Bevándorlásellenes javaslatával jobbról előzné a populistákat az osztrák külügyminiszter.
HIRDETÉSInternálótáborokba gyűjtené a Földközi-tengeren az Európába tartó menedékkérőket az osztrák külügyminiszter. Sebastian Kurz szemlátomást levonta a májusi elnökválasztás tapasztalatait, és legfrissebb retorikájával jobbról előzné a populista Szabadságpártot (FPÖ).
A fiatal politikus több hétvégi lapinterjúban is vázolta elképzeléseit. A bécsi Die Pressének például úgy fogalmazott: „Az Európai Uniónak világosan ki kellene kötnie, hogy aki illegálisan próbál Európába jutni, az eljátssza a jogát arra, hogy menedékjogot kapjon.” Az, hogy valakit kimentenek a tengerből, nem jelenthet egyúttal belépőjegyet Közép-Európába – tette hozzá. Szavai szerint ugyanis akinek például Leszbosz szigetén kell maradnia, az inkább lesz hajlandó önként hazamenni, mint az, aki már beköltözött egy bécsi vagy berlini lakásba.
Ausztrália példáját követné
Az ötletgazda az ausztrál példára hivatkozik. Az ottani gyakorlat szerint két Csendes-óceáni szigetre, Naurura és a Pápua–Új-Guineához tartozó Manus-ra toloncolják mindazokat, akiket a vízből ment ki a haditengerészet. Közülük még azok sem tehetik be a lábukat Ausztráliába, akik megkapják a menekültstátust.
Ezt az eljárást élesen bírálták már az ENSZ illetékesei is, de a canberrai kormány hajthatatlan. A hivatalos indoklás szerint ezzel elriasztják a menedékkérőket attól, hogy lélekvesztőkön próbáljanak az országba jutni, így kevesebb ember veszik a vízbe.
Ugyanakkor a lágerekbe zsúfolt menedékkérők kétségbeesésükben egyre gyakrabban követnek el öngyilkosságot. Csak az elmúlt hónapokban egy 21 éves szomáliai nő és egy 23 éves iráni férfi gyújtotta fel magát Naurun. Mások az ereiket vágják fel, vagy fölakasztják magukat, amikor elfogy a reményük – tudósítanak ausztrál emberjogi szervezetek.
Interjúiban Kurz utalt az Egyesült Államok történelmi példájára is. A múlt század első felében az európai bevándorlóknak a New Yorkhoz közeli parányi szigeten, Ellis Islanden kellett kivárniuk, amíg az amerikai hatóságok határoztak a sorsukról. Az állomás 1954-es bezárásáig 12 millió ember bevándorlási kérelmét vizsgálták ki a szigeten – a miniszter szerint valami hasonló megoldás jó lenne a huszonegyedik századi Európában is.
Ráharapnak-e az osztrák szavazók a csalira?
Kurz csak augusztusban lesz harminc éves, de már 2013 óta ő irányítja a külügyi tárcát Ausztriában. Minden bizonnyal rá vár a feladat, hogy megpróbálja visszaszerezni pártja, a Néppárt (ÖVP) megtépázott népszerűségét. A szociáldemokrata–konzervatív nagykoalícióban kisebb partnerként kormányzó ÖVP csúnyán leszerepelt a választásokon, jelöltjük, Andreas Khol csupán a szavazatok 11 százalékát kapta, és kiesett az első fordulóban. A migrációellenes hangütéssel az elpártolt szavazókat igyekeznek visszaédesgetni.
Az internálótáborok ötlete bizonyára sokak tetszését elnyeri majd a menekültáradatba belefáradt, jólétüket féltő, vagy éppen az iszlamizációtól rettegő uniós polgárok közül is. Ám a visszatoloncolásnak komoly akadálya lesz a Földközi-tenger túlpartján. Fájez esz-Szarrádzs líbiai miniszterelnök a német Welt am Sonntag című lapnak úgy nyilatkozott, hogy országa egyetlen embert sem fogad vissza Európából.
A polgárháború dúlta Líbia a mediterrán menekültútvonal kiindulópontja: akik vízen próbálnak Európába – elsőként Olaszországba – jutni, azok általában ott szállnak tengerre. Olyan távoli afrikai országok polgárai vannak köztük, mint például Niger, Szudán vagy Mali. A balkáni útvonal lezárása óta számuk ismét drasztikusan emelkedik, becslések szerint akár egymillióan is lehetnek. Erre utalva mondta a tuniszi kormányfő: „Európának meg kell találnia a módját, hogy visszajuttassa őket a hazájukba, mert nálunk (Tunéziában) nem maradhatnak.”
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint idén csak május végéig legalább 2510 menekült fulladt a tengerbe. Csak a múlt pénteken újabb 117 holttestet sodort a víz Líbia partjaira.