HIRDETÉSEgyre több települést szabadít fel az iraki hadsereg az Iszlám Állam rémuralma alól, miközben Moszulban is zajlanak a harcok a dzsihadistákkal. A felszabadított területeken élő irakiak vérfagyasztó történeteket osztottak meg az újságírókkal. Ezekből gyűjtöttünk össze néhányat cikkünkben.
A 29 éves Rijád Ahmed a Moszultól mintegy 60 kilométerre délre fekvő, a hét végén felszabadított Hammam al-Alil városában él. A Reuters hírügynökség újságírójának beszélte el, milyen borzalmakat éltek át a megszállás mintegy 26 hónapja során. A férfi azt mondta: hálószobájának elfüggönyözött ablakából leste, hogyan hurcolják a dzsihadisták foglyaikat egy hevenyészett börtönbe az utca túloldalán, majd pedig kivégzésükre az éj leple alatt. Az egykori angoltanár felidézte, ahogy az áldozatok kínjukban sikoltoztak, miközben ő és több tucat szomszédja az iszlamisták egyik fogdájának közelében rejtőzködve húzta meg magát. – Az ördög maga is megdöbbenne az Iszlám Állam kínzási módszerein. Egyszerűen felfoghatatlan! – mondta Ahmed. Csak az ő utcájában hat embert gyilkoltak meg az iszlamisták, köztük volt saját apja és egy háromtagú család.
Hammam al-Alilból menekülők
Az Ahmed házával szemközti börtön egykor az iraki hadsereg egyik tisztjének otthona volt, aki akkor menekült el, amikor a dzsihadisták 2014-ben villámgyorsan lerohanták a környéket. Az épület falai most koromtól feketék, amit az iszlamisták által rakott tűz okozott. Kegyetlen mementóként hagytak hátra fémketreceket, amelyek hajszálnyival nagyobbak egy felnőtt férfi termeténél. Ahmed, aki azután tanult meg angolul, hogy 2003-ban az Egyesült Államok hadserege elűzte hatalmából Szaddám Huszein iraki diktátort, örömmel beszélt egy külföldi újságíróval, miután évekig féltette az életét nyelvtudása miatt. – A pokolban éltünk, akár az eleven holtak – mondta neki.
Rejtőzködés az elhurcolás elől
Több Hammam al-Alilban maradt civil arról számolt be a riportereknek, hogyan rejtőzködtek összezsúfolódva egy-egy házban százával napokig, hogy ne kényszerítsék őket a dzsihadisták Moszulba. Az Iszlám Állam milicistái ugyanis több száz családot hurcoltak magukkal Moszulba, hogy élő emberi pajzsként használják fel őket az ostromnál.
– Nem tudták, hogy itt vagyunk. Csendben voltunk. Semmi fény, semmi hang, beszélni is csak suttogva mertünk – meséli Ahmed. Családja élelmiszert halmozott fel, hogy ne kelljen kimenniük, de így is mindenki lefogyott, és az is lebukással fenyegetett, ha használni akarták a vécét. Amikor hétfőn rejtekhelyeikről előjöttek a város lakói, jó ideje első alkalommal üdvözölhették egymást szomszédaikkal. És hiába éltek át borzalmakat, ők még a szerencsések közé tartoznak: sokakat a dzsihadisták mélyebbre kényszerítettek hátországukba. – Ha csak néhány nappal később jön a hadsereg, Moszulban lennénk most. Az Iszlám Állam el akart hurcolni minket – hangsúlyozza Ahmed.
Moszulból menekülő civilek
Még egy egyéves csecsemőt is fejbe lőttek
A mérnökhallgató Tarik szerint ő és tucatnyi szomszédja négy napig elbarikádozták magukat a házában, mielőtt az Iszlám Állam harcosai elmenekültek volna. Egy nap a dzsihadisták az iraki hadsereg egyenruháiba öltözve elhitették néhány családdal, hogy felszabadítóikként érkeztek. Mikor azonban a családok kimentek üdvözölni az álruhás dzsihadistákat, azok megölték őket – mondja Tarik. – Még egy egyéves csecsemőt is fejbe lőttek- tette hozzá.
Tömegsír a városban
Segélyszervezetek, helyi tisztségviselők és moszuli lakosok is arról számolnak be, hogy az Iszlám Állam több tucat embert gyilkolt le egy hét alatt Hammam al-Alilban és a közeli kaszárnyákban. A civileket azzal vádolták a dzsihadisták, hogy felkelésre készülnek a terrorszervezet uralma alatt álló területeken segítve az előrenyomuló iraki csapatokat.
