rendkívüli hír

Thierry Frémaux: sztárparádé lesz Cannes-ban

Hamarosan kezdődik a Cannes-i Filmfesztivál. Hemzsgeni fognak ott a sztárok – ígéri Thierry Frémaux, a világ legnagyobb filmfesztiváljának

Éppen ezt olvassa:

Thierry Frémaux: sztárparádé lesz Cannes-ban

Betűméret Aa Aa

Hamarosan kezdődik a Cannes-i Filmfesztivál. Hemzsgeni fognak ott a sztárok – ígéri Thierry Frémaux, a világ legnagyobb filmfesztiváljának igazgatója.

A vörös szőnyeg és a Croisette előtt a lyoni Lumière Intézetben találkozunk, amelynek ő az igazgatója. Abban a hangárban beszélgetünk vele, ahol a Lumière testvérek a mozitörténet első filmjét forgatták: A munkaidő vége című rövidfilmet.

- Cannes-i foglalkozását egy futball szövetségi kapitányéhoz lehetne hasonlítani – ahhoz a sporthoz, amelynek ön rajongója -, mivel a filmek közül is úgy kell válogatni, mint a játékosok közül. Sokat ki kell rostálni, ez szívfájdalom minden évben?

- Igen, szívfájdalom, hiszen 1800 filmet láttunk, és – bár nem mondom, hogy mindegyik remek volt -, az 1800 közül 200-300 film olyan, amely számíthat arra, hogy bekerül a hivatalos programba. 20 szerepel a versenyprogramban, és van belőlük az Un Certain Regard című válogatásban is. Ezen kívül is van sok film, amelyet szeretünk, de nem tudjuk meghívni, ez szívfájdalom. Sok embert szeretünk, mégsem tudjuk meghívni őket, ez is a bánatunk. Aztán ott vannak a gyakori megjegyzések, kritikák, szemrehányások, hogy “egy kicsit mindig ugyanazokról van szó”. Egyébként furcsa módon mondhatják: “Láttok 1800 filmet, és megint Ken Loach, a Dardenne testvérek és Woody Allen!” És ez is szívfájdalom, hűségesnek maradni a rendezőkhöz. Világos, a csúcson kell lenniük, mindenesetre a legjobb szintjükön, hogy beválogassák őket a hivatalos programba. És a fiatal nemzedéknek is helyet kell adni.

- A cannes-i válogatás ismertetésekor azt mondta, hogy a sztárok éve lesz az idei.

- Igen, de a sztárok nem csak úgy jönnek Cannes-ba, hanem azért, mert szerepelnek a filmekben. Manapság bármivel sztár lehet az ember. Valaki elmondja az időjárásjelentést, és már sztár, szerepel egy tévés valóságshow-ban, és sztár. George Clooney és Julia Roberts játszik Jodie Foster filmjében, ő színészként volt csillag, most pedig rendezőként jön. Aztán látjuk például Marion Cotillard-t, aki forgat Xavier Dolannal, a fiatal québec-i tehetséggel és Nicole Garciával is, tehát kétféle moziban is bemutatja színészmesterségét. Ugyanez a helyzet Kristen Stewarttal, aki szintén jön Cannes-ba, ő a főszereplője Woody Allen filmjének. Nagyon keveset fizetnek neki, a szakszervezeti minimumot, mint minden színésznek Woody Allennél; és egy teljesen másmilyen filmben is láthatjuk, Olivier Assayas mozijában, ahol egy modern amerikait játszik Párizsban, azzal tölti az idejét, hogy sms-eket küld. Tehát ezek az emberek azért lesznek ott, mert elkísérik a filmjeiket. Mi a filmeket válogatjuk ki.


Thierry Frémaux

  • A lyoni Lumière Intézetben kezdett dolgozni 1983-ban
  • 1995-ben a Lumière Intézet igazgatója lett
  • Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál: művészeti igazgató 2000-től, igazgató 2007-től
  • 2009 óta szervezi a Lumière Fesztivált Lyonban, Legutóbbi kitüntetett: Martin Scorsese

- Vannak persze hiányzók is, például Scorsese vagy Kusturica. Utóbbi filmjét nem lehetett megnézni?

- Ez a két film nincs készen. Scorsese alkotását decemberben mutatják be, és Martynak nem kell határidőt szabni az utómunkához, ő kihasználja az időt. Emir Kusturicával hasonló a helyzet: 3-4 éve készíti a filmjét, már mutatott nekem egy nagyon hosszú változatot. Aktívan vág, úgy gondolom, ősszel már láthatjuk a filmet.

- Mi az oka annak, hogy Cannes a legcsillogóbb filmfesztivál, a legnagyobb a világon?

