Hogyan lehet átalakítani az európai akvakultúra-ágazatot, például a kagylótenyésztést úgy, hogy zöldebb, hatékonyabb és jövedelmezőbb legyen?
Hogyan lehet átalakítani az európai akvakultúra-ágazatot, például a kagylótenyésztést úgy, hogy zöldebb, hatékonyabb és jövedelmezőbb legyen?
Skóciától nyugatra hajózunk, egy tengeri haltenyésztő telepre, ahol ezer tonna lazacot állítanak elő évente. Velünk van néhány tengerbiológus is, akik azt mondják, az európai akvakultúrának még van hova fejlődnie. Lehetne például jövedelmezőbb, hatékonyabb és fenntarthatóbb. Lássuk, hogyan és miként.
A lazacon túl 150 000 darab fésűkagylót és 60 tonna éti kagylót is előállítanak itt. Mindez egy folyamatban lévő próbaprojektben, amelynek a neve integrált több táplálékszintű akvakultúra, angol betűszóval IMTA.
A lazactenyészettől az áramlás a maradékokat a többi faj ternyészetéhez viszi.
- A lazacnak jó, hogy így csökken a fitoplankton-szint, illetve a vízitetű problémát is részben megoldja – magyarázza David Attwood, a Skót Lazac Társaság akvakultúra-igazgatója. – De úgy gondoljuk, hogy ezzel a szénhidrogén-kibocsátást is csökkentjük, illetve olyan fajokat tudunk nevelni, amelyekből szintén pénzt tudunk csinálni.
Egy európai kutatási projekt további hat, elsődlegesen lazactenyésztésre beállított akvakultúrában végez kísérleteket az alternatív tengeri élelmiszerek előállításával kapcsolatban.
- Sok országban nem rendelkeznek megfelelő tudással arról, milyen fajokat tenyészthetnének – tette hozzá Adam Hughes, a projekt koordinátora, tengerbiológus. – Ez különösen a Földközi-tengeren fontos, ahol nagyon mások a körülmények, mint amit itt lát. A Földközi-tenger tápanyagban szegény, és a fajkínálat is teljesen más. Aztán ott vannak a gazdasági problémák. Ezt az alternatív vízi gazdálkodást úgy kell csinálni, hogy az jövedelmező legyen. Vagyis olyan terméket kell előállítani, aminek van piaca is.
A tengeri növényeket az élelmiszer- és a gyógyszeripar is mostanában fedezi fel magának. A hínárból és más alternatív fajokból vett mintákat laboratóriumokba viszik, hogy meghatározzák, milyen körülmények az ideálisak a számukra, és így milyen faj mellett állíthatóak elő gazdaságosan.
- Nézzük a hosszúságot, a súlyt, hogy hogyan oszlanak el a víz alatt, hogy jobban nőnek-e közelebb vagy esetleg távolabb a lazac-ketrecektől – mondta Lars Brunner tengerbiológus. – A projektben résztvevő partnereink a hínár összetételében is érdekeltek. Mi az, amit ezek anövények kivonnak a vízből a növekedéshez? Milyen tápanyagok vannak bennük, vagy például felszedik-e a nehézfémeket? A természetes vegyi összetevőiket is vizsgáljuk, és hogy ezekre hogy hat, ha közelebb vagy távolabb van a növény a lazacketrectől.
A kutatók szeretnék meghatározni, pontosan hogyan kell használni az új technológiákat, milyen hatással vannak a környezetre és a tenyészállatok egészségére. Csak ezután lehet learatni ezeket az ígéretes piacokat.
- Van rá igény, hogy az európai akvakultúra növekedjen, mert a kapacitások stagnálnak, miközben a globális kereslet növekszik – mondta Hughes. – Ez az új megközelítés lehetővé teheti a növekedést, sokszínűsíti a termékpalettát, új lehetőségeket és termékeket teremt.
A világon elfogyasztott hal és tengeri herkentyű felét tenyészetekben állítják elő. Az akvakultúra ilyen újító megközelítésével csak Ázsiában és Kanadában lehet találkozni.