NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Százhúsz éves a Bohémélet

Együttműködésben a
Százhúsz éves a Bohémélet
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

1896-ban a torinói Teatro Regioban mutatták be minden idők egyik legsikeresebb operáját, Puccini Bohéméletét. Százhúsz évvel később ugyanitt ünneplik a premier évfordulóját.

A klasszikus operarepertoár egyik alapvető darabja Giacomo Puccini Bohémélete, amelyet százhúsz éve Torinóban mutattak be. A premier emlékére kortárs rendezésben mutatják be a darabot a torinói Teatro Regioban. A színház nagyszerű formában játszó zenekarát Gianandrea Noseda vezényli. Fenti videónkban részleteket láthatnak az előadásból, valamint megismerhetik a karmester gondolatait a darabról.

- A Bohémélet fiatalokról szól, a reményeikről, a változás iránti vágyukról, a szabályok áthágásáról – és Mimi haláláról, ami egy váratlan fordulat. Mintha mindezeknek az érzéseknek itt vége szakadna. Nem vagyok benne biztos, hogy Mimi halála után ezek a fiatalok olyan gondtalanok lennének, mint előtte. Sok az illúzióvesztés, kevés a remény a Bohéméletben – mondta Noseda az Euronewsnak.

- A Bohémélet kottája az utolsó hangjegyig rendkívül kifinomult, tulajdonképpen huszadik századi operának is tekinthető – folytatta a karmester. – Ez a precizitás megvolt Mahlerben és Pucciniben, aki olyan karakteresen megtestesíti saját korát is, egészen a falig elmegy a végső következtések levonásában. Vannak olyan részek a Bohéméletben, ahol annyi tempóra és dinamikára vonatkozó jelzést kell figyelembe venni, hogy ettől az opera meglehetősen nehézzé válik, ami határozottan a huszadik századra jellemző inkább.

- Torinóban szeretem azt, hogy bár a maga diszkrét módján, de még mindig királyi város – végső soron ez volt az egységes Olaszország első fővárosa. Van benne valami arisztokratikus, de mégis mindenki számára megközelíthető, lehet élvezni a kávéházakat, az éttermeket… és persze az is élvezetes, ha jól csinál valamit az ember.

- Van valami bennünk, karmesterekben, ami arra indít minket, hogy eljussunk a megértés határáig. Minden áron meg akarjuk találni annak a műnek az abszolút igazságát, amin dolgozunk, miközben tudjuk, hogy ez a cél elérhetetlen. Az is igaz, hogy egy adott darab adott értelmezése teljesen helyénvaló lehet egy adott életkorban, de később elveszti az érvényességét, mert az adott ember megváltozott. Mi, karmesterek egyre mélyebbre és mélyebbre igyekszünk hatolni egy adott darabban, holott tisztában vagyunk vele, hogy a zeneszerzők mennyivel nagyobbak nálunk.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén

Barcelonában a Rigoletto