Munkatársunk, Sabrina Pisu utánajárt, miért szavaz valaki igennel az alkotmánymódosító népszavazáson.
HIRDETÉSA vasárnapi olaszországi referendumon igennel szavazók lehetséges indítékait és érveit elemezzük vendégünkkel, Giovanni Guzzettával, a római Tor Vergata egyetem jogtudományi tanszékének professzorával, az Együtt Megváltozunk nevű bizottság koordinátorával.
Sabrina Pisu, euronews: Mi lehet a legfőbb magyarázat arra, hogy valaki igennel szavaz?
Giovanni Guzzetta: A fő ok, hogy ez most egy rendkívüli reformja lehet egy csodálatos alkotmánynak. Egy alkotmánynak, amelynek vannak régimódi elemei is. Azért régimódiak, mert amikor íródtak, még teljesen más volt a történelmi környezet. Nagyon erős ellentét húzódott a kommunizmus és az antikommunizmus között. Az alkotmányhoz egy erős demokráciát vettek alapul, mint amilyen a brit demokrácia, de nálunk ez nem volt járható út. Általában olyan gyenge kormányok voltak hatalmon, amelyek az ellenzék támogatása nélkül nem kormányozhattak, hiába szereztek többséget a választáson. Ma már ez egy meghaladott szemlélet. Itt a lehetőség, hogy eltöröljük azokat rendellenességeket, amelyek Olaszországot megkülönböztetik más, nagyszerű demokráciáktól. Olaszországban azonban sajnos minden átpolitizált, és emiatt sokszor úgy tűnik, hogy az ország léte forog kockán.
- Térjünk át a szenátus reformjára. Sok jogász azon a véleményen van, hogy a kétkamarás rendszernek véget kell vetni, azonban abban már megoszlanak a vélemények, hogy jó-e, ha az emberek többé nem választhatnak szenátorokat. Elveszi-e vajon egy ilyen változtatás az emberek szuverenitását?
- Ha ez igaz lenne, azt kellene mondanunk, hogy Németország, Franciaország vagy akár Kanada is korlátozza az állampolgárok szuverenitását. Egy ilyen fajta szervezettel, egy olyan parlamenti rendszerrel, amelyben az első kamarának megfelelő felhatalmazása és hatásköre van, ott nincs szükség további kamarákra. Egyetlen kivétel ez alól Spanyolország, ahol közvetlenül és közvetetten, a területi tanácsok által választott lápviselők is bejutnak a törvényhozásba. Az új irány, amit az olasz reform kitűzött, olyan modellt alkalmaz, amire számtalan példát lehet találni világszerte, akár Ausztriában, akár Belgiumban vagy Hollandiában. Ebben nincs semmi romboló, vagy nem demokratikus elem.
- A meggyőződéses alkotmánypártiak szerint ez a reform korlátlan hatalmat ad a kormánynak, néhányan azonban attól tartanak, hogy a tekintélyelvűség kockázata nőni fog, a demokrácia kiüresedik. Mi ennek az oka? Van alapja ennek a félelemnek?
- Én nem látok tekintélyelvű megközelítést ebben a reformban. Az alkotmánytervezet szerint a miniszterelnök még minisztereket sem válthat le, a parlamentet pedig pláne nem oszlathatja fel. Semmilyen tekintélyelvű elemet nem látok a leiratban. Olaszországban mindig kényes téma a tekintélyelvűség, mert voltak ilyen időszakai a történelmünknek. Ez egy figyelemfelkeltő téma, ami mindig félelmet kelt. De azt mindenki elfelejti, hogy az egyetlen olyan időszak az olasz történelemben, amikor kialakulhatott a tekintélyelvű rendszer az 1922-ben volt, amikor Mussolini csak azért kerülhetett hatalomra, mert az erre hivatott intézmények nem voltak képesek hatékonyan kormányozni az országot.
- Mi a reform gyenge pontja?
- Az egyetlen gyenge pontja a reformnak, hogy talán nem valósít meg mindent, amire vártunk. De összességében ez egy jó reform, erről meg vagyok győződve.