Abdul Rahmán av-Vaggaá, a ninivei kormányzósági tanács egyik tagja a múlt hónapban elmondta: az áldozatok többsége a hadsereg és rendőrség volt tagjai közül került ki.
Az Iszlám Állam Hammam al-Alil mezőgazdasági főiskoláját több száz ember meggyilkolásához használta az iraki kormánycsapatok érkezése előtti napokban. – Megkínozták őket az épületben, majd kivitték az embereket a lakónegyedből és lelőtték őket, vagy elvágták a torkukat – mondta Vaggaá. Az épületegyüttes közelében az iraki hadsereg tömegsírra bukkant, amelyet riportunkban is feldolgoztunk.
Kitelepítettek tolják az autójukat a felgyújtott olajkutak szomszédságában al-Kajjáránál
Al-Kajjára megfullad a fekete füstben
Az Iszlám Állam 26 hónapon át tartó rémuralma nem csak fizikai, de mély lelki sebeket is ejtett al-Kajjára lakóin. A város mintegy 60 kilométerre délre található Moszultól, innen augusztusban már sikerült az iraki erőknek amerikai támogatással kiűzniük a dzsihadistákat. Mielőtt azonban kivonultak, a felperzselt föld-taktikát alkalmazva a szélsőségesek felgyújtották a környék olajkútjait, és minden férfit elkaptak, akiről azt feltételezték, hogy a megszállásuk elleni erők kötelekébe tartozik.
HIRDETÉSAz Ahmed-család házának belső falai teljesen elfeketedtek a felgyújtott olajkutakból ömlő sűrű füst miatt.
– Még mindig sokkol, ha felidézem, amikor katonákat vittek kivégezni az iszlamisták – mondja a családfő. – Körülbelül egy hónapig tartott, amíg mindenkit ki nem végeztek, akit elfogtak- meséli Ahmed, aki egy olajmezőn dolgozott korábban biztonsági őrként. Őt is elfogták, mert összekeverték valakivel. Csak a szerencsének köszönheti, hogy életben maradt. – Zárva voltak az üzletek és az iskolák is, mert a szélsőségesek nem engedték, hogy a gyerekek tanuljanak – emlékszik vissza.
A dzsihadisták kifosztották a helyi lakosokat, részben azzal, hogy óriási bérleti díjakat követeltek tőlük. Ahmedtől mindent elvettek, amit biztonsági őrként korábban megkeresett.
– Ha látták, hogy nyitva van az ajtód, egyszerűen bejöttek, és pénzt kértek. Ha nem adtál nekik pénzt, akkor mindenedet elvitték. Így most alig van valamink otthon – mondja Ahmed.
HIRDETÉSAmikor megtudták, hogy az iraki erők átkeltek a Tigris-folyón, és Moszul felé közelednek, a civilek a városban izgatottan várták, hogy felszabadítsák őket és Moszult.
– Amikor hallottam, hogy az iraki kormányerők ideértek, és kirúgták őket a városból, arra gondoltam, hogy végre vége lehet ennek a pokoli életnek,
újból szabadok lehetünk, és úgy élhetünk, mint előtte – mondja Ahmed. De aztán rá kellett ébredniük arra, hogy szinte semmi nem maradt meg abból, amit anno szerettek a városukban. A szélsőségesek elpusztították az infrastruktúra jelentős részét, és csaknem az összes olajkutat felgyújtották.
Al-Kajjára teljesen áram nélkül maradt, és mérgező gázok töltik be a levegőt a felgyújtott kutakból szálló fekete füst miatt.
A helyiek súlyos légzési nehézségekre és más betegségekre panaszkodnak. Még a bárányok és birkák gyapja is befeketedett. A gyerekek arra panaszkodnak, hogy hiába súrolják le arcukról és kezükről a feketeséget, mert néhány perc múlva ugyanolyanná válik, mint előtte. Sok gyerek egyfolytában köhög a füst miatt. De jelenleg nem tudják őket ellátni.
HIRDETÉS– Az embereknek kórházba kéne menniük, amelyek messze vannak innen. Sok állat és növény is elpusztult. A falak elfeketedtek a házainkban, köszönhetően a szélsőségesek „csodás” munkájának – mondja Ahmed. – Még most sem lazíthatunk, amikor végre elmentek…
Fotók: Reuters