NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Bryn Terfel és Antonio Pappano: az álomcsapat

Együttműködésben a
Bryn Terfel és Antonio Pappano: az álomcsapat
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Régi, kipróbált munkakapcsolat van Bryn Terfel és a londoni királyi operaház között. A világhírű wales-i basszus-bariton huszonnégy éve lépett

Régi, kipróbált munkakapcsolat van Bryn Terfel és a londoni királyi operaház között. A világhírű wales-i basszus-bariton huszonnégy éve lépett először a Covent Garden színpadára.

- Számomra ez a legfontosabb operaház a világon, a topliga – mondta Terfel. – Mindenki itt akar énekelni, itt akar játszani, itt akar rendezni, itt akar vezényelni. Úgy gondolom, hogy a királyi operaház minden tekintetben felér a neve keltette várakozásokhoz.

- Az első szerepem Masetto volt a Don Giovanniban – emlékezett vissza az énekes. – Johannes Schaaf produkciója volt, Sir Thomas Allen énekelte Don Giovannit, Claudio Desderi pedig Leporellót. Csodálatos énekesek, akikkel nem csak megtiszteltetés volt fellépni, de sokat lehetett tanulni is tőlük erről a csodálatos művészetről, és én minden információmorzsát örömmel fogadtam tűlük. Minden próbát végignéztem a színpad a takarásból.

- Bryn igazán titokzatos művész – beszélt kollégájáról Pappano. – Olyan dolgokat hoz ki magából, amiről nem is sejtenéd, hogy ott vannak benne, végtelenül képes a megújulásra. Soha nem énekli ugyanazt a mondatot kétszer egyformán, még ha háromszor, négyszer, ötször futunk is neki egy próbán, mindig máshogy csinálja. Ha ő ott van, nem lehet rutinból dolgozni, folyamatosan készülni kell a meglepetésre.

Terfel sem fukarkodik a dícsérő szavakkal.

- Antonio Pappanóval először Chicagóban találkoztam talán tizenhét éve. A Falstaffoit vezényelte. Már tizenöt éve van a londoni királyi operánál, tehát a legtöbb új szerepet az ő irányításával próbáltam be. Kétségtelenül énekesközpontú karmesterről van szó, együtt lélegzik az énekesivel, még a zenekari árokból is hallani a lélegzését. Elképesztő lelkesedés dolgozik benne, és ez mindenkire ösztönzőleg hat körülötte. Lehet kicsit traccsolni is vele, tréfálni. Ha borokról beszélgethet, megfeledkezik még Borisz Godunovról is. Különösen ha olasz borokról van szó.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Muszorgszkij egyetlen operája a Londoni Királyi Operaházban

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén