rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Az élet műanyag zacskók nélkül


világ

Az élet műanyag zacskók nélkül

Betiltja az ingyenes műanyag zacskók használatát Franciaország július elsejétől. Máshol is igyekeznek visszafogni a környezetet szennyező, többnyire egyszer használt nejlontasakok forgalmát. Melyik hatékonyabb: adó vagy tiltás? Magyarország az előbbire esküszik.

A francia tilalom a szupermarketetek, gyógyszertárakat, pékségeket, benzinkutakat, piacokat érinti. Csak olyan műanyag zacskók, tasakok és táskák maradhatnak fogalomban, amelyek anyagvastagsága meghaladja az 50 mikront (azaz nagyjából az emberi hajszál vastagságát), és újra felhasználhatóak.

A tiltást két lépcsőben vezetik be: júliustól a pénztáraknál ingyen osztogatott vékony szatyrokat tiltják be, 2017. januárjától pedig a zöldségek és gyümölcsök csomagolására használt zacskókat. A francia kormány adatai szerint az országban évente 5 milliárd műanyag tasakot adnak a vásárlóknak évente, a zöldségek és gyümölcsök csomagolására 12 milliárd fogy.

Miért veszélyes a műanyag?

A műanyag zacskók káros környezeti hatásai közül csak egy az a nemrég elterjedt hír, hogy a tengerbe kerülve az áramlatok hatalmas műanyag szigetekké sodorják össze őket, a halak és állatok pedig megehetik őket. Ha nem fulladnak meg tőle, lenyelve öli meg őket az emészthetetlen anyag.

De legalább ilyen veszélyes, hogy remek szaporodási helyet jelentenek az algáknak és baktériumoknak.

Úgy becsülik, 1970 óta 9 millió tonna műanyag szemét került a tengerekbe, nagyrészt a szárazföldről. Összegyűjtésére már több akció indult, de egyelőre csak a próbálkozásoknál tartanak. Hozzáértők szerint a tengerekbe hordott szeméthegyek 60 százalékát 5 ázsiai ország teszi hajóra. A 2016-os davosi világgazdasági fórumon kiadott legfrissebb tanulmány arra figyelmeztet, hogy ha nem változik semmi, 2050-re a tengerekben több lesz a műanyag flakon, mint a hal.

A szárazföldet is szennyezik a kiszolgált nejlonzacskók: nemcsak a szemétlerakók területén állnak hegyekben, hanem a szél szerteszét hordja őket, így már itthon is láthatunk a fák ágain, villanyoszlopokon lengedező plasztik maradványokat. Kenyában a mezőgazdasági munkát nehezítik meg a földeket borító zacskók, Írországban „nemzeti lobogóként”, Dél-Afrikában „nemzeti virágként” emlegetik a szélfútta szemetet. Ahogy a tengerben a halak, úgy a szárazföldön a madarak és emlősök életét veszélyeztetik, minden egyes darab zacskó évszázadokon át.

A műanyag nagyjából 450 év alatt bomlik le, gyártása és elégetése során is mérgező, rákkeltő anyagok keletkezhetnek. A műanyag hulladék hatalmas területet foglal el a szeméttelepeken.

Mit lehet használni helyette?

Ugyan a szabályozás támogatja a biológiailag lebomló nejlonzacskók használatát, ezek sokkal többe kerülnek veszélyes és szennyező társaiknál. A Sydney-i olimpia idején például környezetbarát csomagolásban kapták az élelmet a sportolók és a drukkerek, de az ilyen akciók ritkaságnak számítanak. Ráadásul a szakemberek szerint nem is létezik „biológiailag lebomló” műanyag: az ugyanúgy évszázadokig a természetben marad, egyetlen előnye, hogy polietilén társánál sokkal gyorsabban foszlik apró darabokra.

A papírzacskók és táskák a megfelelő körülmények között gyorsabban bomlanak le és kevésbé károsítják a környezetet, de szintén drágábban a polietilénnél, és gyártásuk is több nyersanyagot, energiát igényel. Igaz, visszagyűjtésükhöz és újrahasznosításukhoz már évtizedek óta hozzászoktak az emberek.

