NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Csernobil: "Fogalmunk sem volt arról, milyen nagy veszélyben vagyunk..."

Csernobil: "Fogalmunk sem volt arról, milyen nagy veszélyben vagyunk..."
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Három túlélő beszél 30 évvel ezelőtti emlékeiről.

HIRDETÉS

“Natalia Manzurova vagyok. Az ural-hegységben fekvő Jekatyerinburgból jöttem. Korábban az ozjorszki járásban, a mára lezárt Cseljabinszkban éltem. Kutató vagyok, sugárbiológus. Tíz éven át dolgoztam a Sugárbiológiai és Radiológiai Intézetben. Mi vizsgáltuk az 1957-es cseljabinszki robbanás elsődleges következményeit. A mi kutatócsoportunk a környezeti károkat elemezte. 1986-ban az egész csapatot elküldték Csernobilba. Először csak alkalmanként szálltunk ki, végül aztán egy hosszabb időre ott maradtunk.”

“Nagyezsda Kutyepovának hívnak. Én vezetem a “Remény bolygója” nevű ozjorszki környezetvédő szervezetet. Az elmúlt 15 évben az emberi jogok védelmével foglalkoztam. Most politikai menekült vagyok Franciaországban.

Chernobyl pictures by a liquidator“Oleg Veklenko a nevem, 65 éves vagyok. 30 évvel ezelőtt engem is kivezényeltek Csernobilba, a katasztrófavédelemben szolgáltam. A mentésben vettünk részt, 1986 május 2-tól június 3-ig voltunk ott.
A toborzó-hivatalok hívták be az embereket, és küldték őket Csernobilba úgymond rendet tenni, szóval nem önkéntesen voltak, akik akkor ott a mentésben részt vettek. Nem kaptak semmiféle speciális felkészítést, normális tájékoztatást sem nagyon. Lehet, hogy akadt köztünk olyan, aki valaha a hadsereg vegyi vagy biológiai fegyverekre specializálódott alakulatainál szolgált, de általában az emberek nem értették, mi történt, és azt sem, hogy pontosan mi is az, amiben részt kell venniük. Nem fogták föl, hova kerültek, fogalmuk sem volt a veszélyekről. Én magam sem jöttem rá, és a környezetemben senki más sem, milyen veszély leselkedik ránk.”

Nagyezsda Kutyepova:
1986-ban azt mondták nekünk, hogy abban az évben nem nyaralhatunk a gyerekkel Csernobilban – 14 éves volt a lányom -, mert a helyiek már lefoglalták az összes gyerekhelyet az üdülőkben. Csak sok évvel később, amikor már emberi jogi és környezetvédelmi aktivista voltam, akkor értettem meg, hogy mi is történt valójában Csernobilban 1986-ban. Akkor tudtam felmérni először, milyen méretű katasztrófa volt ez, és milyen nagy veszélyt jelentett a gyerekekre.

Natalia Manzurova:
A hírzárlatot májusban rendelték el. nem beszélhettünk arról, mekkora a sugárzás, milyen hatása lehet ennek az emberi szervezetre, és arról sem, hányan betegedtek meg emiatt. Én ezt főbenjáró bűnnek tartom, mert ezzel az érintett politikusok és hivatalnokok megpróbálták átruházni saját felelősségüket azokra az egyszerű emberekre – katonákra, mentőkre, tudósokra – akik a katasztrófa elhárításán dolgoztak.

Euronews:
Ön részt vett ennek a speciális térképnek a szerkesztésében?

Manzurova:
Igen, szigorúan bizalmas volt. Ma már nem az.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

30 éve történt a csernobili atomkatasztrófa

Pripjaty csendes sikoltásai - 30 évvel a katasztrófa után

Fukusima/Csernobil: a politikusok semmit sem tanultak