rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Hétköznapi horror Európa vágóhídjain


insiders

Hétköznapi horror Európa vágóhídjain

Együttműködésben a

Botrányt keltett Franciaországban egy felvétel, amely rejtett kamerával készült egy vágóhídon.

Egy lyoni állatvédő csoport, az L214 készítette. Ez már nem az első ilyen videójuk; szerintük a brutális képek a hétköznapi véres valóságot ábrázolják. Fellépésük hatására bezárattak több vágóhidat, parlamenti vizsgálat kezdődött, és a közvélemény is felfigyelt az állatokkal szembeni kegyetlenségre.

Jó néhány állattenyésztő is megdöbbenésének adott hangot. Philippe Notin organikus gazdálkodással foglalkozik a Loire régióban. Kisebbségi részvényes a közeli mészárszékben is, ahol az ő állatait is vágják. Azt mondja, felháborították a képsorok.

Philippe Notin: – Egy állat, mire a vágóhídra kerül, több mint ezer eurót ér. Mi ebből a pénzből élünk. Persze az első pillanattól tudjuk, az állat születésétől kezdve, hogy hogyan fog elpusztulni. De azt szeretnénk, hogy a lehető legjobb állapotban érkezzenek a vágóhídra, a lehető legkevesebb stresszt kelljen elszenvedniük. Amikor ilyen képeket látunk, hogy ennyire rosszul bánnak az állatokkal, az iszonyatos érzés.

Mindennap állatok millióit mészárolják le a világon emberi fogyasztásra. Vajon van-e mód arra, hogy kevesebbet szenvedjenek? Az L214 állatvédő csoport szerint nincs, az állatok megölése mindenképpen embertelen.

De mit gondolnak erről a vágóhídon? Odamentünk, és megkérdeztük.

Lise Pedersen, az Euronews riportere: – Nem könnyű bejutni egy vágóhídra, de sikerült meggyőznünk a tulajdonost, hogy nyisson ajtót nekünk, és mutassa meg, ami odabent történik. A helyszín Corbas, Lyon közelében. Lássuk, mit tapasztalunk ezen a vágóhídon.

Francia, vagy akár európai léptékkel ez egy közepes nagyságú vágóhíd. Évente több mint 57 ezer állatot mészárolnak le, 6 ezer tonna húst adnak el. A munka hajnalban kezdődik, röviddel 5 óra után. Az állatok az előző nap érkeznek.

Az igazgató azt mondja, legfeljebb 12 órát várakoznak a tehénistállóban, mielőtt végeznek velük. Ivóvizet kapnak, de enni már nem adnak nekik.

Jean-Luc Duperret: – A marhák és a borjúk esetében egy Matador elnevezésű eszközt használunk. A nagy nyomású tokból kiugrik egy tőr, elkábítja az állatot, és perforálja a koponyát.

– Mindig működik?

Duperret: – Nem, nem mindig. Azon múlik, hogy mozog-e az állat. Meg persze azon is, aki használja az eszközt.

– És mi van akkor, ha nem működik?

Duperret: – Megismételjük.

Az állatok elkábítása a legfőbb vitatéma, ugyanis lehetetlen megmondani, hogy hány esetben sikertelen.

A rituális vágás esetén, a kóser vagy halal vágáskor egyáltalán nem kábítják el az állatokat, és ezzel még több szenvedést okoznak nekik. Márpedig a rituális vágás egyre gyakoribb Franciaországban. Ezen a vágóhídon például az összes vágás 60 százaléka. Egyébként a hús csomagolásán nem kötelező feltüntetni a vágás módját, ezért a pontos adatok nem ismeretesek.

Jean-Luc Duperret: – A rituális vágáskor alapjában véve ugyanazt az eljárást alkalmazzuk, akár a kóser, akár a muszlimoknál előírt halal esetében, persze bizonyos különbségekkel. Az állatot a csapda tartja fogva, a zsaluk gátolják a mozgását. Aztán felfordítják, a mészáros elvágja a torkát és kivérezteti. Az állat legalább 45 másodpercig a csapdában marad, amíg elveszíti az eszméletét. Ezután a tetem kiesik a csapdából, és felakasztják, hogy teljesen kivérezzen.

