rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Hugh Herr: „A bionikus jó szó."


TUD/TECH

Hugh Herr: „A bionikus jó szó."

A bionikus végtagokat feltaláló Hugh Herr amerikai mérnök, biofizikus nyerte el a spanyol Nobel-díjként emlegetett Asztúria hercegnője-díjat tudományos kutatás és technológia kategóriában.

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) 52 éves kutatója nem véletlenül választotta ezt a pályát. Az általa kifejlesztett eszközöket saját maga is használja.

17 éves korában egy hegymászó túrán eltévedt a -29 Celsius-fokos hidegben, és olyan súlyos fagyási sérüléseket szenvedett, hogy lábait térdtől lefelé amputálni kellett. Azért kezdett bionikával foglalkozni, mert a baleset után szembesült azzal, hogy a protézisek és a művégtagok mennyire kezdetlegesek.

Az Euronews riportere, Chris Cummins az oviedói díjátadón beszélgetett a mérnök-tudóssal.

- Nos, hagyományos technológiával próbáltak segíteni rajtam. 1982-t írunk. Elborzadtam. Azt kérdeztem magamban, ez igaz? A szerkezetek fából és gumiból készültek. Hol voltak még akkor a számítógépek, az érzékelők! Nem létezett még izommozgatással történő vezérlés. Azt gondoltam, hogy ez csak egy vicc. Biztos létezik valamilyen megoldás. Ez volt a kezdeti ösztönzés. Először is saját magamnak akartam lábakat tervezni, hogy visszatérhessek kedvenc sportomhoz, a sziklamászáshoz.

- De volt ehhez valamilyen előképzettsége?

- A középiskolában a tudományos tárgyak helyett inkább a szakképzés felé fordultam, így aztán a fával és a fémmel is megtanultam bánni. Elmentem egy műhelybe, ahol addig vagdostam meg reszeltem, hogy hamarosan visszatérhettem a sziklamászáshoz, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már ügyesebb vagyok, mint a balesetem előtt, vagyis már jobban ment a mászás a művégtagokkal, mint korábban az igazi lábakkal. Ekkor képzeltem el először a fogyatékosságok nélküli világot. Mi lenne, ha azt, ami nálam működik, ki lehetne terjeszteni az egész emberiségre? Különféle új technológiák kifejlesztésével segíthetnénk a vakokon, az elkeseredett fogyatékos embereken, a bénákon, mindenkin.

- Ami a bionikus lábait illeti, már ha használhatom ezt a Steve Austin-analógiát…

- Hogyne, természetesen. A bionikus jó szó.

- Rendben. Hogyan jutottunk el idáig, és kérem, magyarázza el, miként működnek.

- Bionikus végtagjaim vannak. Fantasztikusan jók. Mindegyikben három számítógép van. Kis chipek ezek. Szóval három kompjúterről beszélünk. 12 szenzor érzékeli a pozíciókat, a gyorsulást, a sebességet, a hőmérsékletet, az erőt. A döntések algoritmusokon alapulnak, ezek kontrollálják az izommozgatással történő vezérlést. Valójában ezek mozgatják a lábaimat, amelyek elektromos árammal működnek. Itt van az akkumulátor, amelyet minden este fel kell tölteni. Csodálatosak! Normalizálják a séta sebességét, az energetikát, a váz- és izomrendszerre ható erőket. Figyelemre méltó, nem?

- Ez egy intelligens eszköz. A pozíciókból és az erőkből találja ki, hogy mit akarok. A laborban végezzük el az idegsejtekkel kapcsolatos ellenőrzést. Az izmokon és a idegeken keresztül kommunikálunk a mikroprocesszorokkal és számítógépekkel. Így irányítom a bionikus lábakat. És eljön majd a nap, amikor a művégtag visszajelzést ad az idegrendszer számára, tehát érezni fogom a lábam.

- Érezni?!

- Igen. Most épp ezen dolgozunk, és hamarosan meg is lehet majd vásárolni.

- Ami a piacot illeti, ez egy hatalmas iparág, dollármilliárdokról beszélhetünk. Hiper-szuper dolgok. Mi van a szegényebb emberekkel? A taposóaknák áldozataival például? Számukra is lesz elérhető megoldás?

- Igen. Az MIT kutatóközpontjában azon is gondolkodunk, hogyan lehetne a gyógykezelés minőségének fenntartásával drámai módon csökkenteni a költségeket, és elérhetővé tenni a megoldást. Sokat lendíthetne az ügyön, ha helyben történne ezen high-tech termékek gyártása. Másrészt fontos, hogy tudományosan is megértsük, miként működik maga a dizájn, azért hogy ki tudjuk használni a tömegtermelés előnyeit, úgy, hogy közben maga eszköz személyre szabott maradjon.

Most alkotjuk az MIT-ben a digitális embert, vagyis mindenkinek lesz egy digitális mása, amelyet akkor használunk majd, ha mondjuk, műmellre vagy egy pár lábra, szemüvegre, valamilyen implantátumra lesz szükségünk. És ezek a precízen megtervezett számítógépes keretek értik majd, mitől ember az ember, és miként kell hozzá kapcsolódni.

- Ellenőrzi ezt a munkát valamilyen etikai testület?

- Ez egy gyakori kérdés. Vannak etikai kérdések… Nézze, megvan az esély arra, hogy véget vessünk a fogyatékosságnak, a betegségnek. Rengeteget szenvedünk testünk, elménk és környezetünk fogyatékosságai miatt. És itt a nagy esély. Persze vannak etikai dilemmák és kockázatok. Ezt is ki kell még dolgoznunk. Ám véget kell vetnünk a betegségnek és a fogyatékosságnak. Muszáj. És ez így helyes. Ezzel párhuzamosan pedig ki kell alakítanunk egy felelősségteljes politikát, törvényekre lesz szükségünk, hogy kezelni tudjuk ennek a technológiának a nem megfelelő használatából származó esetleges hibákat.

Számos izgalmas témán dolgozunk. Hogyan tudunk kapcsolatot létesíteni a perifériás idegrendszerrel, az izmokkal, hogy szerzünk onnan információt, illetve miként üzenünk az idegrendszernek… Fejleszteni kell a mechatronikát. Nagyon-nagyon fontos a bionika fejlesztése, amely az emberi élettan, a veleszületett fiziológia és a megtervezett világ közötti összekötő kapocs.

- Nos, míg az én térdem megfájdult, ön felpattan és leugrik a boltba. Gratulálok a díjhoz. Pompás volt önnel beszélgetni. Elképesztő munkát végez!

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

TUD/TECH

Az antik világ és a high-tech találkozása egy pompeji házban