rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Emberszag – Szép Ernő évada a pokolban


világ

Emberszag – Szép Ernő évada a pokolban

Együttműködésben a

„Ezt a sűrű butaságot nyelni, ezt a mocsok ködöt színi levegő helyett, a hazugságot, a butítást, a butaságot. Tűrni tehetetlenül, hogy hogy züllesztik ennek a tehetséges országnak az elméit, hogy sorvasztják itt el az értelmet, a humort, a szellemet. Mikor heverjük ki azt a kárt, amit ennek a nemzetnek a fejében és a lelkében tettek?”

71 évvel ezelőtt írta e sorokat Szép Ernő. Életében megjelent utolsó nagyobb szabású prózai munkája az Emberszag a magyar háborús irodalom egyedülálló műve, a náci megszállás
naplószerű krónikája.

Az író-költő regényében 1944 nyarát-őszét idézi föl. Hatvan éves volt, amikor sok társával együtt mint zsidót előbb egy csillagos házba internálták, majd munkatáborba küldték. Néhány szóban is tökéletesen ábrázolja mikroközegét, az alkalmazkodás, a reménykedés, a felháborodás és a kétségbeesés folyamatosan változó stációit.

Szörnyűségeket ír le, de mintha csak egy kávéházban csevegne, és folyvást értetlenkedik: hogyan történhet meg mindez? Megaláztatások és testi kínok közepette humorát is igyekszik megőrizni. „Volt szelencém!” – mondja például, mikor a táborban elkobozzák tőle tubáktartóját.

A regényből rendhagyó színdarabot rendezett Szikszai Rémusz a Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a Szkéné Színház és a Füge közös előadásában. Három színész egyszerre játssza Szép Ernőt.

Fodor Tamás, Tóth József és Kovács Krisztián egymás szavába vágva mesélik a történteket, eközben bábokat is mozgatnak, illetve megszólaltatnak. Így egy egész sorsközösséget elevenítenek meg a színpadon. A negyedik szereplő, Simkó Katalin pedig folyamatos átváltozásokon megy át. Hol konferanszié egy kabaréban, hol dalokat énekel (zeneszerző: Monori András), hol a foglyokkal üvöltöző nyilas keretlegény.

Szép Ernő végül túlélte a megpróbáltatásokat a munkatáborban. Tekintettel idős korára három hét után elengedték a nyilasok, története 1944. november 9-én véget ér. Mint írja, hogy másnaptól kezdve mi történt vele és mindnyájunkkal, azt már nem meséli el. „Azt leírni és azt elhinni érzésem szerint nem is szabad.”

A vészkorszakról írta az Emberszagot, de talán sejtette, hogy nem az a korszak volt az utolsó vészes.

fotók: Mészáros Csaba/www.szkene.hu

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

világ

Argentin foci: a pályán lőtte le a bírót a kiállított csatár