Hogy az üzletek, piacok mit adnak majd a műanyag zacskók helyett, még kérdés. Lesz, ahol papírtáskákra térnek át, máshol kifizettetik a vásárlóval a környezetvédelmi adókat, beépítik az árpolitikába a büntetések összegét. De ha a környezetbarát, biológiailag lebomló, de drágább anyagokra cserélik a polietilént, nyilván annak költségeit sem ők fogják lenyelni. Az lesz a legkifizetődőbb megoldás, ha mind a vásárlók, mind az üzletek érdekeltek lesznek az újrahasznosításban, azaz a bevásárolni indulók viszik magukkal a korábban megvett táskáikat. Visszatérnek a piacokra a fonott kosarak…

Meddig maradhat a műanyag?

Gyakorlatilag már most sem lenne helye az életünkben a műanyag zacskóknak. Az Európai Unió célkitűzése, hogy 15 éven belül 80 százalékkal mérsékelje használatukat. Erre két módot is kínálnak a tagállamoknak:

  • Két lépésben fogják vissza a felhasználást, azaz 2019-ig fejenként 90-re, 2025-re fejenként 40-re
  • vagy egy lépésben tiltják be az ingyenes műanyagzacskókat 2018-ig.

Franciaország ez utóbbi felé tesz most egy hatalmas lépést.

Van eredménye a korlátozásoknak?

Általában sikeresek a „leszoktató akciók”, de ebben nagy szerepet játszik, hogy a legtöbb országban anyagilag is érdekeltté tették a feleket, azaz adókat, büntetéseket szabtak ki.

Olaszország már 2012-ben elkezdte korlátozni a műanyag zacskók használatát, ott az indokok között a biológiailag lebomló csomagolóanyagokat gyártó olasz iparág élénkítése is szerepelt.

A legtöbb európai uniós tagállam már bevezetett valamilyen szabályozást, de ezek általános statisztikai értékelése még várat magára. Írországból van adat: az átszámítva zacskónként mintegy 40 forintra rúgó környezetvédelmi adó bevezetése után öt hónappal 90 százalékkal visszaesett a műanyag zacskóhasználat (évi és fejenkénti 328-ról 21-re).

Üdítő kivétel Finnország, ahol semmi sem korlátozza a műanyag zacskók forgalmát, mégis a legkevesebb fogy belőlük a kontinensen.

Magyarország: már 2009-től a nejlonzacskók ellen

Egy 2013-as interjúban Rátz Judit, a Humusz szövetség programvezetője úgy becsülte, hogy Magyarországon naponta több mint egymillió darab műanyag bevásárlószatyrot adnak el, de ezek miután kiszolgáltak, alig jutnak el szelektív gyűjtőkbe, hiszen a csomagolóipar által működtetett rendszerek elsősorban az italosüvegek visszagyűjtésével foglalkoznak.

Itthon környezetvédelmi termékdíjnak nevezik azt az adót, amellyel igyekeznek visszafogni a műanyag és más környezetet károsító anyagok forgalmát. Az első drasztikus változást egy 2009-es módosítás hozta: már ebben megjelent a „kiflis zacskók” utáni fizetési kötelezettség. Akkor az egyik hazai élelmiszerlánc közleményben tiltakozott: az üzletbe csomagolás nélkül érkező pékárukhoz (pl. zsemle, kifli, kenyér) adott nejlonzacskók nyolc forintba kerülnek a kereskedőnek. Ráadásul az akkori törvények értelmében köteles volt „ellenérték nélkül az üzletnek biztosítani csomagolóanyagot az élelmiszerbiztonsági feltételek biztosítása érdekében.” Erre az akkori Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium azzal reagált, hogy nem kötelező a műanyag használata, a kereskedő adhat papírzacskót is. Igaz, az háromszor annyiba kerül (1,50 Ft). Már akkor megjelent az a lehetőség, hogy a kereskedő a csomagolóanyag visszagyűjtésével a termékdíj jelentős részét visszaigényelheti.

2013. februárjától a termékdíjjal kapcsolatos kötelezettségek visszakerülnek az adóhatóság hatáskörébe. A jelenleg hatályos „díjszabás” szerint a vékony műanyag zacskókért kilónként 60 forintot, a vastagabb bevásárló-táskákért 1800 forintot kell fizetni. Ez alól ki lehet bújni a betétdíjas csomagolószerekkel.

Az általános tapasztalat az, hogy a vékony műanyagzacskókért fizetendő termékdíjat a nagyobb üzletek, szupermarketek lenyelik, de a reklámtáskákat kifizettetik a vevőkkel. Van olyan bolthálózat, amelyik az elhasználódott, kiszakadt táska helyett ingyen újat ad.

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

Africanews

Zenei kulisszatitkok a kastélyban