Az író és újságíró Maryse Wolinski 47 évig élt együtt Georges Wolinskival. A férfit lelőtték a Charlie Hebdót ért támadásban. Az asszony most
HIRDETÉSAz író és újságíró Maryse Wolinski 47 évig élt együtt Georges Wolinskival. A férfit lelőtték a Charlie Hebdót ért támadásban. Az asszony most megjelent könyve a tragédia körülményeit vizsgálja. A címe: ‘Cherie, je vais à Charlie’. Maryse Wolinski-val interjút készített az Euronews, ebben így mesélt a tragikus napról:
- A címbe a férjem utolsó, hozzám intézett mondatát írtam. A nap úgy kezdődött, mint bármelyik normál nap. Arról beszélgettünk, hogy mik a teendőink aznapra. Azután elkészültünk, és a férjem odajött elköszönni, én épp egy fürdőlepedőbe csavarva készülődtem. Akkor mondta: “drágám, megyek a Charlie-ba”.
- Én egy megbeszélésre mentem, és kikapcsoltam a mobilomat. Az idő alatt, amíg az a szörnyű tragédia történt, végig ki voltam kapcsolva. A taxiban ülve láttam, hogy rengeteg üzenetet kaptam, amikben arról kérdeztek, hogy mi van George-zsal. Természetesen nem értettem. Úgyhogy megkérdeztem a taxisofőrt, mi történt. Erre azt tudakolta, hogy mivel foglalkozik a férjem. Megmondtam, hogy a Charlie Hebdónál dolgozik. Erre azt válaszolta: “asszonyom, el kell hogy mondjam önnek, megtámadták a Charlie Hebdót”.
- Erre elkezdtem remegni, és megszédültem ott a taxiban. Ezután hazavitt. Sose felejtem el azt a kedves embert. Elkísért egész az ajtómig, és könnyekkel a szemében azt mondta: “imádkozni fogok a férjéért”. Bár akkor már az sem használt, mert a férjem már halott volt. Négy golyót lőttek ki rá, az első eltalálta az ütőerét, így azonnal meghalt. Ez megkönnyebbülés volt számomra, ha mondhatom ezt, mert azon aggódtam, hogy megsérült, és szenvedett, és rémült volt. Mert valami történik, amikor egy kalasnyikovval nézel farkasszemet. De az is lehet, hogy nem, nem tudom. De mindenesetre ettől féltem én is és a lányom is, mert nagyon jól ismertük George-ot.
- Egész decemberben nagyon komornak láttam őt, próbáltam kitalálni, hogy miért. Sokat beszélt arról, hogy meghal. Olyanokat mondott, hogy “Mit fogsz csinálni, ha meghalok? Mi lesz veled akkor? Nem védtelek meg eléggé”. Pedig nagyon is megvédett. Bár erre sose gondoltam. Tulajdonképpen kicsit lelkiismeret-furdalásom is van. Soha nem jutott eszembe, hogy valóban ennyi veszély volt. Ő egyáltalán nem beszélt nekem erről. Ha tudtam volna, hogy ekkora a veszély, nem engedtem volna elmenni. De hát nem tudtam, és el se tudtam képzelni, tényleg nem…