rendkívüli hír

Egy görög újságíró útja a halálba

Alexandrosz Veliosz tudja, hogy kevesebb, mint száz nap maradt hátra az életéből. Úgy döntött, hogy méltósággal akar elmenni - csakhogy az eutanázia Görögországban bűncselekmény.

Éppen ezt olvassa:

Egy görög újságíró útja a halálba

Betűméret Aa Aa

Alexandrosz Veliosz görög író, újságíró tudja, hogy kevesebb, mint száz nap maradt hátra az életéből. Több mint egy éve küzd a rákkal – és a háborút elvesztette.

allviews Created with Sketch. Nézőpont

"Onnantól, hogy valaki már kivívta a jogot a halálra, valószínűleg öntudatlanul is több szabadságot kíván az életében is."

- Fizikailag nem vagyok már olyan erőben, mint valaha. nagyon fáradt vagyok. Elkezdődött egy lefele tartó spirál – ad helyzetképet az állapotáról.

Veliosz úgy döntött, hogy méltósággal akar elmenni – csakhogy az eutanázia Görögországban bűncselekmény. Veliosz ezért Svájcba utazik, ahol a külföldiek is igénybe vehetnek orvosi segítséget a kegyes halálhoz.

- A halál olyan, mint egy fal. Az ember vagy fájdalommal tele, pánikban esik át rajta, vagy megpróbálja racionálisan megközelíteni az egészet. Én a második utat választottam – mondja erről.

Amikor megtudta, hogy halálos rosszindulatú daganata van, tulajdonképpen megkönnyebülést jelentett, amikor eldöntötte, hogy az eutanáziát választja.

- Vigasztalhatatlan lennék, ha azt érezném, hogy csapdába estem ebben a testben, amely elárult. Az egy reménytelen helyzet volna. Az eutanázia megmentett a pániktól.

Bedrótozott hús a kórházi ágyon

Görögországban az eutanázia emberölésnek minősül. Veliosz ezért a szerinte lejárt szavatosságú szabályozás megváltoztatását is szeretné elérni – saját történetével adva súlyt a szavainak.

- A legtöbb európai ország intézményesen és kulturálisan is korszakokkal vannak lemaradva az eutanázia tekintetében – véli Alexandrosz Veliosz. – Erre az az egyik magyarázat, hogy a kereszténység, mint vallás, óriási ellenállást fejt ki. A hatóságok egyszerűen elutasítják azt a gondolatot, hogy egy ember megválaszthatja a halálát. Mert onnantól, hogy valaki már kivívta a jogot a halálra, valószínűleg öntudatlanul is több szabadságot kíván az életében is.

- A kegyes halálhoz való jog, az a jog, hogy ki-ki maga választhassa meg, hogyan hal meg – ez a legalapvetőbb emberi jog – folytatja az újságíró. – Hiszek abban, hogy minden embernek joga van méltósággal meghalni. Senkit nem lenne szabad hagyni bedrótozott húsdarabként feküdni egy kórházi ágyban, hogy még a családja se ismerjen rá.

A családom mellettem áll

- A fiam húsz éves, és nagyon nyugodtan szembesült a betegségemmel – válaszol arra a kérdésre, hogyan fogadta döntését a családja. – A lányom hat és fél éves, semmit sem ért az egészből, az elvesztésemmel majd később kell megbirkóznia. A barátaim és a családtagjaim közül senki nem tett megjegyzést, nem próbált lebeszélni: elfogadták a döntésemet és támogatnak abban, hogy méltósággal haljak meg.

==

Tények az eutanáziáról

Az eutanázia bármilyen olyan orvosi beavatkozés, amelyet azzal a szándékkal végeznek, hogy a beteg életét kioltsák, és így megkíméljék a további fölösleges szenvedéstől.

Az öngyilkosság támogatása bármilyen segítségnyújtás ahhoz, hogy egy ember megölje magát – ez legtöbbször olyan gyógyszer felírása, amellyel valaki megölheti magát.

Létezik még a támogatott halál, ami külön törvény által szabályozott öngyilkosság támogatása végstádiumú betegek esetében, elsősorban az Egyesült Államokra és Egyesült Királyságra jellemző.

Az eutanázia legális: Svájcban, Németországban, Belgiumban, Írországban, Kolumbiában és Luxemburgban.

Az öngyilkosság támogatása legális: Svájcban, Németországban, japánban, Albániában, Kanadában, valamint az USA Washington, Oregon, Vermont, Montana és Kalifornia államaiban.

Hollandia, Belgium és Luxemburg engedélyezi az eutanáziát és az öngyilkosság támogatását is.

Svájcban akkor legális az öngyilkosság támogatása, ha a segítő önzetlenül cselekszik.

==

Alexandrosz számára némi megnyugvást jelent, hogy hagy valamit maga után. Írt egy könyvet “Én és a halálom – jog a kegyes halálhoz” címmel. Úgy gondolja, a könyv lehetővé teszi, hogy a fia párbeszédet folytasson vele, amikor már nem él, és a lánya is megtudhatja belőle, milyen ember volt az apja. Azt mondja, a könyv írása egyfajta pszichoterápia volt.

- Jobban szeretem a bizonyosság okozta nyugalmat, így könnyebb felkészülni – nem a halálra, hanem az élet hiányára – mondja Veliosz.

“Halálom másnapja”

Tulajdonképpen azt szeretné, ha elhamvasztanák, ennek ellenére a koporsós temetés mellett döntött.

- Nem vagyok vallásos. Jobban szeretném, ha elhamvasztanának, mégis a koporsós temetés mellett döntöttem, hogy a lányom eljöhessen hozzám, amikor csak akar.

Ennél is fontosabbnak tartja azonban, hogy a példája talán megmozdít valamit Görörgországban, de akár Európa eutanáziát még elvető országaiban is, és az embereknek több lehetőségük lesz eutanáziát választani, ha már nincs reményük túlélni egy betegséget.