- Az, hogy a Cannes-i Fesztivál négy pilléren nyugszik: a művészeken, vagyis a mozin. Létezik egy művészi hitelesség, azért megyünk Cannes-ba, hogy a pillanatnyilag legjobbakat lássuk. Nem az év legjobbjait, hiszen – amint azt Martin Scorsese vagy Kusturica kapcsán említettük – minden nem készül el Cannes-ig.

Aztán ott van a csillogás, amiről beszéltünk és az ipar, vagyis, hogy van egy filmpiac. Az emberek nem csak azért jönnek, hogy strandra menjenek, vagy filmeket nézzenek kedvtelésből. Dolgozni jönnek. Vásárlók, eladók, forgalmazók, producerek, rendezők, mindenféle ember, tévések is. Azért jönnek, mert ez a szakmájuk.

És ott van a sajtó, önök mindannyian, akik szintén hozzájárulnak a cannes-i egyensúlyhoz. A sajtót természetesen a vörös szőnyeg is érdekli, de az összes többi dolog is. Egy kicsit erről szól a mi munkánk. Elnézést, hogy angolul mondom: Cannes-nak olyan helynek kell lennie, ahol ott kell lenni (the place to be).

- Minden évben megfigyelhetők bizonyos tendenciák. Idén a 21 versenyfilm közül 14 az öreg kontinensről származik.

- Ma úgy vetődik fel a kérdés, hogy “Vajon a mozi számít-e még a televíziós sorozatok, az internet korában?” De hát ez a mozi. Egy tévésorozat is a mozi nyelvét használja. A tiszta televízió nyelve az információ, az élő közvetítés, a futball… Ugyanakkor újra megjelenik a moziba járás. Kínában, a gazdasági fejlődés országában több tucatnyi moziterem nyílik minden héten. Az utóbbi évben, 2015-ben Kína világelső lett a mozibevételeket tekintve. Tehát azt tapasztaljuk, hogy amikor egy ország gazdaságilag felemelkedik, az egyik fontos dolog a mozi.

- Térjünk vissza a fesztiválhoz: hogyan él a mindennapokban? Az ön pozíciója talán a legjobb, hogy lássa a zsűri tagjait, a művészeket. Hogyan telik a fesztivál igazgatójának egy tipikus napja?

- Kilenc körül érek be az irodámba. 10-kor már fogadom az első csapatokat a sajtótájékoztatók, a fotózások ügyében. Rengeteg filmet mutatok be. Ez fontos, mert meghívunk embereket, tehát fogadni kell őket. Aztán sok randevúm van külföldi küldöttségekkel, találkozom a zsűri tagjaival, akikkel fucsa módon nem a válogatásról beszélgetek, hanem a szép időről vagy az esőről. Délben a fesztivál elnökével, Pierre Lescure-rel fogadom a vendégeket, művészeket és más szakmabelieket. Este pedig bulik vannak, és bevonulás a lépcsőkön. Általában hajnali 3 előtt lefekszem. Legalább öt órát kell aludni. Ha ennél kevesebbet alszik az ember, általában nehéz világosan gondolkodni.

- Cannes a csillogásról, a flitterekről is szól, az utóbbi években pedig a rock’n rollról is: láttuk példul Bonót. Idén ott lesz Iggy Pop, akiről dokumentumfilmet készített Jim Jarmush, és tisztelegnek Prince előtt is. Önnek köszönhető ez a kis rock’n roll-beütés?

- A zene fontos. A bevonuláskor felcsendül az Állatok farsangja Saint-Saens-tól. Néhány év óta bevezettünk egy-két kezdeményezést, koncerteket a strandon, a lépcsőkön. A U2 azért jött, hogy a maga módján megünnepelje Cannes 60. évfordulóját. Eljátszottak néhány dalt a lépcsősor tetején, óriási tömeg előtt. Most Iggy Pop érkezik, azt még nem tudjuk, miként tisztelgünk majd Prince és Bowie előtt.

- Nagyjából 15 éve áll a Cannes-i Fesztivál élén, mi a legszebb emléke?

- Azt szoktam mondani, hogy a legszebb emlékem a legelső: a Moulin Rouge, Baz Luhrmanntól. Ez volt az első, hogy felsétáltam a lépcsősoron, Nicole Kidmannel, akivel nagyon jó barátok lettünk, és aki egyfajta kabala számomra a fesztiválon. Csak szép emlékeim vannak. A mozi története olyan, ahol van fent és lent, ez hozzátartozik a dolgok szépségéhez, amiképp az élet sem csak szép dolgokból áll. Néha azt vesszük észre, hogy a szenvedés pillanatai a legerősebb pillanatok közé tartoznak.