rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Terror Budapesten


Magyarország

Terror Budapesten

Felkavar, elgondolkodtat, nem ereszt. Végig feszült, izgalmas két óra. Egy éve tartó sikerszéria, több tucat európai teátrum után Magyarországra is elérkezett Ferdinand von Schirach bírósági drámája, a Terror. A döntés a néző kezében van: esküdtekként ők határoznak a végén arról, hogy felmentik-e a vádlottat vagy elítélik. Helyszín: a Katona József Színház Kamrája. Rendező: Dömötör András. (Bemutató: 2016. október 8.)

Minimalista díszlet – Kálmán Eszter munkája – szürkés miliő, szürkés jelmezek, és a látvány mindvégig ennyi is marad, elvégre nem is színházban vagyunk, hanem egy bírósági tárgyaláson. Aminek a néző elejétől fogva szerves része, kezdve azzal, hogy befelé menet két szavazólapot kap, és persze az sem véletlen, hogy megvilágítva maradnak a széksorok, csupán az egyszer szereplők fel- illetve eltűnésének erőteljes zenei effekttel kísért percére borul sötétségbe minden. Esküdtté tenni a nézőt zseniális ötlet Schirachtól, mert így képes enyhíteni azt a szárazságot, amelytől a bíróságon játszódó színdarabok szenvednek.

Kiss Eszter mint bírósági elnök ismerteti az ügyet. Az alapsztori a következő: a Lufthansa Berlin és München között közlekedő járatát eltéríti, majd egy zsúfolásig telt, meccsre készülő stadion felé kormányozza egy terrorista. Lars Koch vadászpilótának – Kovács Lehel – döntenie kellett: lelője-e a repülőgépet a fedélzetén 164 emberrel, hogy megmentse a stadionbeli hetvenezret? És Koch úgy határozott, hogy a központból kapott parancs ellenére elindítja a rakétát az utasszállító felé…

És kezdetét veszi a kihallgatás. A tanúk személyében összecsap két külön világ, egyiket Koch merev, kizárólag utasításokban gondolkodó felettese, Christian Lauterbach – Rajkai Zoltán – képviseli. A másik pedig az érzelmek, a gyász, az értelmetlen halállal kezdeni mit nem tudó Franziska Meiser – Rezes Judit -, a gépen ülő egyik utas feleségének története. Talán a legsúlyosabb mondat Rezes szájából, amikor arról beszél, hogy a temetésen nem tudott mit mondani a kislányának, aki nem értette, hová lett az apja, hogy miért egy üres koporsót temetnek el.

De a legkeményebb összecsapás Koch védőjének, Bieglernek és Nelson államügyésznőnek jut. És nemcsak az ítélethozatalt megelőző végső beszédükben. Mészáros Béla és Fullajtár Andrea kezdetektől fogva aprólékosan építi fel érvrendszerét. A kérdés, amit régóta vártam, az államügyésznő szájából hangzik el a pilótához: ha a családja, a felesége és a kislánya a gépen ült volna, akkor is lő? És egyáltalán, meddig mehetünk el az önbíráskodásban? Játszhat-e Istent valaki, dönthet-e akár egy, akár 164 ember haláláról, hátat fordítva a jogállamiság elveinek?

Erre a gondolatmenetre kontrázik rá erősen a védőügyvéd: „Ilyen világot élünk.” „Háborúban állunk.” „A terror a mindennapok része lett, és ha van rá mód, igen, cselekedni kell, ha azzal megmenthető több tízezer élet.” Vád és a védelem, két homlokegyenest más gondolkodás feszül egymásnak, miközben mindkét oldalon folyamatosan igazságok hangzanak el.

És persze nem menekülünk: fel kell tenni a kérdést magunknak: hasonló helyzetben hogyan cselekedtünk volna? Megnyomjuk a rakétaindító gombot, előidézve egy kisebb tragédiát, megelőzve a nagyobbat? Valószínűleg igen. De annak tudatában tettük volna, hogy bűncselekményt követünk el, többszörös gyilkosságot? Az, hogy valószínűleg a kisebbik rosszat választjuk, még nem ment fel bennünket. Ahogyan Lars Kochot sem mentheti fel semmi. Csak az esküdtek, vagyis a nézők. Mert a végén az urna körbejár. Jó megoldás itt bizony nincs.

Ferdinand von Schirach Terrorjának ősbemutatóját 2015 őszén tartották, méghozzá – akárcsak Ibsen vagy Schnitzler drámáinak estében – párhuzamosan két városban: Berlinben és Frankfurtban. Mindkét előadás a vádlott felmentésével végződött. A Terror ezek után más európai országok színpadaira vándorolt, egy év elteltével már elmondható, hogy világszerte játsszák: Izraelben, Japánban és Venezuelában is műsorára tűzte egy-egy színház. Európában svájci, szlovén, osztrák, dán, német és most már magyar teátrumokban van jelenleg műsoron. Az, hogy hol, mi lett egy-egy előadás végeredménye, hogyan szavazott az adott publikum, egy folyamatosan frissülő internetes oldalon tekinthető meg.

A berlini előadás trailere:

Fotók: Katona József Színház

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Vénusz: lehetett-e az élet bölcsője?

Amerikai Egyesült Államok

Vénusz: lehetett-e az élet bölcsője?