rendkívüli hír

A brit Dunaújváros nehéz napjai

Wales déli részén a nagymúltú acélipar végnapjait éli. A Brexitről szóló népszavazás itt arról szól, hogy mi lenne jobb az acélműveknek.

Éppen ezt olvassa:

A brit Dunaújváros nehéz napjai

Betűméret Aa Aa

Egy májusi napon a brit acélipar megmentéséért tüntetett néhány száz munkás Londonban. Egy hónappal korábban az indiai Tata acélipari konszern bejelentette, hogy eladja vagy bezárja valamennyi nagy-britanniai üzemét. Tizenötezer munkahely került veszélybe.

allviews Created with Sketch. Nézőpont

"Valószínűleg az országnak és acéliparnak is az a legjobb, ha maradunk."

- Az Egyesült Királyságban az acélipar válaszút elé került – mondta Mark Turner szakszervezeti képviselő. -Előfordulhat, hogy az ország többé egyáltalán nem állít elő acélt. Azért vagyunk itt, hogy ezt megakadályozzuk.

- Hosszú ideje kérünk segítséget, és a kérésünk süket fülekre talált – tette hozzá Steve Davies acélipari munkás. Voltak ígéretek, de egyik sem vált valóra. Most kell cselekedni, most kell előrelépni.

A brit Dunaújváros végnapjai

Vajon ha a britek kilépnének az Európai Unióból, az változtatna-e az acélmunkások sorsán? Wales déli részén, Port Talbot-ban, a brit acélipar központjában kerestük a választ.

Itt találkozunk újra Steve-vel, akivel már Londonban is beszéltünk. Harminchét éve, tanoncként kezdett a Port Talbot-i acélművekben. Itt dolgoztak a szülei, itt dolgozik a fia is.

- Sok olyan ember van, aki négy, öt hat generáció óta dolgozik a gyárban. A Port Talbot-i acélművek nélkül ez a város megszűnik – mondta Steve. – A tovagyűrűző hatások katasztrofálisak lesznek. Csődbe mennek a vállalkozások. Nem csak az acélművekről van szó. A kamionosok, a sarki kisboltok, az újságosok, a fodrászok is bezárhatnak. Az acélművek csak a kezdet, a teljes képet kell nézni. És meg kell menteni a várost. Bent kell maradnunk az Európai Unióban. Vevőt keresünk a gyárnak, és a potenciális vásárlóknak nagyon fontos, hogy az üzem megvásárlásával megvethetik a lábukat Európában.

A walesi bányaipar a nyolcvanas években omlott össze, az acélipari üzemek bezárása a kétezres években kezdődött. Wales jelentős támogatásokat kap az európai strukturális alapokból. Ugyanakkor vannak, akik szerint ez nem segít a régió bizonytalan gazdasági helyzetén. A helyiek közül sokan nem hisznek az Európa mellett lándzsát törő kormánynak, amely szerintük nem tett semmit a brit acélipar megmentéséért.

Minden fillér, amit nem adunk az Uniónak, tiszta haszon

A kilépés-párti aktivisták szerint a helyi lakosság 70%-a arra szavaz majd, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból. Mi egy acélmunkások által látogatott kávézóban szondáztuk a közvéleményt. Kevesen vállalják a véleményüket a kamera előtt. A vélemények egyébként megoszlanak. Úgy tűnik, a Brexit hívei elsősorban a Cameron-kormányon akarnak rúgni egyet.

- A kormány semmit nem tesz értünk – mondta egy autószerelő. – Mindig ellenünk van. Egyszerűen ki kell állni, és kimondani, hogy ami elég, az elég. Lépjünk ki az Unióból, és álljunk a saját lábunkra. Meg kell nézni, honnan jön a pénz az Egyesült Királyságba. Minden fillér, amit nem adunk oda az Európai Uniónak, megtakarítás, és minden fillérre szükség van ahhoz, hogy az országot újra a saját lábára állítsuk.

Kilépés = kevesebb befektetés, kisebb piac

A Tata Steel a második legnagyobb acél-előállító Európában. A termékeinek 40%-át exportálja. A közgazdász szerint a brit kilépés nem nyírná ki teljesen a szektort, de megfosztaná a legfontosabb piacaitól.

