„Nem a játék számít, hanem a biznisz”

HIRDETÉS

„Felfoghatatlanul unalmas volt. Horror.” Így vélekedik a vasárnap véget ért labdarúgó Európa-bajnokságról Lucien Favre. A svájci sikeredző szerint az UEFÁ-nak csak az üzlet a fontos, és ez a játék rovására megy – hamarosan a szurkolók is torkig lesznek ezzel.

– Évek óta nem a játék számít, hanem a biznisz, a biznisz, a biznisz – mondta a német Der Spiegel hírmagazinnak Favre, hozzátéve, hogy az Európai Labdarúgó-szövetségnek kifizetődő ugyan a 24 csapatos lebonyolítási rend, de a futballnak árt. Különösen a csoportkör meccsözöne hozott nézhetetlenül unalmas focit.

Az Eb meglepetéscsapatai (Wales, Izland, Észak-Írország, Magyarország) aligha jutottak volna ki a tornára, ha azt 16 résztvevő válogatottal rendezik. Ezekben az országokban tehát bejött a létszámbővítés: a futballrajongók kivételesen saját nemzeti válogatottjaikért izgulhattak. Így nyilván a magyarok sem panaszkodnak, hiszen 44 év után láthatták újra a kontinenstornán csapatukat, sokak tehát életükben először. Ráadásul Bernd Storck együttese minden várakozást felülmúlt azzal, hogy veretlenül, csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe.

Ám a mezőny felhígításának nagy ára volt. A hat csoportba sorolt csapatok 36 mérkőzést játszottak, majd a továbbjutók az egyenes kieséses szakaszban újabb 15-öt, összesen tehát 51 találkozót „élvezhetett” a közönség. Sajnos ezek zöme cseppet sem volt valóban élvezhető.

Összevetésképpen: 1980-ban még csupán nyolc csapat vett részt a kontinenstornán. Ez 12 csoportmérkőzést, két elődöntőt és egy döntőt jelentett – összesen 16 meccset, mert akkor utoljára még a bronzéremért is játszottak az elődöntők vesztesei. (Csehszlovákia 1–1 után tizenegyesekkel győzte le Olaszországot.) Nem vitás, hogy ez a formátum áttekinthetőbb, emberléptékűbb volt a jelenlegi meccsdömpingnél, a résztvevők fajsúlyos csapatok voltak (NSZK, Anglia, Hollandia, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Csehszlovákia és az egyedüli outsider Görögország), a találkozók komolyabbak és izgalmasabbak. Egyébként az Európa-bajnoki címet a nyugat-németek nyerték azon a 36 évvel ezelőtti tornán, miután a döntőben Hrubesch két góljával legyőzték Belgiumot.

Vajon megérte-e a találkozók számát 16-ról 51-re duzzasztani? Üzleti szempontból nyilvánvalóan igen, a játék szempontjából aligha. Az Eb színvonalával elégedetlenkedők ilyenkor felvetik, hogy alapjaiban kellene megváltoztatni a lebonyolítási rendet. Például úgy, hogy a jégkorongozók mintájára nyolcas csoportokba sorolnák a teljes európai mezőnyt. Az A csoport lenne a legjobbaké, ők játszanának a bajnoki címért. A két utolsó kiesne, helyettük a B csoport két legjobbja jutna fel az élvonalba. És így tovább az alacsonyabb osztályokkal (C, D).

Ez a formátum nagy előnyökkel járna. Egy-egy csoportban hasonló játékerejű csapatok szerepelnének, ezért kevesebb lenne a papírforma-eredmény, több az izgalom. Minden országban szurkolhatnának a saját csapatnak, méghozzá az adott szinten reális ellenfelek ellen. Ráadásul nem lenne szükség a maratoni, másfél éves selejtezősorozatra sem, amely szintén rengeteg unalmas összecsapást hoz.

Őszintén: kíváncsi ön egy Albánia–Feröer-szigetek meccsre? Viszont Albániában és a Feröer-szigeteken igenis érdekes lenne. A németek, spanyolok, olaszok könnyű szívvel lemondanának az Azerbajdzsán, Luxemburg és San Marino elleni kötelező, de semmi sikerélményt nem tartogató győzelmekről. Gibraltáron, Máltán és Liechtensteinben is több örömmel kecsegtetnének az egymás elleni mérkőzések, mint a selejtezők előre látható, megalázó vereségsorozata. A magasabb osztályba jutás óriási sikert jelentene egy-egy kiscsapatnak, mert a következő tornán nagy, neves ellenfelek ellen léphetne pályára. Minden osztályban hatalmas lenne a harc a feljutásért, illetve a bentmaradásért, így lényegében minden találkozónak valódi tétje lehetne.

Ha így rendeznék az Eb-t, akkor az egyes csoportok küzdelmeit eltérő időpontokban és helyszíneken játszhatnák, összességében még csak kevesebb mérkőzés sem lenne. Ez pedig olyan üzleti érv, amelyre talán az UEFÁ-nál is felfigyelnek.

Lucien Favre

• 58 éves
• játékosként 24-szeres svájci válogatott középpályás (1981–89)
• az év labdarúgója (1983), bajnok a Servette Genf csapatával (1985)
• edzőként kétszeres svájci bajnok az FC Zürich csapatával (2006, 2007)
• a német Bundesligában a Hertha Berlin és a Borussia Mönchengladbach edzője volt, ez utóbbival bejutott a Bajnokok Ligájába
• a következő szezontól az OGC Nizzát irányítja a francia élvonalban
• Svájcban kétszer, Németországban háromszor választották az év edzőjének