rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Luther Márton és a bigámia


világ

Luther Márton és a bigámia

Ahogy közeleg a protestantizmus születésének ötszázadik évfordulója (1517–2017), egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül Luther Márton alakja Németországban. Meglepő történelmi adatok kerülnek elő a reformáció szellemi atyjáról, aki közismert morális szigora ellenére még a többnejűséget is megengedte, ha érdekei úgy kívánták.

Fülöp hesseni gróf esetére a Der Spiegel hírmagazin online kiadása hívta fel a figyelmet. A gróf a protestáns tartományfejedelmek császár- és pápaellenes szövetségének egyik vezetője volt. Jelentős katonai erőre és kitűnő politikai kapcsolatokra támaszkodhatott.

Csak a házassága volt boldogtalan. Az akkor 35 esztendős uralkodó 1539-ben arra panaszkodott, hogy felesége, Christina csúnya, barátságtalan, ráadásul büdös. Nem szép így beszélni egy asszonyról 16 évi házasság és hét közös gyermek születése után, de Fülöpnek szemlátomást elege volt a feleségéből, akit – egyik levelének tanúsága szerint – már egyáltalán nem kívánt.

A gróf elhatározta, hogy újabb házasságot köt, egy másodikat, méghozzá úgy, hogy az elsőt nem bontja fel. Korábban is tartott már szeretőket, ami a korszak arisztokratáinál szinte természetesnek számított, de amikor szifiliszt kapott, úgy érezte, hogy Isten a házasságon kívüli viszonyért bünteti. Kiválasztottja, a 17 éves Margarethe von der Saale családja is egyházi áldást követelt a kapcsolatra.

Fülöp végül a Wittenbergben tartózkodó Luther Mártonhoz fordult, hogy engedélyt kérjen a második házasságra. Arra hivatkozott, hogy az Ószövetség pátriárkáinak is egynél több nejük volt – akkor miért ne lehetne neki, a fejedelemnek legalább kettő?

A nagy teológus és reformátor kínos helyzetbe került. Miközben kérlelhetetlen morális szigorral ostorozta a katolikus egyház züllöttségét, tekintettel kellett lennie a „kérelmező” hatalmára is. Márpedig a gróf azzal fenyegette meg, hogy ha visszautasítja, akkor a pápához fordul, és esetleg átáll a császár és a katolikus fejedelmek oldalára.

Ezt Luther semmiképpen sem akarta, ezért titkos üzenetet küldött Hessen urának. Azt írta, hogy egy kereszténynek alapesetben csak egy felesége lehet, de ha az illető lelki üdve forog kockán, akkor kivételt lehet tenni. Csupán egy dolgot kötött ki: azt, hogy az új házasságot a legnagyobb titokban kell tartani, máskülönben bárki, „akár még a durva parasztok is” kedvet kaphatnak a többnejűségre.

Fülöp gróf 1540 márciusában a rotenburgi kastély templomában nőül vette Margarethét. Luther ekkor újabb üzenetet küldött, hogy a frigynek mindenképpen titokban kell maradnia. Természetesen nem maradt titokban. Elsőnek az uralkodó nővére fecsegte ki, a hír azután futótűzként terjedt a birodalomban.

A gróf kínos helyzetbe került, Hessenben ugyanis érvényben volt a Constitutio Criminalis Carolina, V. Károly büntető kódexe, amely a bigámiát halállal rendelte büntetni. Fülöpnek meg kellett hunyászkodnia a császár előtt, ezzel pedig politikailag súlytalan figurává vált.

Luther sem jött ki jól a történetből. Ellenfelei még sokáig felhánytorgatták, hogy erkölcsi szigora csak addig tart, amíg világi érdekei másként nem kívánják. Különösen azután, hogy kitudódott: a hesseni gróf egy hordó rajnai borral hálálta meg a reformáció atyjának „rugalmasságát”.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

világ

Spanyol választások: középpontban az alkotmányos reform