Erna Solberg norvég miniszterelnök bevándorlásról, Oroszországról, a brexitről és a Pokémon Góról.
Norvégia viszonylag kis ország, de sok világméretű problémával néz szembe. A norvég miniszterelnöknek olyan ügyeken kell keresztülnavigálnia az országot, mint a növekvő feszültség a szomszédos Oroszországgal, az Egyesült Királyság távozása az Európai Unióból, a menekültválság, vagy éppen a Pokémon Go.
Vendégünk Erna Solberg norvég miniszterelnök, akivel Strasbourgban beszélgetünk.
Isabelle Kumar, Euronews: – Van egy rövid közös határuk Oroszországgal, és nemrég beleegyeztek, hogy amerikai katonák állomásozzanak az országban, ez pedig ellenérzést váltott ki Moszkvában.
Erna Solberg: – Nem aggódom, rengeteg ügyben nagyon jó a kapcsolatunk Oroszországgal. Nagyon fontos, hogy a velünk szövetséges országok eljöjjenek hozzánk, és megtanulják, hogyan harcoljanak téli körülmények között, és hogyan működjenek együtt a mi katonáinkkal.
De Oroszország nem szereti, hogy nemcsak a skandináv, hanem a kelet-európai határainál is egyre több a katona. Nem gondolja, hogy van ebben némi provokáció?
– Nem érzünk akkora feszültséget, mint amilyen például a Balti-tengeren tapasztalható. Nagyon határozottak vagyunk abban, hogy amikor Oroszország megsértette a nemzetközi jogot Ukrajna esetében, akkor az ukrán emberek mellé álljunk, de az északi területen jó és nyitott együttműködésre törekszünk Oroszországgal.
Névjegy: Erna Solberg
- 2013 októberében lett Norvégia miniszterelnöke
- 2004-től a konzervatív párt vezetője
- „Vas Erna” volt a beceneve a 2000-es évek elején, mert bevándorlásügyben kemény álláspontot képviselt.
- Szereti a számítógépes játékokat, jelenlegi kedvence a Pokémon Go
Kerítést építettek Norvégia és Oroszország határára, mint ahogy több más ország is kerítést épített, hogy megfékezze a migrációt. Egyes vélemények szerint sikeresen, hiszen a migráció 95 százalékkal csökkent.
– Diplomáciai szinten jó kapcsolatunk van Oroszországgal, azt hiszem, tudják, hogy ez nekünk egy védelmi övezet. Orosz oldalon három kerítésen kell átjutni, mire valaki elér a norvég határra, szóval azt hiszem, az oroszoknak is fontos, hogy ne lehessen belépni ebbe a zónába.
Tisztességes dolog ilyen akadályokat emelni azok előtt, akik szükséget szenvednek?
– Az egyik legtöbb menekültet átvevő ország vagyunk. 3100 ember jön az ENSZ menekültügyi főbiztosságának kvótája alapján. Ezt elég stabilan folytatjuk már egy ideje, szóval ebben az évben ugyan alacsony volt a számuk, tavaly viszont magas. Valójában sokat teszünk ebben a humanitárius válságban.
A magas iskolázottságot összekapcsolják a különbözőségek jobb elfogadásával. Mit tesznek azért, hogy a norvégok befogadóbbak legyenek a menekültekkel? Mert sokszor azt mondjuk, hogy a bevándorlóknak integrálódniuk kell, de a társadalomnak is be kell őket fogadnia.
– Az oktatási rendszerünk természetes része, hogy beszélünk arról, miért menekülnek el emberek egyes országokból, milyen felelősségünk van, ez mind szerves része az oktatásnak. Az is világos, hogy ha az ember elmegy hazulról, és Norvégiában kap menedéket, akkor a norvég módon kell élnie. Nem hiheti azt, hogy az eredeti országában él, ha mondjuk a nők jogairól van szó. Nem botránkozhat meg, ha csókolózó férfiakat lát az utcán, mert nálunk vannak meleg férfiak, és ez teljesen normális, ez is része az európai életnek.
