rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Napirenden az európai PNR, az egységes légiutas-adatbázis


Európa

Napirenden az európai PNR, az egységes légiutas-adatbázis

- A párizsi merényletek után ismét napirendre került egy európai utas-adatbázis (PNR) létrehozása. Miről van szó, és ez mennyiben segítené a terrorizmus elleni harcot? – kérdezi Muriel.

Válaszol Jenny Raflik-Grenouilleau történész, a Cergy-Pontoise Egyetem előadója.

- A PNR a Passenger Name Record rövidítése: ez egy adatbázis lenne a légiutasok nevével. Már sok éve ott hever ez a téma az európai döntéshozók asztalán.

Főként az Európai Parlament ellenzi ezt, a képviselők (főleg a liberálisok, a zöldek és a radikális baloldaliak) nem támogatják, a személyes adatok és a szabadságjogok védelmére hivatkozva.

Miről is van szó? Arról, hogy minden olyan repülőjárat utasainak adatait begyűjtenék, amely európai uniós tagországból indul, vagy oda érkezik. Ezeket az információkat össze lehetne vetni azokkal az adatbázisokkal, amelyeket a szervezett bűnözés, illetve a terrorizmus elleni harc érdekében hoztak létre.

Olyan információkról van szó, mint az utasok neve, címe, banki adatai, sőt olyan személyes adatról is, mint az, hogy milyen menüt rendelt a fedélzeten.

Ez a fajta fájl már létezik. Az EU-tagállamok csaknem felében már van PNR, de csak országos szintű. A gond az, hogy ezek az adatbázisok nem kapcsolódnak egymáshoz.

Arra lenne szükség, hogy az európaiak cseréljék ki információikat a világ többi országával, főleg az Egyesült Államokkal. Kétséges azonban, hogy készek-e ilyen messzire elmenni.

Továbbá meg kell vizsgálni, hogy bizonyos begyűjtött adatok mennyire fontosak, például az utasok által rendelt fedélzeti menü. Egy terrorista, aki el akar rejtőzni, bármit mondhat a rendelésre. Ami a neveket és a címeket illeti, ha hamis papírokkal utazik, akkor nem lehet elfogni.

Készek vagyunk-e arra, hogy ellenőrizzük az utasok biometrikus adatait, hogy hatékonyabbá tegyük a biztonsági intézkedéseket? Ez ügyben is komoly kétségeink lehetnek.

Végül az is fontos kérdés, hogy meddig tároljuk az adatokat, ma 5 éves megőrzésről van szó. A projekt ellenzői úgy vélik, hogy ez túl hosszú. Ugyanakkor túl rövidnek is tarthatjuk, hiszen a terrorizmus elleni harcban olyan alvósejtekkel van dolgunk, amelyek évekig is várhatnak, mielőtt működésbe lépnek.

Tagadhatatlan, hogy ez az adatbázis segítené a titkosszolgálatok munkáját. De nem kell tőle csodát várni, azt, hogy mindenre megoldás.

Ha kérdése van, a cikk végén elhelyezett Részvétel gombra kattintva juttathatja el a Utalk szerkesztőségéhez.