- Úgy gondolom, valamiféle acélipar lesz az Egyesült Királyságban, függetlenül attól, hogy maradunk az EU-ban vagy nem – mondta David Blackaby. – A kérdés az, hogy gyorsabban fog-e nőni a gazdaság? Ebből pedig az következik, hogy az iparunk akkor lehet sikeresebb, ha maradunk. Sok cég, legyen szó a Sonyról vagy más multinacionális vállalatokról, azért telepednek le itt, mert az EU tagjai vagyunk. Ha kilépünk, akkor valószínűleg kevesebb befektetés lesz Walesben, és ez nem csak az acéliparra vonatkozik, hanem az autóiparra is.

Maradás = protekcionizmus kizárva

A városközpontban a Brexit mellett kampányoló aktivistákkal találkoztunk. Ők azt mondták, hogy az uniós szabályok – legyen szó állami támogatásokról, versenyszabályokról, a dömping-ellenes szabályok hiányosságairól – csak mélyebbre nyomják a brit acélipart.

- Az úton feljebb most egy új szélerőművet építenek, kínai acélból a közbeszerzési szabályok miatt – magyarázta Llyr Powell, a UKIP tagja. – Nem tudtuk elérni, hogy Port Talbot-i acélt használjanak, amit néhány mérföldre gyártanak. De itt van az iparűzési adó kérdése. Nem lehetett külön csökkenteni az acélipari üzemek iparűzési adóját, mert az tiltott állami támogatás lenne az EU-szabályok szerint. Nem tehettünk kivételt a saját acélgyárunkkal. Ha kilépünk az EU-ból, csökkenthetjük az iparűzési adót, elkezdhetnénk használni a saját acélunkat a saját beruházásainkban, legyen szó vasútról, bányászatról, szélerőműről… Az acélgyárak megmentése szempontjából számtalan előnye lenne, ha kilépnénk az EU-ból.

- A legnagyobb gondot az unió vállalkozásokra vonatkozó szabályai okozzák, különös az energetikai szabályozás okozott óriási károkat az összes energiaintenzív iparágnak – mondta nekünk Morgan Brobyn, a Brexit melletti kampány walesi regionális megbízottja. – Semmilyen dömpingellenes szabályt nem vezethetünk be a Bizottság egyetértése nélkül, mert ez kizárólagos uniós hatáskör. Az EU-n kívül a világkereskedelmi szervezet szabályaihoz szívesebben igazodnánk, amely magasabb vámokat engedélyez. Ezt csinálták az Egyesült Államokban is, hogy megvédjék az iparukat.

“Ha kilépünk, megadjuk az acéliparnak a kegyelemdöfést”

Az Egyesült Államokban 236%-os védővám vonatkozik a kínai acélra, míg az unióban csak 20%-os. Brüsszel szeretné ezt megemelni – ennek éppen a brit kormány a legnagyobb ellenzője, magyarázza a körzet Munkáspárti képviselője. Szerinte az uniós kilépés sokba kerülne az országnak.

- Ha kilépünk az Európai Unióból, akkor el kell kezdeni gondolkodni azon, hogy mi legyen a kereskedelmi kapcsolatokkal. Benn maradunk-e a közös piacon, vagy nem? Ha nem, milyen vámokat kell fizetnünk – sorolja a kérdéseket Stephen Kinnock. – Milyen védővámokat vet ki az EU velünk szemben az acélra? Mennyit kell fizetni minden exportált autó után, hiszen a Port Talbot-ban gyártott acélból főleg autók készülnek, a fő vevőjük az autóipar. Szerintem ha kilépünk, azzal megadjuk a szektornak a kegyelemdöfést.

Scott Bamsey a legfiatalabb szakszervezeti képviselő a Port Talbot-i acélművekben. Családja évtizedek óta az acéliparban dolgozik. Az uniós tagságnak szerinte jó és rossz oldala is van, de a Brexit szerinte túl kockázatos lenne.

- Ha kilépünk, akkor nem szólhatunk bele, mi történjen Európában. Szerintem bent kell maradni, és harcolni a kínai dömping ellen – mondta a fiatal acélgyári munkás.

- Bent kell maradnunk az európai piacon – vetette közbe az apja, Peter. – Nem akarunk azért kaparni, hogy máshová, Ázsiába, Amerikába, Kanadába szállíthassunk.

- Ha kilépünk, annak a következményei beláthatatlanok. Biztonságosabb, ha maradunk – folytatta Scott. – Nyilván új kereskedelmi egyezményeket kellene kötni, ami az eleve bonyolult helyzeten még tovább rontana. Valószínűleg az országnak és acéliparnak is az a legjobb, ha maradunk.