rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A segély hozzájárulhat a szíriai válság megoldásához?


the-network

A segély hozzájárulhat a szíriai válság megoldásához?

Miközben Szíria több sebből vérzik, hogyan tudna egy segélykonferencia könnyíteni a szenvedéseken? Hogy lehetne rávenni a világot, hogy biztosítsa a szükséges milliárdokat? A segély hozzájárulhat a politikai megoldáshoz?

- Februárban tartják a szíriai segélykonferenciát, a csaknem öt éve tartó polgárháború véresebb, mint valaha, több millióan kényszerülnek elmenekülni.

- Hogyan tud segíteni a nemzetközi segély a válság megoldásában? A kormány azt állítja, hogy a lázadók elfogják a segélyszállítmányokat. A felkelők vádja szerint viszont a kormány kiéhezteti az ostromlott városokat.

- A segélyek siettethetik a politikai megoldást? Van remény? A nemzetközi közösség megosztott, az Iszlám Állam pedig elfoglalta az ország nagy részét.

- És mennyire kellene gondolnunk a hosszútávú humanitárius segítségre mint a munkalehetőség és az oktatás, egy olyan konfliktusban, amely kis eséllyel ér véget hamarosan?

A beszélgetés résztvevői: – Alyn Smith, a külügyi bizottság brit tagja, a skót parlament és a Zöldek csoportjának tagja

- Alexandre Polack, az Európai Bizottság szóvivője a humanitárius segélyek, a válságmenedzsment és a nemzetközi együttműködés ügyében

- Sara Tesorieri, az Oxfam tanácsadója az Európai Unió konfliktus és humanitárius ügyek irodájától.

Chris Burns, Euronews: – Több mint 4 millió menekült, hamarosan segélykonferencia Londonban. Mire van most szükség, mi következik? A polgárháború 5 éve tart már.

Alyn Smith: – Öt éve tart ez a szívszorító helyzet, több millióan menekültek el, sérültek meg, haltak meg, rengeteg az elveszített családtag. Szörnyű ez a helyzet, és a segélykonferencia hasznos lesz. A konferencia fontos, de azonnal meg kellene állítanunk azt, hogy az emberek menekültekké váljanak, mindenüket hátrahagyva. Humanitárius tűzszünetre van szükség, helyileg. Az ENSZ különmegbízottja előterjesztett egy sor nagyon konstruktív javaslatot, összehangolt nemzetközi erőfeszítésekre van szükség egy tartós politikai megoldás érdekében.

CB: – Nincs tűzszünet, nincsenek segélyek, ön hogy látja, Alexandre?

Alexandre Polack: – Ez egy példanélküli válság, talán a legrosszabb humanitárius krízis a II. világháború óta. Az Európai Unió tagállamai már letettek az asztalra 5 milliárd eurót az asztalra, többnyire humanitárius támogatásként. De ebből sosem elég, mert el kell érnünk a szükséget szenvedő embereket, bár igaz, hogy nem tudunk mindenkihez eljutni. Hosszútávú támogatásra van szükség, csakúgy mint arra, hogy biztosak legyünk abban, hogy tudunk jövőt építeni, amint megtaláltuk a politikai megoldást. De még nem tartunk ott természetesen.

CB: – Nincs politikai megoldás, még harcolnak. Miért nincsenek már most segélyek, Sarah?

Sara Tesorieri: – A nagy kérdés, ahogy a kollégáim is említették, az odajutás. Szükségünk van pénzre. A jelenlegi igényeknek csak 60%-a biztosított, tehát több pénzre van szükség, de az is kell, hogy el tudjunk jutni a helyszínre. Sok olyan ENSZ Biztonsági Tanács határozat van, amit nem hajtottak végre. Ezeket teljesíteni kell, így el tudunk jutni a helyszínre a szükséget szenvedőkhöz.

