rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Rohamosan nő a tétje a szíriai békéltetésnek


Szíria

Rohamosan nő a tétje a szíriai békéltetésnek

Véget kell vetni a lassan öt éve tartó véres polgárháborúnak Szíriában. Ebben mostanra mindenki egyetért, ha a lényegét mind másban látják is. A poklot járó lakosság az öldöklés végét várja. Az Aszad-rezsim diadalmaskodni akar a felkelőkön. A felkelők épp fordítva. A nemzetközi közösség pedig a saját maga egyensúlyát keresi Szíriában.

A szaúdi külügyminiszter február elején közölte, hogy kész szárazföldi csapatokat küldeni az Iszlám Állam terrorszervezet ellen Szíriába, ha a nemzetközi koalíció tagjai így döntenek.

Pár napra rá az Egyesült Arab Emirátusok jelentette be ugyanezt.

A szíriai kormány erre mindenkit figyelmeztetett, hogy agressziónak tekint majd egy efféle lépést.

A német politikai hetilap, a Spiegel online kiadása közben videókat mutat Szíriában harcoló orosz alakulatokról.

Az orosz kormányfő ezt nem érintette a múlt heti müncheni biztonságpolitikai konferencián, de azt többféleképpen is elmondta, hogy jó lesz vigyázni, mert a szárazföldi beavatkozásból könnyen totális és elhúzódó háború lehet Szíriában.

Az amerikai külügyminiszter viszont továbbra is tartja magát ahhoz, hogy szükség esetén csapatokat kell küldeni a dzsihadisták ellen Szíriába és Irakba.

Moszkva nem szívbajos

Oroszország múlt év szeptemberben szállt be a szíriai harcokba mondván, hogy a terroristák ellen küzd a rezsim oldalán. Ezzel gyakorlatilag megfordította a polgárháború állását, a nemzetközi közösségben pedig berobbantotta a pozícióharcot. Ennek már nem a tétje, hanem a terepe Szíria.

A 2011 tavaszán kezdődött szíriai polgárháborúban a térség államai és a nagyhatalmak is saját geopolitikai érdekeiknek megfelelően foglaltak állást.

A síita Irán és a libanoni félkatonai mozgalom, a síita Hezbollah kezdetektől a kormányhadsereget támogatja. A szunnita országok a felkelők oldalán szálltak be pénzzel és fegyverrel a meglehetősen véres küzdelembe. Katonákat hivatalosan nem küldtek, de állampolgáraik közül sokan csatlakoztak az ellenzék oldalán harcoló különböző fegyveres szervezetekhez. 2014 márciusában őket “fejvesztés terhe mellett” hazahívta II. Abdullah szaúdi király.

A szintén súlyosan érintett szomszédos állam Törökország. Egyrészt több mint kétmillió szíriai menekültet volt kénytelen befogadni, másrészt végig kellett néznie, ahogyan a szíriai és az iraki kurd kisebbség világra szóló érdemeket szerez a dzsihadisták elleni harcban. Ez azért veszélyes Ankarára, mert saját jelentős – mintegy 15 milliós – kurd kisebbségével évtizedek óta harcban áll.

Ami a nagyhatalmakat illeti, Moszkva egyetlen Földközi-tengeri hadikikötője és olajipari érdekei védelmében a rezsim pártját fogja, Washington és Brüsszel a felkelőket segíti már jó ideje pénzzel, fegyverrel és kiképzéssel.

És akkor jött az Iszlám Állam

A csavart a szíriai felkelők között megerősödött terrorszervezet, az Iraki és Levantei Iszlám Állam helyezte ebbe a gépezetbe, amikor Iszlám Állam néven – illetve alapításával – önálló háborút indított gyakorlatilag a világ ellen.

Amikor 2014 nyarán lerohanta Irakot, Szíria keleti részén már jelentős területeket uralt. Egyetlen ütőképes ellenfelének a kurd hadsereg bizonyult Irakban és Szíriában is. Nem véletlen, hogy a Washington vezette nemzetközi koalíció ugyanaz év szeptemberében a kurd pesmergák légi támogatásával kapcsolódot be a harcokba.

A brutális dzsihadista hadsereg jócskán összekuszálta a táborokat, hiszen ellene szövetségre kényszerültek egymással hadilábon álló országok.

Irán és Szaúd-Arábia például együtt küzd a terrorizmus ellen a légicsapásokra szerződött nemzetközi koalícióban, miközben Szíria földjén katonái – kimondva-kimondatlanul – egymás ellen harcolnak a polgárháborús felek oldalán.

Ankara és a kurdok

Törökország pozíciója is kényes, jól mutatja ezt Ankara késlekedése: csak 2015 nyarán kötelezte el magát a terrorizmus elleni koalíció mellett. A szíriai és az iraki kurdok támogatása a török kormány számára korántsem veszélytelen saját, önrendelkezéséért küzdő kurd kisebbsége miatt.

Nem véletlen, hogy amint megnyitotta légterét a koalíció vadászgépei előtt, felmondta a fegyverszünetet a terrorszervezetnek tekintett Kurdisztáni Munkáspárttal. (A casus belli az volt, hogy egy kurdokat ért terrortámadás után kurd fegyveresek bosszúból, amiért Ankara nem védi meg őket, megtámadtak török katonákat.)

Azóta is egymást érik a török hadsereg és a kurd fegyveresek összecsapásai Törökország délkeleti, főleg kurdok lakta részén. A török biztonságiak több száz kurd milicistát öltek meg csak az elmúlt két hónapban.

A nemzetközi közösség ezt korántsem kifogásolja olyan következetesen, ahogyan az orosz hadsereg szíriai beavatkozását firtatja. Utóbbival kapcsolatban kitartóan magyarázatot vár arra, hogy az orosz vadászgépek miért támadják nemcsak a terroristák, hanem a mérsékelt ellenzék állásait is Szíriában.

Mindenkinek létkérdés a szíriai tűzszünet

Úgyhogy a nemzetközi koalíció elvileg igen, de gyakorlatilag “nem szállhat alá”. Mindnyájan nagyon sokat kockáztatnának azzal, ha légierejük után szárazföldi csapataikat is bevetnék Szíriában.

Így aztán érthető, hogy a múlt heti müncheni tárgyalásokon Moszkva és Washington is rendkívül készségesnek bizonyult.

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

Szíria

Orosz rakéták csapódtak szíriai kórházakba