A traumatizált menekülteknek először nem munka kell, hanem lelkisegély.
Egy nyugodt milánói utcában található a Niguarda kórház pszichoszociális központja.
Az etnopszichiátriai osztályon háromszáz menekültet és menedékkérőt fogadnak.
Dzsavan származására nézve kurd, tizenöt éve menekült el Szíriából politikai okok miatt.
Egy befogadó központban él, távol a családjától, és lassan beleőrül, hogy nem talál munkát.
- Úgy érzem, élve vagyok eltemetve, érted? Nagyon hiányzik a hazám, de türelmesnek kell lennem. Nagyon hiányzik az anyám is. Csalódtam Európában, de komolyan – mondja a középkorú férfi.
Az etnopszichiátrián felkészültek a külföldi páciensek kezelésére, az orvosok és a pszichológusok kulturális közvetítők segítségét is igénybe veszik. Isztarlin Abdulle Juszuf ma egy fiatal szomáliai nő kezelésében segédkezik, akit egy líbiai börtönben bántalmaztak és kínoztak. A közvetítő tolmácsfeladatokat is ellát, de a páciensek bizalmának elnyerésében is kulcsszerepe van. Így sokkal könnyebb diagnózist felállítani és kezelni a betegeket.
- Amint mi megjelenünk – több mediátor is van, férfiak és nők egyaránt – a páciensek biztonságérzete erősödik, és nyíltan beszélnek az összes problémájukról – magyarázza Isztarlin.
Pszichológusok, orvosok, pszichiáterek, szociális munkások dolgoznak együtt azért, hogy a segítséget kérők megfelelő ellátásban részesüljenek. Az önkormányzati intézményekkel, befogadó központokkal, humanitárius szervezetekkel összhangban követik a beilleszkedés nehéz és hosszadalmas folyamatát.
- A pácienseket holisztikus szemlélettel kezeljük, legyen szó pszichikai rendellenességekről vagy kifejezett pszichiátriai betegségekről. De társadalmi értelemben is felelősséget kell vállalnunk értük, hiszen ezek az emberek mindenféle társadalmi támogatástól meg vannak fosztva – mondja a központ igazgatója, Carlo Pagani.
- Amikor megérkeznek, természetesen a depresszió dominál – magyarázza a rajzfoglalkozásokat tartó szakember. – Kezdetben csak szélsőségesen, fekete-fehéren fejezik ki magukat, később jelennek meg a színek és árnyalatok.
Háború, testi és lelki megpróbáltatások, nyomorúság. Legyen szó az anyaországban vagy az út során átélt traumákról, a befogadó országban tapasztalt kilátástalanságról, nagyon sok a feldolgoznivaló. A talpraállás nehéz, de nem lehetetlen.
- Általában véve ezek az emberek nagyon ellenálló pszichikummal rendelkeznek, képesek túlélni, átlépni a nehézségeken – mondja Pagani. – Rengeteget átéltek már, és még bőven van előttük is. Nehéz megmondani, mikor van az útnak vége. Ezeknek az embereknek az útja olykor örökké tart.