rendkívüli hír

rendkívüli hír

Te rendben vagy? Én nem

Éppen ezt olvassa:

Te rendben vagy? Én nem

Betűméret Aa Aa

Anton Pavlovics Csehov Sirálya minden esetben hitvallás: egy társulat nyilatkozattétele arról, hogy milyen színházban – és világban – hisz. Talán ezért is övezte akkora várakozás a Katona József Színház legújabb bemutatóját. Ascher Tamás rendezése nem mond semmi újat, nem robbant. Viszont erős szándéka, hogy mindannyian magunkra ismerjünk egyik-másik figurában. KRITIKA

Ahogyan azt Ascher Csehov-rendezéseitől, egyáltalán minden rendezésétől megszokhattuk, az előadásban tényleg minden a helyén van, a legapróbb gesztus, a legrövidebb mondat is jelentőséggel bír. Ám ezúttal nem ez teszi feledhetetlenné az estét. Hanem a színészi (össz)játék.

Már a nézőtérre vonulva fúrógépek zaját halljuk: két munkás (Baki Dániel eh., Papp Endre eh.) ácsolja a Trepljov-féle színpadot – színház a színházban. Minden elsötétül, felerősödik a zene (zenei munkatárs: Kovács Andor), majd megjelenik a szörnyen izguló Trepljov – Ötvös András vörös fejű, a bukás szégyenétől rettegő író-rendezőjelölt fiatalembere – és Szorin – Máté Gábor szerethető, a szavakat röhejesen elfelejtő- egymásba mosó öregje. Befut a színésznőjelölt Nyina is – Mészáros Blanka – a szomszéd birtokról. Lámpaláza neki is a tetőfokán. Keserédes kis közjáték Dorn doktor – Fekete Ernő – és az érte epekedő Polina Andrejevna – Szirtes Ági – kínos évődése. Majd lassan érkezik a darabbéli közönség, köztük az ünnepelt színésznő anya, Arkagyina ifjú szerelmével, a híres íróval, Trigorinnal – Fullajtár Andrea és Nagy Ervin.

Trepljov színházát, az Arkagyina által “dekadens izének” titulált előadást nemcsak Nyina mögött megjelenő, világító vörös szemű sátáni robotalakok teszik nevetségessé, de az is, ahogy a közönség folyton pozíciót kénytelen változtatni – székeiket húzogatják ide-oda -, hogy követni tudja a cselekményt. Így már tulajdonképpen nem is olyan bántóak, sőt inkább egyetértést csiholóak Arkagyina beszólásai (“ez nem egy nyáresti kellemes kis darab”), Trepljovnál viszont elszakad a cérna. A produkciót félbehagyják, a rendező elrohan. Anyja értetlenül áll az előtt, hogy fia ezt netán komolyan gondolta. Egyedül Dorn az, akit (“lehet, hogy bolond vagyok, de…”) megfogott az előadás. Fekete Ernő műpocakos, körszakállas dokija – “akiért még mindig bolondulnak a nők” – ezt meg is vallja a könnyező Trepljovnak.

Mása – Jordán Adél -, a talpig feketébe öltözött emós-hipszteres, láncdohányos-alkoholista nő intermezzója következik, megvallja Dornnak, hogy reménytelenül szerelmes Trepljovba. Trepljov viszont Nyina iránt rajong, miközben a lány bakfis-imádattal csüng a bájgúnár Trigorinon. Közben elképesztően árnyalt pillanatoknak vagyunk tanúi, ilyen például az Arkagyina gyanútlan (?) kérdésére (“hol van Trigorin?”) adott gyanútlan válasz Nyinától (“horgászik a tónál”). Egyetlen pillanat, egyetlen testtartás és arcrángás csupán Fullajtár Andreától, de még a hátsó sorokban is érzékelhető, ahogyan gyanút fog. Holott előtte még a magabiztos, érett nőt adta, bizonygatván – magának vagy a külvilágnak? -, mennyire fiatalos. Egyetlen elejtett mondattal billenthető át a féltékenységbe. Ezen csak ront időközben öngyilkosságot megkísérelt fiával folytatott beszélgetése, ami tovább erősíti a feltételezést: mindkettőjük boldogságát megöli, ha Trigorin tovább marad a birtokon. Tervük, miszerint Arkagyina elviszi párját, és így “Nyina majd újra megszereti Trepljovot”, legalább annyira naiv és esélytelen elképzelés, mint Mása mantrája, hogy “kitépi a szerelmet a szívéből”.

Arkagyináék elutaznak ugyan, ám Nyina Moszkvában színésznőnek áll, összejön Trigorinnal, gyermekük is születik, de meghal, Az író pedig lassan ráun Nyinára és visszatér “előző kapcsolataihoz” – tudjuk meg Trepljov elbeszéléséből. Időbeli ugrás történt, már tél van, Szorin nagybeteg, miatta gyűlik össze újból a család. Mása a tanító felesége lett, az ő terve ugyancsak füstbe ment: továbbra is Trepljovért lángol.

