rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Önkéntesek Leszboszon: "Ha ilyen könnyű, miért ne segítsünk?"


insiders

Önkéntesek Leszboszon: "Ha ilyen könnyű, miért ne segítsünk?"

Leszbosz szigetén járunk, reggel hét óra van és egy afgánokkal teli csónak közeledik. Többségük gyerek: önkéntesek fogadják őket.

- Összevesztünk az embercsempésszel: azt mondta, könnyű lesz az út, két óra alatt átkeltek a dombokon. Azután harmincegy órán keresztül bolyongtunk a behavazott domboldalon. A hajóút is veszélyes volt, halálra voltunk rémülve, és két óráig tartott – meséli a tizenöt éves Ahment, mielőtt beszállna a Moria nevű táborba induló buszba.

- Én úgy látom, egyre több csónak jön, tele menekültekkel – mondja Nasszosz Karakitszosz önkéntes vízimentő. – A számuk nem csökken, miközben a túloldalom két és félmillió ember vár arra, hogy átléphesse a határt. ha ez a szám valós, és ha ezeknek az embereknek csak a fele megpróbál eljutni ide, akkor jó nagy tolongás lesz.

Hosszú műszakok

Ahogy megyünk tovább Leszbosz felé, az időjárás egyre rosszabb lesz. A Hellász Vízimentők bázisára tartunk, Molivosz mellett. Mania Bikoff és társai éppen ellenőrző körútra indulnak. A volt profi vízilabdás és vízimentő négy gyereket nevel: most Athénban hagyta őket, hogy önkéntesként dolgozzon Leszboszon. A munka nem könnyű, elsősorban a szélsőséges időjárás miatt.

- Különösen bent a vízben, ha átázik az ember ruhája, a testhőmérséklet nagyon leesik – mondja Mania. Hosszú műszakokat csinálunk, a hét minden napján, napi huszonnégy órában.

A hajó hirtelen felgyorsít. A nyílt tengeren két menekült-csónak küzd a hullámokkal. Mania és társai megközelítik őket. Másodpercekkel később a parti őrség rádión figyelmezteti őket, hogy vonuljanak vissza.

- Nincs jogunk a parti őrség engedélye nélkül megközelíteni a csónakokat – magyarázza Mania. – A közelben maradhatunk, hogy ne süllyedjenek el, ez a legfontosabb dolgunk, azután megjön a parti őrség hajója, és begyűjti a menekülteket.

- A százhúsz éjszakából, amit itt töltöttünk, az volt a legkeményebb, amikor elsüllyedt egy csónak, és három óráig kutattunk a jeges vízben testek után – meséli Mania. – És az első hajnal, amikor Limantzikinél megtaláltuk azt a halott kisbabát.

Nincs kedvem hazamenni Amszterdamba

Visszatérve a szárazföldre, a menekültek reggeliznek. Főtt tojást, kenyeret és banánt kapnak. Van olyan is, aki játékkal, énekléssel próbálja feldobni a hangulatot.

A marokkói Habibnak nincs kedve mókázni. Négyszer fordították vissza a macedón határról.

- Macedón katonák letartóztattak és elvették a papírjaimat, meg az összes pénzemet. Most nem tudom igazolni, ki vagyok, és semmim sincs – panaszkodik.

Az önkéntesek ellátják étellel a menekülteket. Egy átalakított kamionban főznek, a holland Joost Poppe Jan felel az ellátmányért. A harminckét éves fiatalember hazájában tévérendezőként dolgozik. Akkor döntötte el, hogy eljön Leszboszra, amikor Amszterdam központi pályaudvarán fogadták a menekülteket. Eredetileg csak egy hétre akart jönni, de már november óta itt van.

