rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Rosetta: az utolsó nagy dobás


space

Rosetta: az utolsó nagy dobás

Együttműködésben a

Hamarosan véget ér az Európai Űrügynökség Rosetta-küldetése. Méghozzá egészen rendkívüli módon: az űrszondát lassan és szándékosan nekikormányozzák az üstökösnek, amely körül két éve kering.

A Rosetta küldetése eddig sem szűkölködött meglepetésekben és váratlan fordulatokban. Először úgy tűnt, hosszú útja végén az üstököshöz a szonda képtelen lesz felébredni a hibernációból. Azután megérkezett a várva várt jel.

2014. novemberében a Rosetta leszállóegysége, a Philae leereszkedett az üstökösre, de kétszer felpattant, és eltűnt a műszerek hatósugarából. Végül előkerült, és kiderült, hogy árnyékos helyen van. Pár napig rengeteg adatot szolgáltatott, míg a napeleme le nem merült.

A Rosetta két évig rögzítette és küldte az adatokat a Geraszimenko-Csurjumov üstökösről, amíg az pályájának nap közeli szakaszán járt. Pár nappal ezelőtt a Philaet is sikerült megpillantani az üstökös egy árnyékos szegletében.

És most hogyan tovább? Ez volt az első kérdés, amit feltettünk a küldetés legfőbb szereplőinek.

- Leszállunk az üstökösre még egyszer – ezúttal az anyhajóval – mondta a műveleti igazgató, Paolo Ferri.

- Nem úgy terveztük meg, hogy le tudjon szállni – szögezte le a repülési igazgató, Andrea Acomazzo. – Nem bírja ki a landolást, ez biztos.

Szeptember harmincadikán, pénteken jön a drámai finálé. A Rosettát szándékosan ütközőpályára állítják az üstökössel.

- Ha az üstökös modelljét nézzük, a gumikacsa fején van egy régió, amelyet Ma’at-nak nevezünk, és amely rendkívül aktív – magyarázta Armelle Hubault, műveleti mérnök. – Különösen az oldalt található úgynevezett gödrök, ezek a lukak, amelyek gázt és port bocsátanak ki. Az elképzelés az, hogy ezeknek a lukaknak a közelében tesszük le a Rosettát.

- Egy szatellit szerkezete mindig nagyon könnyű és törékeny – folytatta. – A Rosettát sem úgy terveztük, hogy ellenálljon a gravitációnak, hiszen a feladata az volt, hogy egy üstökös körül keringjen, amely egy gyenge gravitációval rendelkező, apró test.

Az ütközés pillanatában a Rosetta szétzúzódik: a napelemek és az antenna széttörnek az üstökös felszínén.

A küldetés azért zárul le, mert az üstökös távolodik a naptól, így a Rosetta napelemei is egyre kevesebb energiát tudnak összegyűjteni. De a végső zuhanás egy utolsó lehetőséget jelent a tudományos csapat számára, hogy soha nem látott képeket készítsenek és adatokat gyűjtsenek be.

- Az a forgatókönyv, amin most dolgozunk, ez a húsz kilométeres ballisztikus zuhanás az üstökös felszínére, valami fantasztikus – lelkendezett az Euronewsnak az Űrügynökség impulzív projekttudósa, Matt Taylor. – Megtudhatjuk belőle, hogy néz ki az üstökös külső atmoszférája, a kóma, le egészen a felszínig. Ilyesmit még soha nem csinált senki.

A Rosetta nagyfelbontású képeket üld majd az üstökös legizgalmasabb részeiről, a végső zuhanás alatt bekukucskálhatunk ennek az ősi naprendszerből itt maradt óriás por- és jégdarabnak a belsejébe.

- Az egész felszín tele van ilyen részekkel, az üstökös háta és a feje is – folytatta Matt. – Ezek a gödrös területek, tele aknákkal, járatokkal, több tucat, olykor több száz méter hosszúakkal. Úgy gondoljuk, hogy ezeknek alapvető szerepük van az üstökös aktivitásában. DE az oldalfalak is felfednek valamit az üstökös belső szerkezetéből, így megtudhatunk valamit abból is, hogyan jött létre az üstökös. Vagyis kisebb léptékben tudunk meg dolgokat, méteres, tízméteres nagyságrendben, és nagyfelbontású képeket tudunk készíteni. Ez lesz a végső cél, hogy egy pillantást vessünk az egyik ilyen akna falára, mielőtt becsapódunk.

De ahhoz, hogy ez megtörténjen, a Rosettának még túl kell élnie az utolsó pár napot, melyek során megközelíti az üstököst, és megkezdi a végső ereszkedést.

- Amikor közel repülünk az üstökös felszínéhez, a legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy navigációs problémák lépnek fel, és rosszul jósoljuk meg, hol lesz a Rosetta az üstököshöz viszonyítva – mondta a repülésért felelős Andrea Acomazzo. – Technikai értelemben ez sokkal nehezebb feladat lesz, mint amikor leszálltunk a Philae-val.

A végső ereszkedés során nem lesz idő pályamódosításra. A csapat elindítja a folyamatot, és várja, mennyi adatot sikerül kinyerni a végső manőverből.

- Ha szerencsénk van, akkor végig fogni tudjuk a jelet. Nem tudjuk, a Rosetta melyik része fog először leérni – mondta az egész küldetésért felelős Paolo Ferri. – Lehet, hogy a napelem, és akkor a jármű viselkedése megváltozik. Elveszthetjük a jelet. Nehéz megjósolni, mi történik az utolsó pár percben. Később, amikor a Rosetta már leért a felszínre, elveszítjük a jelet. Ez be lesz programozva, mert nem akarunk egy aktív szondát otthagyni az üstökös felszínén, amely zavaró rádiójeleket sugározna, tehát a jeladó magától kikapcsol, és ez lesz a küldetés vége.

A Rosetta-küldetés drámai végkifejletét élőben közvetítjük az euronewson és az euronews.comon.

A következő cikk

space

Irány a Mars!