A bájosan önző Arkagyina és párja érkeztével Trepljov időközbeni – kudarcként megélt – sikereibe is belátást nyerünk, a fiatal férfi a hazalátogató Nyinával való találkozást már képtelen elviselni: agyonlövi magát. Trigorin jellemváltozása, “felnőtté válása” játszódik le a szemünk előtt Nagy Ervin arcjátékát és testtartását látva, amikor Dorn félrevonja és közli vele, hogy vigye el a mit sem sejtő Arkagyinát messzire, mert a fia megölte magát. Ismét erősödik a vad zene, a boldog (?) tudatlanságban leledzők tovább társasjátékoznak a színpad bal oldalán, közöttük Trigorin tettet jókedvet, míg a jobb oldalon a Trepljov élettelen testét rejtő szoba ajtaja elé húzott padon Dorn ücsörög. Zárókép.

Művészi amatőrizmus és profizmus, ifjúság és öregség folyamatos összecsapása közepette egyvalami közös a szereplőkben: mindegyikük boldogtalan. A szerelmet hajkurásszák mindannyian, a dicsőséget, a hírnevet, a fiatalságot – de egyiküknek sem sikerül elérni azokat.

Mészáros Blanka a szemünk előtt próbál idegesítően vihorászó kamaszlányból meggyötört, a fájdalomba beleőrült nővé válni a második felvonásra. Ötvös András Trepljovja kisebbségi komplexusoktól halmozottan sújtott, anyja árnyékából kilépni képtelen fiú – sajnálatra méltó, de azonosulni valamiért mégsem sikerül vele. Fullajtár Andrea Arkagyinája bájosan önző, megöregedni képtelen nő, valahogy nem lehet elítélni, amiért nem érti fiának tehetetlen lázadási kísérleteit. Mimikája, járása, hanghordozása “fullajtáros gag-unikummal” tölti meg a legtöbbször zsarnok anyaként ábrázolt szerepet.

Nagy Ervin Trigorinja mellette gyenge jellem, önimádó szépfiú, akitől az ügyeskedés sem áll távol, hiszen fellángolását és a bevált, társadalmi szempontból hasznos kapcsolatot is képes menedzselni.

Máté Gábor Szorinja már a legelső jelenetben megszerzi a közönség szimpátiáját, bizonyítják ezt a minden méltóságát elvesztett öregember megszólalásait kísérő nyíltszíni röhögések. Szirtes Ági elvirágzott Polina Andrejevnájának jelenései ugyancsak nagy pillanatai az előadásnak. A világlátott férfi intellektusa vonzza évek óta, szerelme viszonzásáért megalkuvásra is hajlandó lenne, ám Dorn így sem lehet az övé. Marad a nagyhangú intéző férj, Samrajev, Bezerédi Zoltán harsány megformálásában.

A lányukat játszó Jordán Adél főleg a Trigorinnal közös ivászatkor mutatja meg Mása tragédiáját: a nőét, aki azt sem tudja, mivégre van ezen a világon. Szívfacsaró pillanat. Másának nem jut más, csak az érte rajongó Medvegyenkó, aki “rendes ember, csak éppen viszontszeretni nem tudja”. Dankó István zavarodott, lenézett, még az intézői famíliába beházasodva is hátratolt tanítóján keserűen, de muszáj nevetni. Fekete Ernőre jó tíz évet pakolt rá Dorn doktor szerepe, no meg egy pocakot, de jól áll neki az öregedő nőcsábász rezonőri figurája, akinek mindenki megnyílik. A háziszolga, Jakov szerepében Szacsvay László norvégmintás pulóveres villanásait
láthatjuk.

A szereplőket mai, modern ruhákba bújtatta a jelmeztervező, Nagy Fruzsina – ez kiváltképp a városból jöttek viseletére igaz, de a vidékiek is inkább hipszteres-bölcsész-küllemet kaptak, semmint falusit. A mozgás Hegymegi Máté munkája. Khell Zsolt díszlete mindvégig Trepljov színpada marad, előtte jókora szabad térrel, egy-két bútorral, illetve a második felvonásban az idő hidegre fordultát jelző üvegfallal.

Ascher Tamás Sirálya déjà vu-t ébresztget bennünk. Ki ne próbált volna reménytelen szerelmet kiirtani magából? Ki ne vágyott volna többre, ki ne vágyódott volna el…?

Kifelé jövet nem megy ki a fejemből egy sora Eels Electro Shock Blues-ának, amit a depresszióba egyre inkább belesüllyedő Trepljov hallgatott a második felvonásban: I’m not OK. Mert most komolyan: melyikünk az, aki úgy teljesen, minden értelemben “rendben van”…? Na ugye.

Csehov Sirályát december 20-án mutatták be a Katona József Színházban.

Fotók: Horváth Judit