Az Európai Unióban törvény szabályozza a tenyésztett állatok megölését. A szabály értelmében minden szükséges intézkedést meg kell tenni, hogy csökkentsék a fájdalmat, illetve a lehető legkisebb legyen az állatok félelme és szenvedése a vágás teljes folyamata során.

Minden vágóhídon dolgoznia kell legalább egy állatorvosnak, illetve egy szakembernek, aki a hús minősége mellett köteles figyelni az állatok helyzetére is a vágás előtt, alatt és után.

Vincent Pfister, állatorvos: – A mészárszék semmi esetre sem barbár hely. Itt is emberek dolgoznak, profik, akik szeretik a munkájukat. Akár a vágóhíd alkalmazottai, akár az ellenőrzés a dolguk. A rejtett kamerás képek sokkolóak, tűrhetetlenek, és hatósági vizsgálat indul miattuk, ez nem is lehet vitás. De nem tükrözik azt, ami napi szinten zajlik a vágóhidakon.

Az igazgató beengedte a kamerát, de arra kért, hogy ne vegyük föl az állat lemészárlásának és kivéreztetésének pillanatait. Viszont beszélhettünk a mészárosokkal, akik gyakran naponta több száz állat torkát vágják át. Megkérdeztük őket is, mit szólnak a botrányt kavart videókhoz.

Youcef, mészáros: – Marhaság… Igaz, valóban megtörténhet ilyen. Bárkivel megtörténhet, hogy dühös, és az állatokon tölti ki a dühét. Megtörténhet, de egyáltalán nem gyakori eset. Tíz év alatt ha egyszer előfordul…

A szociológusokat már régóta foglalkoztatja az összefüggés az emberi erőszak és a vágóhídi munka között. Catherine Rémy szerint a munka természetében rejlik a kézenfekvő magyarázat, de a vágás iprari jellegűvé válása még tovább rontott a helyzeten.

Catherine Rémy, szociológus: – Az ölés indusztrializációja azt jelenti, hogy megfeledkezünk az élőlényekről. Azt képzeljük, hogy úgy bánhatunk az állatokkal, mint egy tárggyal a futószalagon a gyártási folyamatban. Van olyan munkás, aki naponta 100, 200, 300 állatot öl meg. Ez óriási szám, rengeteg – ami tízszeresen is felveti az erőszak kérdését.

A gazda, Philippe Notin egyetért ezzel. Ő is úgy látja, a baj a léptékkel van. Az ipari méretű agrárgazdálkodás nemcsak az állatok jólétét befolyásolja, hanem az emberekét is. Az ugyanis, hogy milyen körülmények között tartják az állatot, hatással van a hús minőségére is.

Philippe Notin: – Ami a hús minőségét illeti, az az állat, amelyik nincs kitéve megpróbáltatásoknak, nem termel méreganyagokat a szervezetében. Ha viszont rosszul bánnak vele, például verik, akkor tele lesz sérülésekkel. Mi magunk állítjuk elő a marhahúst. Ha sérülést találunk, mi automatikusan eldobjuk a húst, ez a veszteségünk.

Csakhogy az organikus élelmiszer, különösen a hús, jóval drágább, mint a nagyüzemi termelésből kikerülő ételek. Vajon a fogyasztók hajlandók-e többet fizetni a táplálékukért?

Philippe Notin: – És arra vajon felkészült a fogyasztó, hogy hetente a nyakába szakadjon egy újabb botrány? Nem telik el fél év anélkül, hogy ki ne robbanna valami botrány az élelmiszeriparban. Mondom: iparban! Hogy lehet valami ipari termék, amit az ember megeszik?! Nem volna szabad iparnak nevezni azt, ahol élőlényekkel dolgozunk. Az ipar a fémet jelenti, az acélt, az autókat!

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

insiders

Antibiotikummal tömött állatok a bölcsői a szuperbaktériumoknak