rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Jamala: politikáról szó sem lehet


the global conversation

Jamala: politikáról szó sem lehet

Ukrajna nyerte a legnagyobb európai dalversenyt, az Eurovíziós Dalfesztivált, történetében másodszor. 2004-ben Ruszlana ukrán énekes győzött, Vad táncok című dalával. 2016-ban egy krími tatár énekesnő, Jamala szerzett dicsőséget Kijevnek.

- Gratulálunk a győzelméhez! Szeretnénk tudni, hogy számított-e az első helyre? Könnyű vagy nehéz volt megnyerni a versenyt?

- Mondhatom, nem volt könnyű, az biztos. Nehéz volt nyerni, mert a dalom szokatlan volt ezen a versenyen. Kezdettől fogva furcsának találták, szomorúnak. Nagyon nehéz volt egy ennyire bensőséges, ilyen személyes dalt előadni, miközben a versenyen inkább könnyed dalok szerepeltek.


Életrajz: Jamala

  • Jamala (eredeti neve: Szuszana Jamaladinova) ukrán énekes, dalszerző és színésznő.
  • 1983-ban született Osban, a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaságban. A 80-as évek végén a Krímbe költözött (apja szülőföldjére), amely akkor az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz tartozott.
  • Az ukrajnai Csajkovszkij Nemzeti Zeneakadémián diplomázott operaénekesként.
  • Ukrán, krími tatár, orosz és angol nyelven énekel.

- 1944 nem csak győztes dalának címe. Ez az év a krími tatárok történetének kemény éve. 1944 májusában Joszif Sztálin elrendelte a tatár lakosság kitelepítését a Krímből. Említette, hogy dala a családja története. Miként érintette a 44-es deportálás a rokonait?

- 1944. május 18-án történt, hajnali 3 körül. Az NKVD emberei jöttek, és közölték: “szedjék össze a holmijukat!” Csak 15 percet adtak. Dédnagyanyámnak, Nazalhannak öt gyereke volt: négy fia és egy lánya. Berakták őket egy tehervonatba, és elvitték a Krímből Közép-Ázsiába. Dédnagyanyám több hetet töltött abban a vonatban, élelem és víz nélkül. Miközben a vonaton voltak, meghalt a kislánya. Rájöttem, hogy akarok írni erről.

- 2014-ben történtek bizonyos események a Krímben… Tudja, miről beszélek: arról, hogy Oroszország bekebelezte a félszigetet, a krími tatárok elnyomásáról. Ezek az események tükröződnek-e valamiképpen a dalában? Arra sarkallták, hogy megírja az “1944”-et?

- Mondhatom, hogy bánatot okoztak azok az események, és valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy ez a dal megszületett. Ugyanakkor mindig hangsúlyozom, hogy speciálisan az 1944-es eseményekről írtam a dalt, ezért is adtam neki ezt a címet.

- Jamala, tudjuk, hogy a szülei még mindig a Krímben élnek, a krími tatár közösségben, amely elnyomástól szenved. Másképp viszonyulnak-e a családjához, mióta megnyerte az Eurovíziót? Gratulált nekik valaki?

- Sokan gratulálnak nekik, ismeretlenek is elmennek hozzájuk. Kifejezik hálájukat, még süteményt is hoznak. Azon a napon, mikor nyertem, még azok a krími lakosok is, akik nem támogatják Ukrajnát, úgy érezték, hogy az ő győzelmük is volt. Talán ez nem tart sokáig, de ezek az egység napjai voltak.

- Ki plántálta önbe a zene szeretetét? A családja?

- Igen, a szüleim. Abszolút, a szüleim. Ők zenészek. Apukám tangóharmonikás, anyukám zongorázik, zenetanár volt, és még most is tanít gyerekeket. Sok családi bulit szerveztünk, ahol ukrán, görög, örmény, azerbajdzsáni dalokat énekelhettünk. A zene mindig áradt a házunkban. Sok zene volt ott.

- Hogyan készül az előadásra? Mit csinál, mielőtt színpadra lép? Van valami különleges rituáléja, hogy érezze a dalt, és sikeressé tegye a produkciót?

- Ha az “1944”-ről kérdez, az nagyon nehéz volt. Megpróbáltam elképzelni, mit éreztek 1944-ben. Amikor egy dalversenyről van szó – és mielőtt a színpadra kell lépned, valaki olyasmit énekel előtted, hogy “a szerelem katonái, a szerelem katonái” -, csak három perced van arra, hogy elmondd, mit akartál kifejezni a daloddal. Szóval úgy készültem az előadásra, hogy amikor a színpadra mentem, a szemem tele volt könnyel. Ha csak megjátssza az ember a fájdalmat anélkül, hogy érezné azt, nem fog működni! Senki nem fog hinni neked!

- Jamala, ön sikeres énekesnő, és most már nem csak Ukrajnában. Elkezdte színészi pályafutását is. Most viszont lehet, hogy részt kell vennie a közéletben is. Porosenko ukrán elnök azt mondta, hogy az UNICEF jószolgálati nagykövetének jelölték. Nyilván meg fogják kérni, hogy csatlakozzon valamilyen párthoz. Készen áll arra, hogy az éneklésen kívül valami mást is csináljon?

- Oh, nem akarok… Tudja, mit gondoltam, amikor hazajöttem a győzelem után? Leültem, és azt mondtam: szeretnék írni egy új albumot. Szeretnék valahová elbújni a pincében a zenészeimmel, és csak muzsikálni. Hogy politikusnak álljak? Nem, semmiképpen! A politikában nincsenek érzelmek, és én nem élhetek érzelmek nélkül. Ezért nem való nekem a politika.

- Logikusnak tűnne, hogy pihenjen, miután oly sok fárasztó próbán vett részt az Eurovíziós versenyre készülve. Ön viszont turnéra indul az új lemezével. A kérdés egyszerű: honnan meríti az ihletet és az energiát?

- Az igazat megvallva, az emberek inspirálnak. Amikor köszöntöttek a kijevi repülőtéren, sírtam az örömtől, mindenkivel együtt. Gyerekek sírtak, felnőttek sírtak, én is sírtam. Ez valami…, nem is tudom, leírhatatlan volt. Azt hiszem, az emberek elvehetik az energiádat, de vissza is tudják adni. Ezért a legnagyobb öröm és a legjobb inspiráció az emberektől jön. Persze, lehet szabadságra menni. Imádom a vizet, a tengert, az óceánt, a folyókat, a tavakat. Most viszont nincs időm erre, igazán énekelni akarok. A legjobbat akarom adni az embereknek, amit csak tudok.

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

the global conversation

Edi Rama: Albániát nem lehet a korrupcióval és a bűnözéssel azonosítani