rendkívüli hír

„A szakképzés még nem elég fontos a döntéshozóknak”

Najat Vallaud Belkacem oktatási miniszter a francia iskolaügy válságáról.

Éppen ezt olvassa:

„A szakképzés még nem elég fontos a döntéshozóknak”

Betűméret Aa Aa

A jelenlegi szocialista kormány alatt újabb oktatási reform kezdődött Franciaországban. Najat Vallaud Belkacem oktatási minisztert a gyengélkedő oktatási rendszerről és a PISA-teszteken elért szerény helyezésről kérdeztük. A teszt a 15 évesek tudását értékeli olvasásból, matematikából és tudományokból, a földkerekség több mint 60 országában.

Sophie Claudet, Euronews: – Miniszter asszony, köszönjük, hogy itt van velünk az Európa Tanács demokráciafóruma alkalmából. A legújabb kutatások szerint a francia iskolarendszer a legegyenlőtlenebb a fejlett ipari országok közül, már hosszú évek óta.

Najat Vallaud Belkacem, francia oktatási miniszter: – Látni kell, hogy ezek a felmérések 15 éves diákokkal készültek, tehát az eredmény, amit kapunk, az előző évek oktatási rendszerét minősíti. Azok a reformok, amelyeket mi vezettünk be tavaly és az idén, ezeknek a reformoknak a hatása majd csak a jövőben, úgy tíz év múlva lesz mérhető hitelesen. Tavaly, 2015-ben három évtized után először nyúltunk hozzá az úgynevezett elsőbbségi iskolák rendszeréhez. Felszámoltuk azokat az intézményeket, amelyek nem váltak be, amelyek nem igazolták, hogy érdemes támogatni őket. Olyan intézmények léptek a helyükre, amelyek addig nem kaptak támogatást. Jelentősen bővültek a források, csaknem félmilliárd euróval többet juttatunk az elsőbbségi oktatásnak, sokkal jobban elismerjük az ott dolgozó tanárok munkáját is, hiszen nekik igazán nehéz dolguk van. Főképpen pedig újszerű válaszokat kerestünk egyes pedagógiai kérdésekre, sokkal intenzívebben követjük nyomon a gyerekek sorsát az elsőbbségi iskolákban, mint az azon kívüli oktatási rendszerben.

Azt látjuk a PISA rangsorában, hogy a legjobban teljesítő országokban jobb a tanárképzés, és azonnali lehetőség van az értékelésre és a korrekcióra. Része ez a reformnak?

– Mélyreható reformot hajtunk végre, ennek része a tanári életpálya, a pedagógusok fizetése, ellenőrzése és értékelése. Ez nagyon fontos, mert most először sikerült olyan olyan elvek szerint változtatnunk, hogy az elkötelezett tanárok munkáját jobban megbecsülik, mint a többiekét.

Figyelemmel kísérik, ami más európai országokban zajlik? Jelenthet ez ösztönzést? A németekre és a lengyelekre gondolok, akik 2000-ben még gyengén álltak, de azóta nagyot léptek előre.

– A reform bevallottan nagy mértékben épít a német, a svájci és az észak-európai tapasztalatokra. Tekintettel voltunk az interdiszciplináris szempontokra. A cél az volt, hogy a különféle tantárgyakat nyitottabban, egymással összefüggésben tanulják a gyerekek, hiszen így egyszerűen több értelmét látják a tanulásnak. Fontos a diákokkal való együttműködés is. Szóval több forrásból kaptunk ösztönzést.

Tanultak valamit a svájci és a német modellből a szakképzés területén is?

– Ezt rendkívül fontosnak tartom. 500 új szakképzési tanfolyamot indítunk, azokra a szakmákra helyezve a hangsúlyt, amelyekben – az előrejelzések szerint – tíz év múlva munkaerőhiány várható. Másrészről viszont, és ezt is őszintén el kell mondanom: engem személy szerint bánt, de a szakképzés még nem elég fontos a döntéshozóknak, és azoknak, akik nyilvánosan vitatkoznak az iskolarendszerről. Nem tekintik egyenrangúnak az általános oktatással.

Szeretném, ha végezetül reagálna egy megállapításra, amelyet az iskolarendszert értékelő tanács fogalmazott meg. Így szól: „A francia oktatás kockára teszi a jövőbeni gazdasági növekedést, valamint a nemzeti és társadalmi összetartozást.”

– Ismétlem, ez mind az elmúlt évekre vonatkozik, nem arra, ami 2012 óta történik. Egyértelmű, hogy 2012 előtt sok kárt okoztak a létszámleépítések. Persze nem minden mennyiségi kérdés, de ha nem jut tanár minden osztályterembe – márpedig láttuk, milyen nehéz újra feltölteni a pedagógusi állásokat –, ha nem képeznek elég tanárt – és 2012 előtt pontosan ez volt a helyzet –, akkor egész egyszerűen képtelenek vagyunk a diákok gondját viselni, kezelni a sokféleségüket és a köztük lévő egyenlőtlenségeket.