A politikában eltöltött csaknem 70 év után Simon Pereszről mindig is megoszlottak a vélekedések.
HIRDETÉSA politikában eltöltött csaknem 70 év után Simon Pereszről mindig is megoszlottak a vélekedések.
2014 júliusában, éppen azelőtt, hogy vége szakadt volna elnöki mandátumának, Peresz igyekezett összhangot teremteni a Hamasz elleni háború támogatása és a béke iránti vágy között.
- Nyilvánvalóan nem érdekünk belekeveredni háborúkba. Nem tekintjük ellenségnek a gázaiakat. Látom a Gázai övezetből érkező képeket, hallom a híreket, rettenetesek. Ezt a borzalmat egyedül az emberek állíthatják meg. A gázaiak. A terroristák – mondta akkor.
Néhány nappal később, július 24-én a világ legidősebb államfője rövid búcsúbeszédet tartott a Knesszetben, ahol már ez a néhány szó is jól összefoglalta politikájának, céljainak, jellemének lényegét.
- Szeretlek titeket, köszönöm a családomnak, teljes szívemből köszönöm – mondta.
Peresz 1923-ban született Lengyelországban, családjával 1934-ben költözött az akkori Palesztínába. 1947-ben belépett a hadseregbe. A fegyverek beszerzése mellett toborzási feladatokkal bízták meg.
29 évesen a védelmi minisztérium parancsnok-igazgatója lett, a legfiatalabb, aki ilyen magas rangra emelkedhetett. Az ő vezetésével kötött Izrael stratégiai együttműködési megállapodást például Franciaországgal és Nagy-Britanniával, de az ő nevéhez fűződik a Dimonai nukleáris reaktor megnyitása is.
Golda Meir kormányában védelmi miniszterként szolgált, az ő irányításával vonta ki Izrael csapatait a Sinai-félszigetről.
1992-től Jichak Rabin külügyminisztere volt. A kormányfő oldalán titkos tárgyalásokat folytatott Jasszer Arafattal, a Palesztin Felszabadítási Front vezetőjével. A béketárgyalások fontos állomásaként a washingtoni Fehér Házban aláírták az Oslói Egyezményt.
1994-ben a három politikust Nobel-Békedíjjal tüntették ki az izraeli-palesztin békefolyamatok elindításáért.
Jichak Rabin meggyilkolása után, az 1996-os választásokig Peresz egyszerre volt miniszterelnök és védelmi miniszter.
1996-ban indult a miniszterelnöki posztért, ám a választást elveszítette Benjamin Netanjahuval szemben. Utána még egy fájdalmas kudarc érte: Moshe Kacav legyőzte a közvetlen elnökválasztáson, 2000-ben.
2005-ben mindenki nagy meglepetésére a Peresz vezette Munkapárt csatlakozott a Kadimához. Az újonnan alakult pártot Peresz politikai ellenfele, de jó barátja Ariel Saron vezette. Saron stroke-ja után Ehud Olmert vette át a miniszterelnöki széket, Simon Peresz pedig a helyettese lett.
2007 júliusában a második fordulón választotta meg a Knesszet, vagyis az izraeli parlament államfőnek. Simon Peresz az első volt izraeli kormányfő, aki az elnöki posztot is megkapta, ezzel koronázva meg egy sokat vitatott politikai karriert.
- Úgy vélem, hogy egy vezetőnek nem az a feladata, hogy irányítsa az embereket, hanem az, hogy szolgálja. A magam nevében azt mondhatom, hogy a népet szolgálni nagyszerű feladat, egy olyan lehetőség, amit Isten adott. Nekem arra kell koncentrálnom, hogy ezt szeretettel és reménnyel teljesítsem – mondta akkor.
2014 júniusában Ferenc pápa kezdeményezésére egy napra a Vatikánba látogatott, ahol együtt imádkozott a Palesztin Hatóság elnökével, Mahmud Abbásszal. Mivel a Közel-Keleten minden tárgyalás megrekedt, ezzel a gesztussal akartak életet lehelni a béketárgyalásokba.
- A békét nem adják könnyen, áldozat és kompromisszum kell hozzá. Béke nélkül nem lehetünk teljesek. Ezt a küldetést még muszáj teljesítenünk, az emberiség érdekében – hangzottak Peresz szavai.