rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Turbókarrier, avagy volán mögül az igazgatói székbe


világ

Turbókarrier, avagy volán mögül az igazgatói székbe

Adva van egy menedzserbetegségben szenvedő bankigazgató, egy rangon aluli szerelem és egy irreálisan korrupt világ. Ahol úgy adják-veszik a szakmai kinevezéseket, a nemesi rangokat és neveket, mint más a boltban a cukrot meg a sót. Egy, kettő, három. Molnár Ferenc csaknem kilencven éve írt klasszikusát, a Kultúrbrigád, a THEA Theater Entertainment & Art és az Átrium Film-Színház közös produkcióját november 4-én mutatták be. Rendező Znamenák István. KRITIKA

Piet Mondrian kék-sárga-pirossal díszített geometriája köszön vissza a trapéz alapú díszlet (a rendező munkája) hátterének üvegberakásán, a falakon autós poszterek, ebben a metroszexuális miliőjű irodában képtelen lepörgetni magát és a nyaralására koncentrálni Norrison, a bankigazgató. Már majdnem elindul a jól megérdemelt pihenésre, amikor néhány perc alatt minden a feje tetejére áll. A gondjaira bízott amerikai leányzó ugyanis titokban férjhez ment, méghozzá rangon alul, nem is kicsit, ráadásul már a gyerek is úton van. Úton vannak a mit sem sejtő iparmágnás szülők is, a botrány borítékolható. Záros a határidő, hogy Norrison a taxis férjből partiképes hitvest varázsoljon. Egészen pontosan egyetlen óra. Innen kezdve tulajdonképpen realtime-ban pereg a cselekmény.

A lehetetlenre is hajlandó – és képes! – igazgató szerepében Alföldi Róbert viszi a hátán az egész előadást. Ha Norrison elfárad, leül az egész este. A többieknek kell a ritmust felvenniük vele – ez van, akinek sikerül, van, akinek kevésbé.

Az amerikai Lydiát játszó Lénárdt Laura tulajdonképpen végig becsülettel bírja a tempót, akcentusa viszont gyakorta akkora, hogy beszéde emiatt alig érthető. Krémszínű patyolat-kosztümje ellentmond a „végre most először, igazán szerelmes” lázadásnak, ami ebben a lányban benne kellene, hogy legyen. Szatory Dávid antikapitalista kétkezimunkás-fizimiskája meg aztán végképp elbizonytalanít. Fusz Antal, a taxis antréjánál kicsit meginog a történet – valahogy nehezen hihető, hogyan habarodott egymásba ez a hippire hajazó, kifejezetten ápolatlan benyomást keltő elvhuszár munkáspárti fickó és a babaszobából kilépett úrilány. Szatory a “nemtudomhovatenni” jelmezt (tervező: Cselényi Nóra) levetve, a turbó-metamorfózison átesve kezd igazán magára találni. Már elhiszem, hogy kezdetben idegen neki a rászabott dizájneröltöny, hogy nem tudja vadiúj grófi nevét (tényleg nem egyszerű: Dubois-Schottenburg) megjegyezni, és hogy egy szerencsétlen bábnak érzi magát, ki is mondja, ő “a szerelem áldozata”. A végét viszont megint nem hiszem el neki, amint magabiztosan, higgadt grófi sznobériától átitatott mozdulatokkal az anyósnak szánt virággal kezében elindul, hogy találkozzon az örömszülőkkel.

A Norrison-féle mission impossible-hoz asszisztáló személyzet két vezérkaraktere a titkárt játszó Lugosi Györgynek és a Kunó kisasszonyt alakító Parti Nórának jut, akik kiválóan testesítik meg a higgadt lojalitást és a bővérű óraműpontosságot. Ahogy a három asszisztenslányt megformáló Sipos Viktória, Bánky Sára és Hajdú Csilla is három tökéletesen eltérő jellemet mutat meg, legyenek azok bármennyire is beszorítva a visszafogott-szigorú szürke munkakosztümbe bújtatott testekbe. De szórakoztató karikatúrákat vonultat fel a többi epizódszerep megformálója is, a grófot játszó Mihályfi Balázs, az Ossót játszó Janicsek Péter, vagy a több szerepben is visszatérő Dékány Barnabás, Fehér Balázs Benő és Némedi Árpád. No meg a Begóniával folytatott viszonyt a másik szeretőnek véletlenül megvalló Felixet megformáló Debreczeny Csaba.

Ez az este azonban egyértelműen Norrisoné. Játssza őt a legendás Márkus László, Gálvölgyi János, Kern András, vagy most Alföldi Róbert, az ő figuráján áll vagy bukik, hogy leköt-e bő egy órára a történet vagy sem. Alföldi becsülettel viszi végig a bankigazgató ámokfutását, a szélhámosság koordinálása közben az összes, a gépezet olajozására irányuló poénja ül, mégis, két pillanata van, ami nagyon emberi: amikor megtudja, hogy szeretője megcsalja, valamint a legutolsó mondat az előadásban: szégyellje magát az egész emberiség. A gépezet. Aminek ő maga is része. Hiszen ő alkotta. Ő működteti.

Fotó: Puska Judit/Kultúrbrigád

A következő cikk

világ

Andy Vajna a leggazdagabb magyarok között