- Megkérdeztünk olyan svéd civil szervezeteket, ahol már volt tapasztalat arról, hogyan kell több ezer adag ételt elkészíteni, viszont nem volt mobil konyhájuk – mesél Joost a kezdetekről. – Nekünk volt mobilkonyhánk, de nem volt szakácsunk. Így összefogtunk, most kezdjük felkészíteni a rendszert a nyárra, és már főzünk is. Napi tízezer adag ételt tudunk itt megfőzni.

A főzés minden nap huszonnégy órában folyik. A mai menü ragu lencsével és krumplival. Becsomagolják az ételt, és elviszik a táborba. Az itt tapasztaltak életre szóló élményt jelentenek.

- Egészen megfeledkeztem az előző életemről – mondja Joost. – Nagyon nehéz lesz hazamenni Amszterdamba, így hogy tudom, milyen könnyen lehet segíteni. Adni egy száraz zoknit, vagy élelmet, vagy vizet, vagy egy darab nyalókát, bármit, ami mosolyt csal az arcukra. és ha ilyen könnyű, miért ne csináljuk?

Joost néha a vízimentőkkel kimegy a vízre is.

- Nem vagyok ehhez hozzászokva, nem vagyok vízimentő, nem vagyok semmi. De tudok úszni, szóval néha csinálom. Hihetetlen dolog. Amikor azon gondolkozol, hogy ugye nem halt meg a gyerek a karodban… és úszol tovább, aztán kiérsz valahogy, elveszted az eszméleted, és csak
később tudod meg, hogy túlélte.

Sapka, sál

Egy csapat helyi asszony sálakat és sapkákat köt a menekült gyerekeknek. Ha valaki segíteni akarja őket, pénzt nem fogadnak el, csak pamutgombolyagot.

- Szolidaritásból kötünk a gyerekeknek, a menekült kisfiúknak és kislányoknak – mondja Olga Plakiatou. – Azt akarjuk, hogy jó meleg ruhájuk legyen, hogy érezzéák a szeretetünket és a jókívánságainkat. Sokat gondolunk rájuk otthon, a meleg házainkban. Hol lehetnek most, mit csinálnak? Tehetünk még értük valamit? És akkor kötünk egy új sapkát.

Hetente kétszer meglátogatják a táborokat és a tengerparti gyűjtőpontokat, és sapkát húznak a gyerekekre. Odaadhatnák a ruhákat a civil szervezeteknek, de ők szívesen végzik ezt a feladatot.

Mytilene kikötőjének közelében találkozunk Musztafával. A harminc év körüli fiatalember eljutott Ausztriába, ahol tartózkodási engedélyt kapott. Ezek után visszatért Irakba a családjáért.Vagyis most teszi meg ezt a veszélyes utat másodszor.

- Nagyon kedvesek, mert elég hideg van az úton – mondja a kötött holmikat osztogató önkéntesekről Musztafa. – Törökország, Leszbosz, Athén, Macedónia, Szerbia Horvátország Ausztria, ezek az út állomásai. Ausztria a végállomás.

Nem lesz jobb

Nem csak az önkéntesek várnak a menekültekre. A helyiek közül vannak olyanok is, akik összeszedegetik az érkező menekültek által otthagyott értékeket, a csónakmotorokat, a gumicsónakok padlójául szolgáló faanyagot. Persze ezzel a turizmusra alpuló helyi gazdaság nincsen sokkal előrébb.

A menekültválság alapjaiban változtatta meg az életet Leszboszon. Néhány szálloda, a taxisok egy része a nyertesek közé tartoznak, de az idegenforgalom összességében veszít.
, – 2016. nyarára körülbelül a 2015-ös hasonló időszak forgalmának 60-70%-kát várjuk – mondja az Euronewsnak az utaztatással foglalkozó Lefterisz Karabliasz. – Most ez van, és nem hiszem hogy a trend egyhamar megfordulna. lehet, hogy lesz rosszabb, de jobb biztos nem.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

insiders

Egy pedofil francia pap áldozatai megtörték az évtizedes hallgatást