A svéd munkaerőpiac programjai mindig jó példával szolgáltak a világ számára. Az ország lakóinak száma ez elmúlt években hihetetlen tempóban növekedett, ez pedig komoly feladatot jelentett a svéd munkaügyi miniszternek.
Euronews: Hogyan változott a svéd modell az elmúlt években?
Ylva Johansson, Munkaügyi miniszter, Svédország: Tudja, korábban egy svéd munkaügyi miniszter elmondhatta, hogy van egy rendszerünk, de ahogy egyre több menekült érkezett Svédországba rá kellett jönnünk, hogy erre nincs rendszerünk. Mindent egyszerre kellett csinálnunk.
*A menekültek érkezésével egy időben kellett átalakítanunk a munkaügyi rendszerünket, az oktatási rendszerünket, amely ennek a reformnak az egyik legfontosabb része. Az volt a cél, hogy aki ide érkezett, mielőbb dolgozzon, de fontos volt az is, hogy a korábbiaknál jobban együtt működjünk a szakszervezetekkel és más civil szervezetekkel, ebben azért van már tapasztalatunk. *
E: Mit gondol, a munkaerőpiac mellett az ingatlanpiac is reform előtt áll?
Johansson: Azt gondolom igen. A munkaerőpiac az egyszerűbb, mert a partnerek hosszú távú együttműködésekkel jól és rugalmasan tudják alakítani, de a lakáspiac reformja komoly kihívást jelent a kormány számára.
E: Milyen lehetőségeket látnak a menekülthelyzet kezelésére ezeken a területeken?
Johansson: Támogatjuk a képzést. Vagyis azt például, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek tanfolyamok és tréningek segítségével képezzék magukat. Ehhez nem kell hitelt felvenniük, ebben segít az állam. Támogatjuk például azt is, hogy az ide érkezőknek legyen jogosítványuk, mert anélkül nehezebb munkát találni. Vagyis segítünk abban, hogy ki tudják fizetni az oktatást és, hogy utána legyen jogosítványuk.
E: Mit ajánl a kollégáinak, az unió többi munkaügyi miniszterének?
Johansson: Egy olyan világban élünk, amikor az emberek a földi pokol elől igyekeznek messzire elmenekülni. Meg kell tudnunk osztani a felelősségünket a segítségnyújtásban. Azt gondolom ez az egyik legfontosabb. Reformokra van szükségünk a munkaerőpiacon, azzal együtt, hogy a svéd foglalkoztatási adatok elég jó képet mutatnak. Ugyanakkor figyelnünk kell, hogy mi történik a munkaerőpiacon és úgy kell a reformokat előkészíteni és alkalmazni, hogy azok ne veszélyeztessék a rendszer jól működő részeit, nehogy a feje tetejére állítsuk az egész rendszert.
E: Köszönöm, hogy a rendelkezésünkre állt és, hogy megosztotta mindezeket velünk.