Koike Juriko lett Tokió új kormányzója, az első nő ezen a poszton – harsogták a címlapok a történelmi döntést vasárnap.
HIRDETÉSKoike Juriko lett Tokió új kormányzója, az első nő ezen a poszton – harsogták a címlapok a történelmi döntést vasárnap. Ugyan Japán a világ harmadik legerősebb gazdasága, a nemek közti egyenlőség szempontjából bőven van lemaradása a több fejlett országhoz képest.
A 2015-ös Global Gender Gap Report, vagyis a globális beszámoló a nemek közti különbségről 145 országot vizsgált. Japán a mezőny utolsó harmadába került a maga 101. helyével. Magyarország éppen két hellyel előzi meg, a 99.
A nők oktatáshoz való hozzáférésének szempontjából Japán a lista 42. helyén szerepel. Ezzel szemben a politikai, illetve gazdasági életben vállalható szerepüket tekintve a nemek közti különbséget vizsgáló ranglista 104. és 106. helyére szorult az ország. A parlament alsóházának képviselői között a nők aránya alig éri el 9,5 százalékot.
A statisztikák fényében már érthető, miért szenzációs Koike Juriko sikere.
A kormányzóválasztás alatt ellenfelei nem kímélték, szexista megjegyzések tucatjait zúdították rá. A főváros volt kormányzója, Isihara Sintaró, a szavazók felé így kommunikált: „Nem hagyhatjuk, hogy egy túlsminkelt nő vezesse Tokiót.” Meglepő módon Koike női politikus társai is a neme miatt támadták őt. Fukusima Mizuho, az ellenzéki párt tagja azt nyilatkozta, hogy nincs értelme egy olyan nőt támogatni, aki férfi módjára viselkedik.
Japánban a nők és férfiak közötti különbségnek kulturális, történelmi és vallási háttere van, olvasható a Japan Times cikkében). A szamurájok idején a nőket gyengének tekintették, a buddhizmus egyik, Japánban elterjedt, ága megrontott embercsoportnak tekinti a nőket, akik képtelenek a megvilágosodásra. A konfucionista filozófia szerint pedig a feleségeknek engedelmeskedniük kell a férjüknek amellett, hogy gondoskodnak a gyerekeikről. A modernizációra egyébként nagy hangsúlyt fektető Meidzsi korszakban a kormány propagandájában kijelentette, hogy a „jó feleség egy jó anya”.
Talán az sem meglepő, hogy a japán nyelv szókincsében is szegregálja a nemeket. Két különböző illemszabály létezik: a női nyelv és a férfi nyelv. Ezeket különböző tulajdonságok jellemzik, mint például a női nyelvet behódoló jelleg vagy a gyengédség, illetve a férfi nyelvet a határozott beszéd. Ilyen módon maga a kommunikáció eszköze is megnehezíti az egyenlőségre való törekvéseket. Előfordulhat, hogy egy munkahelyi konfliktus során egy női dolgozó kevésbé tud érvényesülni a nyelvi illemszabályok miatt.
Néhány évtizede még az is nehezen volt elképzelhető, hogy a nők munkát vállaljanak a családalapítás mellett. Ez azonban mára már megváltozott. A legtöbb egyetemet végzett nő úgy dönt, hogy a karrierjével foglalkozik. Tehát ma már nem ritka, hogy egy munkahelyen női munkatársak is legyenek, ám ők továbbra sem a vezetői pozíciókat kapják. A volt miniszterelnök, Koizumi Dzsunicsiró, 2003-ban azt tűzte ki célként, hogy 2020-ig a nők arányát 30 százalékra emeli a vezetői pozíciókban. Azonban tavaly Abe Sinzó miniszerelnök átírta a célarányt a reálisabb 7 százalékra.
A japán társadalom többnyire binárisan gondolkodik a nemekről. Így egy transznemű ember számára még nehezebb sors vár a szigetországban mind a munka és mind az oktatás terén. Ezért is számított nagy lépésnek, amikor tavaly áprilisban a japán kormány arra ösztönözte az oktatási intézményeket, segítsék az olyan diákokat, akik úgy gondolják, hogy egy rossz biológiai nemű testbe születtek. A kormány javaslatára néhány iskola megengedte, hogy abba mosdóba mehessen az adott diák, amelyikbe szeretne. Habár ezek a lépések aprónak tűnnek a nyugat-európai és észak-amerikai nemi egyenlőségi mozgalmakhoz képest, Japán is igyekszik tempót tartani az egyenjogúságot terjesztő globális trenddel.