CB: – Tehát nincs hozzáférés vagy csak korlátozottan, a harcok tovább folytatódnak, nincs tűzszünet. Hogyan lehetne meggyőzni a megfáradt nemzetközi közösséget, hogy adjon több pénzt? Alayn?

AS: – Nos, őszintén szólva a nehézség nem az, hogy hiányzik a külföldi pénz, amely befolyna Szíriába, hanem a fegyverek, tankok és bombák finanszírozása. Ez nem humanitárius célokra megy. Egy távháborút láthatunk, amit több Öböl-menti állam vív, ennek részeként Irán. A konfliktus nemzetközivé válását látjuk, és igazából nem a válság megoldására tett erőfeszítést. Azt kellene látnunk, hogy az Európai Unió igazi politikai erőfeszítéseket tegyen egy tartós politikai megoldás felé, amiben Aszad elnöknek nincs szerepe.

CB: – Alyn szerint az Európai Uniónak többet kéne tennie. Hogy hogy a Bizottság nem tesz többet?

AP: – Csak a Bizottság adott egy extra félmilliárd euró értékű humanitárius segélyt, ez persze nem elég, mert egy globális válságnál mindenkinek ott kell lennie. De a pénz az ott helyben élő, szükséget szenvedőkhöz megy. Sok humanitárius missziónk van, az európai humanitárius segélyek biztosa gyakran utazik a helyszínre, most épp Törökország és Szíria határánál járt. Látjuk a hatását annak, ahogy a helyszínen mentünk meg életeket.

CB: – Sarah, a segély tényleg eljut a megfelelő emberekhez?

ST: – A segély sok szükséget szenvedő emberhez jut el. Lehetséges Szíriába segélyt szállítani, és mi meg is tesszük ezt. De nem jutunk el minden szükséget szenvedőhöz. És ők sem jutnak el hozzánk. Ezen változtatni kell, és erre sok lehetőség van. Ennek minden résztvevő politikai napirendjének élén kell szerepelnie. A biztonsági tanács több tagja is része a konfliktusnak. Nekik is ki kell venniük a maguk részét a szövetségeseikkel közösen.

CB: – Beszéljünk még a hozzáférés kérdéséről! Ahogy már az elején is mondtuk, az emberek elérése problémát jelent, az egyik oldal megfosztja a segélytől a másikat. Az élelmiszersegély egyfajta fegyverré válik. Hogy próbálják ezt elkerülni? Vagy megelőzni? A béketárgyalások segíthetnek ebben, Alyn?

AS: – A tartós politikai megoldásra kell koncentrálnunk, az ENSZ különmegbízottjának az volt az ötlete, hogy lokalizált tűzszüneteket kell kötni humanitárius célból, nemzetközivé téve ezeket a fajta erőfeszítéseket. Csak hogy világos legyen, teljes mértékben támogatom az Európai Bizottság ezen erőfeszítéseit. Amikor azt mondom, hogy az Európai Uniónak többet kellene tennie, úgy értem, hogy az uniós tagországoknak, pontosan ugyanúgy, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa holtpontra jut. Ha nem látjuk a közös célt a tagállamok között, az EU sem tud sokat elérni. Ezt kell tennünk, közösen kell föllépnünk.

CB: – Térjünk vissza az éhezés fegyverként való használatára. Hogy mondhatjuk azt, hogy a humanitárius támogatás segít, mikor háborús fegyverként használják? Sara?

ST: – Vissza kell térnünk a hozzáférés kérdéséhez. Ahhoz hogy biztosítani tudjuk a segély eljutását a megfelelő emberekhez, ott kell lennünk a helyszínen. Ez a feladatunk. A segélymunkások nagyon keményen dolgoznak azon, hogy a segítség eljusson a megfelelő emberekhez, és megvannak az eszközeink, amelyekkel ellenőrizni is tudjuk a folyamatot. De ott kell lennünk. Ez az, ahol a diplomáciának kell szolgálnia a humanitárius oldalt, és nem fordítva.

