rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Munkahelyi szexuális zaklatás: megtörni a csöndet


insiders

Munkahelyi szexuális zaklatás: megtörni a csöndet

ALL VIEWS

További hírek erről

Ellen Debost és két másik, nevük eltitkolását kérő interjúalanyunk életében egyvalami közös: munkahelyi szexuális zaklatás áldozatai, akik megtörték a jelenséggel kapcsolatos hallgatást. Riportunkból kiderül, milyen nehézségekkel szembesül egy nő, ha fellép a zaklató ellen, netalán a bíróságon keresi az igazát.

“Megláttam a képét, és kimentem hányni”

Ellen Debost a francia zöld párt tagja, jelenleg le Mans polgármesterhelyettese. Állítása szerint öt évvel ezelőtt szexuálisan zaklatta a párt egyik vezetője, Denis Baupin.

- Hónapokon keresztül küldött szexuális tartalmú SMS-eket, amiket a hátam közepére sem kívántam. Nem akartam a dolgot, ezt többször is megmondtam, de semmi nem használt – mondta Debost.

A nő egészen addig hallgatott, amíg meg nem látta azt a fényképet, amelyen Baupin a nőnapon kirúzsozott szájjal látható – így mutatva szolidaritást az erőszak sújtotta nőkkel.

- Megláttam ezt a képet, rosszul lettem, és ki kellett mennem hányni – mesélte Debost. – Ő még ugyanazon a napon egy új minisztériumközi megbízatást is kapott. Szörnyű volt látni, hogy csak azért, mert hallgattam, mert nem csináltam semmit, nem csak hogy úgy pózolhat, mint a nők védelmezője, de még olyan új megbízatásokat is kap, ahol újabb nők lesznek a környezetében, akiket senki nem figyelmeztet. Tényleg úgy éreztem, hogy szörnyű butaságot követtem el azzal, hogy nem szóltam senkinek, és ha nem szólok most sem, akkor az egész megy tovább, ahogy eddig.

Május kilencedikén Debost megtörte a csendet, de nem ő volt az egyetlen. Denis Baupint tizenhárom nő vádolta meg szexuális zaklatással, a zaklató SMS-ektől a fizikai agresszióig. Volt, akit állítólag az állása elvesztésével fenyegetett meg. Baupinnek le kellett mondania a parlament alelnöki posztjáról, de tagadja a vádakat. Júniusban Debost és két másik nő hivatalosan is feljelentést tett. De megérti, miért hallgatnak olyan sokan.

- Azoknak a nőknek a 90%-át, akiket szexuálisan zaklatnak a munkahelyükön, vagy kirúgják, vagy maguktól mondanak fel. És nem találnak könnyen új munkát – mondja le Mans alpolgármestere.

“Ha kimutatja, hogy a közeledés ellenére van, abba kell hagynunk”

A poltikai szexbotrány újra rávilágított a munkahelyi szexuális zaklatás problémájára. Becslések szerint Franciországban minden ötödik nőt érinti a jelenség.
Annak ellenére, hogy van a témában uniós irányelv és francia törvény is, csak a szexuális zaklatás áldozatainak 5%-a tesz feljelentést.

Hol lehet meghúzni a vonalat az udvarlás és a zaklatás között? Belefér még megérinteni egy nő térdét? Vagy egy SMS azzal, hogy jól áll ez a ruha? És miért olyan nehéz a bizonyítás? Megkérdeztünk egy szakértőt, Christophe Dagues-ot, aki egy francia szakszervezetet vezet, de munkahelyi zaklatás elleni programot is indított.

- Számunkra a zaklatás és az udvarlás közötti határvonal teljesen egyértelmű. Az elkövetőnek sem lehet kétsége afelől, hogy éppen melyiket csinálja. Meg lehet hívni egy alkalmazottat egy kávéra, mondhatjuk neki azt, hogy csinosnak találjuk vagy hogy nem hagy minket hidegen, de onnantól kezdve, hogy kimutatja, hogy a közeledésünk az ellenére van, abba kell hagynunk. Ennyi – szögezte le az érdekképviselő. – És ha nem hagyjuk abba, az már szexuális zaklatás, méghozzá azért, mert az alkalmazott nem tudja ezt a helyzetet fizikailag elkerülni. Nem szakíthatja meg a kapcsolatot a munkatársaival, nem zárhatja ki magát a közösségből, és ez hatalmat ad a zaklató kezébe.

A bizonyítás nehézségei

A párizsi Palais de Justice-ben, a munkajogi fellebbviteli bíróságon egy szexuális zaklatási ügy tárgyalása folyik. Az egyik áldozat azt állítja, hogy több mint egy évig zaklatta szexuálisan a főnöke, egy kisvállalkozás tulajdonosa. Amikor végül panaszt tett, szinte azonnal kirúgták. Ügyvédjével és egy civil szervezet munkatársával arról próbálják meggyőzni a bíróságot, hogy bizonyítékként használhassák a szóbeli zaklatásról a főnök engedélye nélkül készült hangfelvételeket.

