rendkívüli hír

Luciano Moggi: Nem bíznak az olasz futballban

Köszöntjük önöket a Korner idei első adásában.

Éppen ezt olvassa:

Luciano Moggi: Nem bíznak az olasz futballban

Betűméret Aa Aa

Köszöntjük önöket a Korner idei első adásában. Az új évet különleges műsorral kezdjük: a főszereplő Luciano Moggi.

A Juventus korábbi ügyvezető igazgatója az olasz labdarúgás ellentmondásos alakja: neve összefonódott a Calciopoliként elhíresült botránnyal. Kollégánk, Cinzia Rizzi Torinóban készített vele interjút.

- 10 év elteltével a Calciopoli hullámait még mindig érezni lehet. Vége lesz valaha az olasz sport eme szomorú fejezetének?

- Nem, ez nehéz, mivel azoknak, akik veszítenek a mentségük mindig a Calciopoli. Valahányszor az Inter elveszít egy meccset, azt mondják: ‘‘Óh, a Calciopoli’‘. Ennek az az oka, hogy 2006-ban 15 ponttal volt lemaradva a Juventustól, még ma is botladozik. Tehát semmi nem változott, annak ellenére, hogy a Calciopoli már nem létezik. Ez fontos dolog, de nehéz felejteniük a szurkolóknak. A Juventus drukkerei másként gondolkodnak, mint más klubok drukkerei. Azok a csapatok panaszkodnak, amelyek veszítenek.

- Önre azt mondták, hogy – idézem a Semmítőszéket – “olyan illegális rendszer megalkotója, amely manipulálta a 2004-2005-ös olasz bajnoki meccseket. Mindent ellenőrzött, túlzott hatalma volt, amely kiterjedt az újságírókra és a médiára’‘. Mi ebben az igazság?

- Valóban úgy tekintettek rám, mint a Calciopoli létrehozójára, de azok, akik ezt állítják, nem mondták meg, az miben áll. A csalás azoknak a fejében volt, akik a nyomozást végezték. A Juventus nyert, mert Moggi segítette a Juventust, mondták, de ez nem igaz. A Juventus a jó játékosai miatt nyert, és mert jobb volt a többieknél. A Calciopoli ügyében az összes klubra figyelni kellett volna, mivel a futballt 360 fokban kell nézni, nem csak egy klubot vizsgálni, és kizárni az összes többit.

- Sajnos a Calciopoli nem az egyetlen botrány a labdarúgás világában. Tavaly a FIFA-t vihar rázta meg, felfüggesztették akkori elnökét, Sepp Blattert és az UEFA vezetőjét, Michel Platinit. Mit gondol erről?

- A bölcs emberek azt gondolnák, hogy azoknak a szervezeteknek a vezetői, amelyek a futballt irányítják “jelentéktelen’‘ emberek. Nem szeretném azt mondani, hogy “tisztességtelenek’‘, de ez bizonyára közel áll ehhez a meghatározáshoz.

- Gondolja, hogy Gianni Infantino, a FIFA tavaly februárban megválasztott elnöke képes ezt megváltoztatni, megtisztítani a futballt és főként a FIFA imázsát?

- Megpróbálja, minden bizonnyal más, mint az elődei voltak. A legjobbat akarja a labdarúgásnak. Az egyetlen hibája, hogy Inter-szurkoló, ha mondhatjuk azt, hogy ez hiba. Igazán hiszek Infantinóban, mivel ő olyan ember, aki a szívén viseli a futball érdekét, ellentétben Blatterrel és Platinivel, akiknek valami más áll a szívükhöz közel.

- Néhány évvel ezelőttig nagy nevek, játékosok és edzők is jöttek a Serie A-ba. Manapság Spanyolországot, Németországot, Angliát és Franciaországot kedvelik. Miért?

- Mert nem bíznak az olasz futballban, ez világos. Már nemcsak nagy bajnokok nem jönnek, a legjobb edzőink külföldre mennek. Például Antonio Conte, Fabio Capello, Carlo Ancelotti. A legjobb edzőink elmentek a legjobb európai klubokhoz. Külföldről csak a másodvonal jön Olaszországba, azok, akik máshol nem kellenek. Ez sokat elárul az olasz labdarúgásról.

- Az utóbbi néhány évben az európai futball egyre inkább ázsiaivá vált. Több üzletember fektet be klubokba Ázsiából, európai játékosok pedig Ázsiába igazolnak, főként Kínába. Mi ennek az oka?

- Azért jönnek Olaszországba, hogy tanuljanak a futballról. Nem hoznak ide ‘‘professzorokat’‘, hogy tanítsák nekünk, hogyan kell játszani, mert nem tudják. Az, hogy néhány játékos Kínába megy, hogy egy év alatt annyit keressen, amennyihez itt legalább négy évre lenne szüksége, sokat elmond erről. Mi megyünk oda tanítani a futballt, ők meg csak a marketing miatt jönnek ide, nem azért, hogy futballt tanítsanak nekünk.

- El tudja képzelni, hogy egyszer visszatér a futball világába, Olaszországon kívül?

- Meglátjuk. De mondanom kell valamit; igazán élvezem, hogy újságíró és kolumnista vagyok. Sok tanácsot adok edzőknek, és látom, hogy olvassák, amit írok. Igazán alaposan írok. Ha netán hibázom, az sem nagy dolog. Ellenben, ha egy futballklubnál dolgozva hibázom, akkor megfizetek érte. Ezért, mindent egybevéve, sokkal szórakoztatóbb újságírónak lenni.