rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A manipulátor aljas kis gyönyöre


Magyarország

A manipulátor aljas kis gyönyöre

“Velenczeiség” helyett a bőrszín, koholt féltékenységből elkövetett emberölés helyett a befolyásolás, a sztereotípia beigazolása kapja a hangsúlyt a Stúdió K Színház Othellójában. Már az előadás címe (W.S. Othello – néger mór) is azt sejteti, itt most bizony minden másképp lesz. És lőn. Shakespeare itt van közöttünk – és nagyon is mai. Zsótér Sándor értelmezésében (és fordításában! – Ambrus Mária és Ungár Júlia mellett), kiszólásokkal, poénos vendégszövegekkel, elgondolkodtatással teli. KRITIKA

A Ráday utcai miniszínház aprócska játéktere ezúttal egy modern konyha (díszlet: Ambrus Mária), középpontban a konyhaasztallal, hiszen – ha úgy vesszük – minden, de legalábbis az életben sok fontos dolog ebben a helységben dől el. A hátrafelé nyitott színpadon lévő tárgyakról az előadás során bebizonyosodik: szinte egyik sem az, ami. A harsány színekben virító plasztik reszelő ha kell, fegyver vagy éppen virág, az asztalon lévő viaszkosvászon is csak néha funkcionál terítőként: halotti lepel is egyben, a “keszkenő”, minden bajnak okozója pedig valójában egy rózsaszínű gyerekruha. Színház itt az egész világ, ha kell, nő játszik férfit (Nyakó Júlia Brabantióként és Biancaként is megjelenik), és élő benne minden holt. A színpad egyik kijárata egyenesen az utcára nyílik: onnan érkezik néha egy-egy szereplő a jelenetébe, Jago oda kiabál ki, vagy áll ki dohányozni, és… itt valami egészen meglepő történik: igazi cigarettát szív, nem a színházakban használatos gyógynövényeset.

Kiről szól valójában Zsótér Sándor Othellója? A velencei néger mórról és Desdemonáról, ahogy azt megszokhattuk? Aligha. Kaszás Gergő és Földeáki Nóra játéka talán ezért oly kevés, már-már hangsúlytalan. Kaszás mórja túlságosan visszafogott, hiányzik belőle a tűz, ami a féltékenységét végletekig feltüzelt férjet odáig juttatná, hogy megölje a szeretett hitvest. A fizikai színház műfajából érkezett Földeáki Desdemonájáról ugyancsak keveset tudunk meg: kérdés marad, hogy dacból vagy szerelemből lépett-e frigyre egy jóval idősebb férfival.

Marad hát Jago, vagyis Rába Roland, hogy az előadást a vállán vigye. Viszi is. A zászlósnak a mások feletti befolyás aljas kis élvezete okoz gyönyört. De mi a mozgatórugója? Egyes értelmezések szerint a latens meleg férfi reménytelen vonzalma a heteroszexuális szerelemben élő mór iránt motiválhatja ördögi terve végrehajtásában Jagót, aki magának sem vallaná be, mi munkál legbelül, miközben álszent módon legközelibb bizalmasa Othellónak. Miközben köpköd, köpné szembe saját magát is, ha tudná – utálkozik a feketéken, mégis tömi magába a négercsókot, a Negrót, issza a kólát – a kredencen várakozó feketekávé ki tudja miért, érintetlen marad. De cselszövését működtetheti egyszerű “szakmai” irigység is. Vagy menjünk még messzebbre: az idegengyűlölet. Vagy az, hogy felesége (Homonnai Katalin) valaha Othello szeretője lehetett. De mindez annyira talán nem is fontos. Lényeg a lényeg: Jago terve sikerül, elhiteti a mórral, hogy hitvese Cassióval (Kovács Krisztián) folytat viszonyt. A velencei úri közönség által a mórról alkotott előítéletes kép realitássá válik – Othello beteljesíti azt, ami gondolnak róla: állatias ösztönlényként cselekszik. Gyilkol.

Zsótér Sándor rendezése tehát Jagóra, erre a kicsinyes-perverz manipulátorra fókuszál. Nem is annyira az indítékaira, sokkal inkább a befolyásolás mikéntjére – mindez parádés játékra biztosít lehetőséget Rába Rolandnak, aki él is vele, olykor egészen a ripacséria határán egyensúlyozva, de még időben visszabillenve a “komoly” játék intervallumába. Na és, amikor minden bevégeztetett, mit csinál a manipulátor? Kinyitja az utcára nyíló ajtót és rágyújt: innentől kezdve nem szól egy szót se. Tettének oka homályban marad. A nézőre bízták, hogy melyik variációt választja. Esetleg egy teljesen újat.

Fotók: Szigetváry Zsolt (MTI)

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
A párizsi klímacsúcs nem hivatalos támogatói

Franciaország

A párizsi klímacsúcs nem hivatalos támogatói