- Rendelkezésünkre áll egy közvetlen bizonyíték a szexuális zaklatásra – magyarázta a problémájukat Maude Beckers ügyvéd. – Főszabály szerint a zaklatás általában tanúk nélkül történik, így közvetlen bizonyítékr ritkán van. Ma az a célunk, hogy elfogadtassuk a bírósággal: nem lehet jogsértő az áldozat részéről hangfelvételen rögzíteni a zaklatást, hiszen bűncselekményről van szó, ami a körendet sérti. Amikor az áldozat ezt teszi, azzal nem sérti a magánélethez való jogot, hanem kísérletet tesz egy nagyon súlyos bűncselekmény bizonyítására.

- A bíróságon gyakran az áldozatnak kell védekeznie – tette hozzá Marylin Baldeck, egy szexuális zaklatás elleni egyesület szakembere. – Erről a nőről a védelem azt állítja, hogy egy igazi intrikus, aki el akarta foglalni a főnöke pozícióját. Szerintük ezt az is alátámasztja, hogy semmilyen érzelmet nem mutatott az eljárás során, holott szerintük egy valódi áldozatnak megállás nélkül sírnia kellene.

Bűnös van, szankció nincs

De még akkor is nehéz megnyerni egy ilyen pert, ha sikerül bizonyítani a zaklatást. Ezt senki nem tudja jobban Lolánál – ez persze csak álnév – akihez egy áldozatsegítő civil szervezeten keresztül jutottunk el. Lola a rendőrségen dolgozott, a főnöke több mint egy évig zaklatta. Bejelentést tett a polgármesternél, közvetlen bizonyítékai voltak, de a zaklatót ennek ellenére sem marasztalták el. Lola szerint a az újraválasztására készülő polgármester nem akarta, hogy folt essen a városvezetés hírnevén.

- A pszichológiai állapotom egyre romlott, ahogy egyik jogi nonszensz jött a másik után – mesélte Lola. – Először volt egy eljárás, aminek nem lett semmilyen következménye, holott annyi volt a bizonyíték, mint égen a csillag. Az önkormányzati rendőrség irodáiban éjjel-nappal mentek a biztonsági kamerák. Aztán jött egy második eljárás, megint következmények nélkül. A fegyelmi tanács felmentette a zaklatót, holott elismerte, hogy pornográf videókat küldözgetett nekem, és egy pisztolyt is felajánlott arra az esetre, ha lefeküdnék vele. Vagyis beismerte az egészet. Ennek ellenére a fegyelmi tanács egyhangúan úgy döntött, hogy semmilyen szankció alkalmazása nem szükséges.

Amikor Lola kapcsolatba lépett az áldozatsegítő szervezettel, új eljárást indítottak, és végül egy bíróság tizenötezer eurós kártérítésre ítélte az önkormányzatot, amely nem védte meg a munkavállalót. Az önkormányzat fellebbezett.

Nem túl nagyvonalú bíróságok

Az áldozatok azt mondják, számukra nem a kártérítésről szól az eljárás, hanem az igazságról.

- Az eljárás során újra átélem az egészet, az egyes jeleneteket, újragondolom, miért tettem ezt, miért tettem azt – mesélte az egyik neve eltitkolását kérő áldozat. – Újraélem a zavarodottságot, a magányt, mert elképesztően magányos tud lenni az ember egy kisvállalkozásnál, senkihez nem lehet fordulni. Elmentem az összes üzemorvoshoz… néztek rám, aztán megkérdezték, van-e írásos bizonyítékom. Nem volt. Nem volt a kezemben semmi.

- A bíróságok nem túl nagyvonalúak az ilyen esetekben – mondta az Euronewsnak Maude Beckers ügyvéd. – A legnagyobb összeg, amit az én praxisomban kártérítésként megítéltek, tizenötezer euró volt a párizsi fellebbviteli bíróságon, egy erőszakos zaklatási ügyben, ahol a nőt kvázi megerőszakolták egy kutricában. Erre ítéltek meg tizenötezer eurót plusz a kamatok. Elég egyértelmű, hogy a nők nem azért mennek bele egy ilyen eljárásba, mert pénzéhesek, megvásárolhatók. Gyakran így állítják be őket, ami teljesen ellentmond a valóságnak. Azért csinálják, mert enélkül nem ítélik el a munkáltatójukat. Ez nagyon fontos a számukra, ahogy az ügyfelem is mondta a mai tárgyaláson.

ALL VIEWS

További hírek erről

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

A következő cikk

insiders

Hétköznapi horror Európa vágóhídjain