Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Egy görög újságíró útja a halálba

Access to the comments Kommentek
Írta: Euronews
Egy görög újságíró útja a halálba

<p>Alexandrosz Veliosz görög író, újságíró tudja, hogy kevesebb, mint száz nap maradt hátra az életéből. Több mint egy éve küzd a rákkal – és a háborút elvesztette. </p> <p>- Fizikailag nem vagyok már olyan erőben, mint valaha. nagyon fáradt vagyok. Elkezdődött egy lefele tartó spirál – ad helyzetképet az állapotáról. </p> <p>Veliosz úgy döntött, hogy méltósággal akar elmenni – csakhogy az eutanázia Görögországban bűncselekmény. Veliosz ezért Svájcba utazik, ahol a külföldiek is igénybe vehetnek orvosi segítséget a kegyes halálhoz. </p> <p>- A halál olyan, mint egy fal. Az ember vagy fájdalommal tele, pánikban esik át rajta, vagy megpróbálja racionálisan megközelíteni az egészet. Én a második utat választottam – mondja erről. </p> <p>Amikor megtudta, hogy halálos rosszindulatú daganata van, tulajdonképpen megkönnyebülést jelentett, amikor eldöntötte, hogy az eutanáziát választja. </p> <p>- Vigasztalhatatlan lennék, ha azt érezném, hogy csapdába estem ebben a testben, amely elárult. Az egy reménytelen helyzet volna. Az eutanázia megmentett a pániktól. </p> <p><strong>Bedrótozott hús a kórházi ágyon</strong></p> <p>Görögországban az eutanázia emberölésnek minősül. Veliosz ezért a szerinte lejárt szavatosságú szabályozás megváltoztatását is szeretné elérni – saját történetével adva súlyt a szavainak.</p> <p>- A legtöbb európai ország intézményesen és kulturálisan is korszakokkal vannak lemaradva az eutanázia tekintetében – véli Alexandrosz Veliosz. – Erre az az egyik magyarázat, hogy a kereszténység, mint vallás, óriási ellenállást fejt ki. A hatóságok egyszerűen elutasítják azt a gondolatot, hogy egy ember megválaszthatja a halálát. Mert onnantól, hogy valaki már kivívta a jogot a halálra, valószínűleg öntudatlanul is több szabadságot kíván az életében is. </p> <p>- A kegyes halálhoz való jog, az a jog, hogy ki-ki maga választhassa meg, hogyan hal meg – ez a legalapvetőbb emberi jog – folytatja az újságíró. – Hiszek abban, hogy minden embernek joga van méltósággal meghalni. Senkit nem lenne szabad hagyni bedrótozott húsdarabként feküdni egy kórházi ágyban, hogy még a családja se ismerjen rá.</p> <strong>A családom mellettem áll</strong> <p>- A fiam húsz éves, és nagyon nyugodtan szembesült a betegségemmel – válaszol arra a kérdésre, hogyan fogadta döntését a családja. – A lányom hat és fél éves, semmit sem ért az egészből, az elvesztésemmel majd később kell megbirkóznia. A barátaim és a családtagjaim közül senki nem tett megjegyzést, nem próbált lebeszélni: elfogadták a döntésemet és támogatnak abban, hogy méltósággal haljak meg. </p> <p>==<div style="width:300px; float:right; margin-left:8px;margin-bottom:8px;margin-right:8px;"> <div style="background-color:#e8e8e8; font-size:12px; padding:8px;border-radius:8px;"></p> <p><strong>Tények az eutanáziáról</strong></p> <p>Az eutanázia bármilyen olyan orvosi beavatkozés, amelyet azzal a szándékkal végeznek, hogy a beteg életét kioltsák, és így megkíméljék a további fölösleges szenvedéstől. </p> <p>Az öngyilkosság támogatása bármilyen segítségnyújtás ahhoz, hogy egy ember megölje magát – ez legtöbbször olyan gyógyszer felírása, amellyel valaki megölheti magát. </p> <p>Létezik még a támogatott halál, ami külön törvény által szabályozott öngyilkosság támogatása végstádiumú betegek esetében, elsősorban az Egyesült Államokra és Egyesült Királyságra jellemző. </p> <p>Az eutanázia legális: Svájcban, Németországban, Belgiumban, Írországban, Kolumbiában és Luxemburgban. </p> <p>Az öngyilkosság támogatása legális: Svájcban, Németországban, japánban, Albániában, Kanadában, valamint az <span class="caps">USA</span> Washington, Oregon, Vermont, Montana és Kalifornia államaiban. </p> <p>Hollandia, Belgium és Luxemburg engedélyezi az eutanáziát és az öngyilkosság támogatását is. </p> <p>Svájcban akkor legális az öngyilkosság támogatása, ha a segítő önzetlenül cselekszik. </p> </div> </div>== <p>Alexandrosz számára némi megnyugvást jelent, hogy hagy valamit maga után. Írt egy könyvet “Én és a halálom – jog a kegyes halálhoz” címmel. Úgy gondolja, a könyv lehetővé teszi, hogy a fia párbeszédet folytasson vele, amikor már nem él, és a lánya is megtudhatja belőle, milyen ember volt az apja. Azt mondja, a könyv írása egyfajta pszichoterápia volt. </p> <p>- Jobban szeretem a bizonyosság okozta nyugalmat, így könnyebb felkészülni – nem a halálra, hanem az élet hiányára – mondja Veliosz. </p> <p><strong>“Halálom másnapja”</strong></p> <p>Tulajdonképpen azt szeretné, ha elhamvasztanák, ennek ellenére a koporsós temetés mellett döntött. </p> <p>- Nem vagyok vallásos. Jobban szeretném, ha elhamvasztanának, mégis a koporsós temetés mellett döntöttem, hogy a lányom eljöhessen hozzám, amikor csak akar. </p> <p>Ennél is fontosabbnak tartja azonban, hogy a példája talán megmozdít valamit Görörgországban, de akár Európa eutanáziát még elvető országaiban is, és az embereknek több lehetőségük lesz eutanáziát választani, ha már nincs reményük túlélni egy betegséget.</p>