rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Andres Serrano fotói Avignonban


le mag

Andres Serrano fotói Avignonban

Június végéig látható Andres Serrano amerikai fotográfus kiállítása az Yvon Lambert által alapított Avignoni Kortárs Művészeti Központban.

Serrano a mai nemzetközi fotóművészet különös, ellentmondásos figurája, aki sokszor igen zavarba ejtő módon ragadja meg a modern világ jelenségeit.

- Ahogy már mondtam, nem vagyok fotós, hiszen a Brooklyn Museum művészeti iskolájában tizenhét éves koromtól kezdve festészetet és szobrászatot tanultam. Néhány év után rájöttem, hogy se festeni, se szobrászkodni nem tudok igazán. Fiatal voltam, és sehogy se találtam a helyem. Akkoriban egy nőnél laktam, akinek volt fényképezőgépe. Elkértem tőle, és elkezdtem fotózni, mégpedig művészi módon. Úgy éreztem, ez az, a kamera az én ecsetem.

Serrano és a galéria alapítója, Yvon Lambert jól ismerik egymást.

- Igaz, hogy az utóbbi 20-25 évben nem sokat kommunikáltunk egymással, de tudom, hogy Yvon szeret engem, mert szereti a munkáimat, és ezt nagyon méltányolom.

A hullaház című sorozat a halállal kapcsolatos képzeteink tanulmánya.

- Rájöttem, hogy nem szeretnék meghalni, egyúttal pedig arra is, hogy az emberek egy része teljesen váratlanul hal meg, és nem éppen oly módon, amilyenre vágyott vagy amit megérdemelt volna. A hullaházban lefényképezett emberek többsége nem volt idős. Baleset, gyilkosság, betegség végzett velük vagy önkezükkel vetettek véget életüknek, nagyon kevés a természetes halál.

A 100 portréból álló Amerika sorozat három évig készült.

A Kínzás is visszatérő téma Serrano művészetében.

- A Kínzás témájával 2005-ben kezdtem foglalkozni a New York Times felkérésére, az Abu Ghraib-ügy kapcsán. Az egyik képem, amelyen egy olyan férfit láthatunk, akinek zsákot húztak a fejére, a címlapra került, de aztán sokáig nem foglalkoztam ezzel a témával. Tavaly azonban többen is felvetették, miért nem folytatom a Kínzás témáját, és úgy döntöttem: rendben.

Andres Serranót a városi hajléktalanok élete is érdekli.

- Néhány évvel ezelőtt volt egy hajléktalanokkal foglalkozó projektünk, amelynek keretében az utcán élő embereket fényképeztem. Azt a címet adtam ennek a munkának, hogy New York lakói. Nem akartam a hajléktalan szót használni, mert az olyan elcsépelt. A New York lakói cím arra utal, hogy a város lakosaiként tekintek rájuk. Michel Draguet, a Belga Királyi Múzeum igazgatója arra kért, hogy készítsek egy brüsszeli sorozatot is.

- Életem során annyit foglalkoztam a művészettel, hogy úgy érzem, már nincs rá szükségem. Nem igazán ismerem a divatos művészeket, a mai fotósokat, a klasszikusokat azonban igen. És tudom, amit tudok, és amit tudok, az elég. És ez a lényeg. Egy idő után már telítődsz a világgal.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

le mag

Dita Von Teese ismét Párizsban