Furcsamód éppen az ön integrációs minisztere okozott felzúdulást, amikor azt mondta, hogy az újonnan érkezőknek el kell fogadniuk, hogy a környezetükben disznóhúst esznek és alkoholt isznak. Ez azért, pláne kormányzati szinten, elég egyszerű megközelítése egy nagyon összetett problémának. Mit gondol?
– Nem hinném, hogy ez annyira összetett probléma. Ha valaki eljön hozzánk, a mi országunkba, és dolgoznia kell a megélhetésért, akkor nem nem mondhatja azt, hogy nem vállal munkát egy étteremben, mert ott disznóhúst esznek és alkoholt isznak. Nem várhatja, hogy a norvég társadalom tartsa el, ha vallási okokból nem hajlandó dolgozni…
Ez csak egy kisebbség…
– Nagyon kevés nő dolgozik a bevándorlók közül Norvégiában. Tudjuk, részben azért, mert általában sok gyerekük van, ami már önmagában is munka. Másrészt az is előfordul, hogy olyan elvárásaik vannak, amelyek igencsak megnehezítik, hogy munkát találjanak. És bizony olyan is van, hogy a férjük nem engedi el őket dolgozni, mert nem akarja, hogy keveredjenek a norvég társadalommal, mert a végén még megtetszene nekik az a szabadság, ami nálunk megilleti a nőket. Szóval van ebben egy adag patriarchátus is.
A bevándorlásellenes közhangulatnak nagy szerepe volt abban, hogy a britek a brexitre, vagyis az Európai Unióból való kilépésre szavaztak. Ahogy közelednek a tárgyalások a szakítás részleteiről, egyre többet hivatkoznak a norvég modellre. Gondolja, hogy ez a modell megfelelne Nagy-Britanniának is?
– A legtöbb vita a brexit kapcsán az úgynevezett négy szabadságról szólt. Én azt hiszem, a britek nem túlzottan örülnének a norvég modellnek. Nekünk nagyon jó így, megvannak a gazdasági kapcsolataink, eladhatjuk a termékeinket és a szolgáltatásainkat, ugyanakkor… mi, Norvégiában évek óta üdvözöljük a bevándorlást külföldről, mert szükségünk van munkaerőre.
Gondolja, hogy elindul a dominó, és mások is kilépnek?
– Azt hiszem, a brexitnek még nagyobb hatása lehet. A mostani nyugtalanságnak az az egyik oka, hogy nem tudni, mi lesz a kilépés után. És ez a bizonytalanság, ami Nagy-Britanniában tapasztalható, talán lehűti azokat, akik eddig úgy képzelték, hogy könnyű kilépni az Unióból.
Azt mondják, egy nőnek, ha miniszterelnök akar lenni, kétszer annyit kell dolgoznia, mint egy férfinak, kőkeményen kell küzdenie. Ön is így élte meg?
– Nem az első női miniszterelnök vagyok Norvégiában: már a második. Azt szoktam mondani, örülök, hogy a második vagyok, mert valaki más már csinálta előttem. Norvégiában az emberek megszokták, hogy nők is lehetnek vezető politikusok, és főnökök az élet sok más területén is. Ettől nagyobb a szabadságom, hogy önmagam lehessek. Ne kelljen félig férfinak mutatnom magamat. A legelső nőknek, akik miniszterelnökök lettek, még ilyesfajta elvárásoknak kellett megfelelniük.
Ön a szabadidejében, ez eléggé közismert, szívesen játszik Pokemon Gót. Mi ragadta meg benne? Miért szereti?
– A szabadságom alatt kezdődött, akkor tört ki az őrület, egyszeriben mindenki ezt a játékot kezdte játszani. A Pokestopok általában épületek, vagy szobrok, és ettől az ember egészen más szemmel nézi a városokat. Észreveszi az apró dolgokat a falon, rácsodálkozik a művészetekre, szóval minden egy picit más lesz. Nagyon vicces, ha valaki nem fogja fel, hogy a politikusok ugyanúgy kapcsolódnak ki, mint a többi ember.