CB: – Biztosítani kell, hogy a segély eljusson a megfelelő emberekhez. Mi a helyzet a biztonsági folyosókkal? A repülési tilalmi zónákkal? Mit gondol, Alexandre?

AP: – Egyértelmű, hogy feltételek nélkül el kell jutnunk a szükséget szenvedőkhöz, erre figyelmeztetünk mindenkit. Ha ez nincs, láthatjuk az eredményt: ott van Madaya. A segélymunkások tudják, hogy éheznek ott, úgyhogy feltételek nélkül be kell jutnunk a városba az EU-val az élen. Finanszírozunk például Madayába induló segélykonvojokat. Valami, amiről még nem beszéltünk: az oktatás. Mert bármilyen politikai megoldást találunk is, ha a gyerekek, az elveszett generáció Szíriában és a szomszédos országokban, ha ők nem jutnak oktatáshoz, akkor bármit tehetünk, de nem fogunk tudni jövőt építeni.

CB: – Térjünk vissza: mi a helyzet a biztonsági folyosókkal, a repülési tilalmi övezettel? Mit gondol, Alyn?

AS: – Mindezek együtt fontosak. A kérdés azután a végrehajtás, és hogy hogyan vegyük rá az embereket.

CB: – Ki fogja ezt megtenni?

AS: – Nos, létezik egyfajta politikai akarat, amit itt lehet alkalmazni. Vannak fegyvereink, a szó szoros értelmében, bár vonakodnék a katonai megoldástól. Erős politikai akarattal rendelkezünk, amit itt tudunk alkalmazni, tárgyalni a tartós békéről, amelyben Aszad elnöknek nem lehet része.

CB: – Beszéltünk az oktatásról, a hosszútávú tervekről, még a munkalehetőségekről is. Sarah, mindez hogy lehetséges? Hogy tudjuk irányítani a segélyt még hosszabb távon a Szíria körül lévő menekülttáborokba?

ST: – Ne felejtsük el, hogy sok menekült nem a táborokban él, és valójában gyakran jobb kint, mint bent a táborokban. Úgy jobban hozzáférhetnek a munkához, oktatáshoz és más lehetőségekhez, és úgy hatékonyak maradhatnak, miközben menekülésre kényszerülnek. Ez nagyon fontos lesz a közelgő segélykonferencián. Vannak biztató jelek arra nézve, hogy a kormányok ezzel kapcsolatos tervekkel érkeznek. Egyértelműen erre lenne szükség. És a nemzetközi közösségnek készen kell állnia, hogy kivegye a részét, köztük Európa is.

CB: – Végül, hogy lehet összekapcsolni a menekültválságot az adományozó konferenciával? Nem rossz kiindulási pont ahhoz, hogy még több ország adjon pénzt? Alexandre?

AP: – A tisztán humanitárius és fejlesztési segélyek segítettek a probléma gyökereinek kezelésén, ami a szegénység és a háború. Ez egyértelmű. Például létrehoztunk egy befektetési alapot a szíriai válság ügyében, ahova csak az Európai Bizottság félmilliárd eurót tett be. Ez olyan kezdeményezés, amelyhez szeretnénk, ha csatlakoznának a tagállamok, ha más országok is hozzájárulnának. Vannak speciális projektjeink Jordánia, Libanon, Törökország, a környező országok támogatására. Ha vesszük például Libanont, a lakosság 20%-a mára menekült. Így nekik munkát kell találni. Nem táborokban élnek, ezért sok fejlesztési támogatásunk van munkalehetőségek teremtésére. Ez azonban nehéz, mindenkire szükségünk van a fedélzeten. És nemcsak az EU adófizetőinek pénzére, hanem a magánszektorra is. Ez valóban globális válság, és globális megoldásra van szükség hozzá.

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

A következő cikk

the-network

2016 - a bizonytalan tényezők éve