Rosetta: "Mintha egy szerettünket veszítettük volna el..."

HIRDETÉS

Jeremy Wilks, Euronews:
Elérkezett ez a pillanat is, vége a Rosetta-missziónak. Az űrszonda már sosem tér vissza az üstökösről. A küldetésért felelős tudósok közül többen is itt vannak velem, mindnyájan a kezdetektől benne voltak a projektben. Mit éreznek most? Matt Taylor?

Matt Taylor, ESA:
Hát, egyik szemem sír, a másik nevet. Olyan, mintha az életünk egy részét, vagy mintha egy szerettünket veszítettük volna el. Közben persze tudjuk, hogy megszereztük, amit akartunk, tovább tudunk lépni, folytathatjuk a naprendszer rejtélyének megfejtését, és ezt Rosettának köszönhetjük. A célt, amelyet magunk elé tűztünk, elértük. A tudomány már csak ilyen, megyünk tovább. De azért szomorú, hogy elvesztettünk egy családtagot.

Jeremy Wilks:
Az Ön jobbján Ramy El-Maary, egyike azoknak, akik elemzik az üstökös felszínéről készült fantasztikus felvételeket. Mire lesz majd jó mindaz, amit így megtudnak?

Mohamed Ramy El-Maarry, University of Bern:
Először is azt kell tisztáznunk, hogy ezek a legjobb képek-e. Nagyon érdekes lesz összehasonlítani ezeket a fotókat azokkal, amelyeket például a Rosetta leszállóegységének egyik kamerája, az OSIRIS rögzített landolás közben. Nagyon hasonlónak mutatják az üstökös felszínét, miközben különböző helyeken készültek. Ha minden jól megy, meg fogjuk tudni mondani, hogy mennyire homogén ez a száguldó portömeg, amit üstökösnek hívunk.

Jeremy Wilks:
Lenyűgöző, amit mond. Mindjárt vissza is térek Önhöz, de van itt valaki a Rosetta-missziót vezérlő ifjabb generáció tagjai közül, és persze az idősebbeket sem hagytuk ki! Roger-Maurice Bonnet, Ön a kezdetektől részese volt ennek a küldetésnek. Meséljen az indulásról, kérem!

Roger-Maurice Bonnet, az ESA egykori tudományos igazgatója:
Tudja, ez egy felhívással kezdődött, amelyet az egész tudományosságnak címeztek 1983-ban. Egy évvel később azzal a címmel landolt az asztalunkon, hogy “mintavétel egy üstökös magjából”.
Akkor még nem dőlt el, hogy a küldetés célpontja egy kisbolygó vagy egy üstökös lesz-e. Tíz évünkbe telt, mire a Rosetta-misszió elnyerte végleges tartalmát és formáját. Azt kell mondjam, hogy akkoriban nem váltott ki túl nagy lelkesedést, hogy eljuthatunk egy üstökösre. Végtére is csak egy kőtörmelék, mi a csudát keresünk ott? Most már – annak alapján, amit megtudtunk -, azt mondhatom, hogy bőven megérte a vesződséget.

Jeremy Wilks:
Balra tőlem Koen Geurts, aki Philae, vagyis a leszállóegység landolását irányító csapatot vezette. Önnek mit jelent ez a mai nap?

Koen Geurts, ESA:
Hát fura érzés. Legutóbb két éve volt részem leszállásban, amikor a Philae landolt, és az nagyon lelkesítő, nagyon felemelő
élmény volt. Persze most is mindenki boldog, mindenki nagyon örül a misszió sikerének, de azért az mégiscsak elszomorító, hogy véget ért. Vége a folyamatos konzultációnak, már nem leszünk napi kapcsolatban a kollégákkal, és ezt most még nehéz elképzelni.

Jeremy Wilks:
Köszönöm, hogy időt szakítottak rám itt, az Európai Űrügynökség darmstadti központjában. Itt minden arról szól, hogy habár a Rosetta-missziónak vége, a küldetés hozadéka még évtizedekig élteti majd ezt a hatalmas vállalkozást.