rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A határ a csillagos ég: az űrüzlet


világ

A határ a csillagos ég: az űrüzlet

Együttműködésben a

Teherszállítás, kalandtúra, tudományos kísérletek. Az üzleti lehetőségek száma egyre nő, nem csoda, hogy magáncégek törnek a világűr meghódítására.

Már a második cég hozta nyilvánosságra a Földre visszatérő teherhordozó rakétájáról készült tesztfelvételeket. A Blue Origin New Shepard-ja harmadszor is sikeresen landolt, miután űrugráshoz segítette a kabinját. A kapszula hat utast tud szállítani, de nem az űrturizmus lehetősége miatt örülnek az Amazon.com-ot alapító Jeff Bezos új cégénél, hanem a hordozórakétával elért eredményeknek. Az űrutazás és -teherszállítás költségeit jelentősen lefaragná, ha az eszköz megbízhatóan, biztonságosan és újra használható állapotban térne vissza a talajra.


A New Shepard hordozó landol Nyugat-Texasban, 2016. április 2-án (fotó:Blue Origin)

A New Shepard-nak ez már harmadszor jött össze, ami akkor még nagyobb teljesítménynek tűnik, ha a konkurens SpaceX sorozatos kudarcait nézzük. A verseny pedig erős, már tucatnál is több cég fejleszt valamilyen “űrjárművet”, és nem is kell szégyenkezniük.


Az egyik asztronautát segítik ki a visszatérő Blue Origin kapszulából Nyugat-Texasban, 2016. április 2-án (fotó:Blue Origin)

A SpaceShipOne két héten belül kétszer vitt három embert a Föld felszínétől 100 kilométeres magasságba, majd onnan vissza is tért. A mérnök Burt Rutan és anyagi támogatója, a Microsoft társalapító Paul Allen még 2004-es repülésével nyerte meg a 10 millió dolláros díjat. Az új űrrepülőgép 3 percet töltött ég és föld között, és a felszállás után alig egy órával vissza is tért, egyben.

A Bigelow Aerospace 2017-re ígéri fejlesztésének kipróbálását: ők űrállomás építésére adták a fejüket. Az alapötlet a NASA-é, a Hold- és Mars-expedíciókban tervezték, hogy a súlyos panelek helyett összehajtogatható űrzsákot küldenek fel, amit a vákumban levegővel töltenek fel. A sátorszerű elképzelésről azóta sem tettek le, csak az űrkempinget építené más, amihez három éve csaknem 18 millió dolláros támogatást ígértek. Azt remélik, a levegő nélkül tizedére zsugorodó zsák puha falában a becsapódó mikrometeorok sem tesznek kárt. A 2016 végére tervezett első határidő túl optimistának tűnhet, de a derülátást indokolja, hogy ezzel a megoldással a cég 26 millióért kínálhatná ugyanazt a két hónapos űrszállást, amiért a NASA 70 milliót kért a magánszemélyektől.

A Virgin Galactic szintén nehézsúlyú játékos: kereskedelmi alapokon, mintegy negyedmillió dolláros áron ígér pár perc súlytalanságot utasainak. Az elsődleges tervek szerint egy átalakított repülő emeli magasba az űrsiklót, amelyet az utolsó szakaszban saját hajtóműve lök az űr 100 kilométer magasban lévő határára. Innen öt perc lebegés után gyakorlatilag siklórepülésben tér vissza a felszínre.

Nem tett le űrterveiről a repülőgyártásban már jól ismert Boeing és Lockheed Martin sem. Az utóbbi a Mars-szondák építőjeként hatalmas tapasztalatot (és bizalmat) is szerzett, és két Hold-körüli pályára állított űreszköz után most kilövőállások fejlesztésében vesz részt közösen a NASA-val, önálló programjait azonban törölte. A Boeing a misszió egy másik részét nézte ki magának: 2011-ben 15 éves bérleti szerződést kötött a Kennedy Űrközpont egyik hangárjára, hogy legyen helye a legénységet szállító űrkabinok kikísérletezésére.

A Sierra Nevada Corporation is “régi motorosnak” számít az űriparban. Kisebb műholdak gyártása után teljes értékű űrhajó kidolgozásába kezdtek. Ez akár hét asztronautát és teherszállítmányt vihetne a Nemzetközi Űrállomásra. Az ő koncepciójuk is a hordozórakétával megemelt, de újrahasználhatóan visszatérő “Dream Chaser” űrsikló.

Ameddig az eddig említett cégek elkerülték a nyílvános kudarcot, addig a SpaceX (Space Exploration Technologies Corporation) kénytelen volt már többször is rezzenéstelen arccal tűrni, ahogy milliódolláros eszközei ripityára törnek. Pedig a vállalkozás jól indult: 2010-ben elsőként sikerült magáncégként Föld-körüli pályára állítani egy űrjárművet és azt biztonságosan vissza is hozni onnan. A Dragon (Sárkány) kapszula után újabb siker jött, a NASA-val kötött több mint másfél milliárd dolláros szerződés keretében a SpaceX lehetett az első magánvállalkozó, amely személyzet nélküli teherűrhajót vezényelhetett a Nemzetközi Űrállomáshoz. Az utánpótlás azonban hamar elfogy a bázison, a rendszeres szállításhoz jönne jól, ha az ingajárat egyre több darabja lenne újrahasználható. Ezek a fejlesztések azonban a már korábban említett nehézségekhez vezettek.

Az űripar magánzói között jól őrzi diszkrécióját a legnagyobbnak mondható Orbital Science Corporation. Nála mindennaposnak számít egy műhold kilövése és pályára állítása, vettek már részt a mélyűr felkutatására küldött szondák indításában, és egy csaknem 2 milliárd dolláros megbízás köti őket a NASA-hoz is. Ugyan néhány kudarc az ő pályájukat is kísérte, az amerikai űrhivatal mégis őket választotta az Orion személyzeti modul kilövőrendszerének társfejlesztésére.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

világ

Kalandra fel! Indul a Titanic