Az Isztambulban kedden elkövetett merénylet újabb figyelmeztetés a török kormánynak, amely egyszerre két fenyegetéssel kénytelen szembenézni, de nem
HIRDETÉSAz Isztambulban kedden elkövetett merénylet újabb figyelmeztetés a török kormánynak, amely egyszerre két fenyegetéssel kénytelen szembenézni, de nem tudja megakadályozni a terrortámadásokat.
Törökországban és külföldön is sokan feltételezik, hogy Ankara titokban megtűrte az Iszlám Állam (ISIL) terrorszervezetet. Ellensúlyként tekintett rá a kurd felkeléssel szemben Észak-Szíriában, illetve a Kurd Munkáspárttal (PKK) szemben Törökországban.
Ennek az volt az oka, hogy az isztambuli merényletig az ISIL terrorcselekményei Törökországban olyan csoportok ellen irányultak, amelyek Erdogan elnök ellenzékéhez tartoznak.
A diyarbakiri támadásnak júniusban, a parlamenti választások előtt a kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) volt a célpontja: nagygyűlésükön 4 támogatóját megölték, és több mint 100-at megsebesítettek. A hatóságok szerint a merényletet dzsihadisták követték el.
Suruçban július 20-án az iszlamista terroristák kurd és török egyetemistákra támadtak, akik a szíriai Kobani megsegítéséért demonstráltak. 33-an meghaltak, több mint 100-an megsebesültek. Azt a vérfürdőt is az Iszlám Állam terroristái rendezték.
Október 10-én Ankarában 103-an haltak meg, amikor két öngyilkos merénylő felrobbantotta magát egy békemeneten, amelyet a kurd kérdés politikai megoldásáért hirdettek meg. Az akció elkövetését az Iszlám Állam szélsőséges szervezet vállalta.
A diyarbakiri és suruci merényletek meggyőzték a török vezetést, hogy ideje aktívabban fellépni az Iszlám Állam dzsihadistái ellen. Az ország déli részén lévő incilriki légibázist a nemzetközi koalíció rendelkezésére bocsátották.
De miközben a török hatóságok azt mondták, hogy készek harcolni minden ellenséggel szemben, sok szakértő szerint csak a Kurd Munkáspárt ellen léptek fel.
Amióta tavaly júliusban összeomlott a kétéves tűzszünet az állam és a PKK milicistái között, rendszeresek az összecsapások és a harcok Törökország délkeleti részén.
A múlt hétvége volt az egyik legvéresebb: 32 kurd fegyverest öltek meg.
A PKK szerdán vágott vissza, hat embert megöltek egy autóba rejtett bombával egy rendőrőrsnél a délkeleti Diyarbakir tartományban, Cinarban.
A harcok miatt több száz civil kénytelen elmenekülni Cizre és Silopi városából, a szíriai és az iraki határ közelében.
Recep Tayyip Erdogan elnöknek és kormányának helyre kell állítani a nemzeti egységet ahhoz, hogy az Iszlám Állam és a PKK ellen is harcoljon. A rezsimre jellemző autoriter intézkedések azonban csak még jobban polarizálják a török társadalmat.
Hogy jobban megértsük a Törökország előtt álló kettős kihívást, egy nyugalmazott katonatiszt és terrorizmus szakértővel, Atilla Sandikli professzorral beszéltünk azután, hogy a török miniszterelnök bejelentette, hogy a hadsereg az Iszlám Állam állásait bombázta Szíriában és Irakban, ahol legalább 200 dzsihadistát megöltek.
Euronews: Hogyan jutott idáig Törökország? Mikor kell a PKK vagy az Iszlám Állam fenyegetését komolyan venni?
Atilla Sandikli: Törökország növekvő regionális befolyása nem tetszett a globális és regionális hatalmaknak. Ezért néhány ország megpróbálta a török terveket és stratégiát megzavarni. Problémákat generáltak az országban, hogy ezzel gyengítsék Törökország térségbeli pozícióját.
Le akarták foglalni a törököket a saját belügyeivel, ezt úgy hívjuk, hogy negyedik generációs háború, vagy kliensháború.
Euronews: Milyen jogi lépéseket tett Törökország mielőtt bevetették a hadsereget? Mi a jogi alapja egy ilyen hadműveletnek?
Atilla Sandikli: Törökország az egyetlen állam, amelynek közös határa van Szíriával, és minket érint leginkább, ami zajlik a szomszédos országban.
Szerintem abszurd lenne megkérdőjelezni a szándékainkat. Vajon Szíriában a nemzetközi jog szerint cselekednek? Nincs államhatalom, és nem érvényes a nemzetközi jog. Ennek ellenére Törökország továbbra is igyekszik a nemzetközi jognak megfelelően cselekedni.
Ezért sem küldött eddig Ankara szárazföldi alakulatokat. Megtehetnénk és ezzel véget vethetnénk sok problémának, de nem tettük, mert ennek nincsen meg a jogi alapja.
Legalább mondhatjuk, hogy Törökország a nemzetközi jog szerint cselekszik, pont úgy, ahogyan mások is a szíriai konfliktusban.