rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Theodor Meron: több Mandelára van szükség


Világ

Theodor Meron: több Mandelára van szükség

Theodor Meron bíró öt évig volt az elnöke a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Hágai Nemzetközi Törvényszéknek (ICTY). 161 háborús bűnökkel gyanúsított ember ellen sikerült vádat emelniük, de bírálatokat is kaptak. A Törvényszék az első nemzetközi háborús bíróság Nürnberg óta.

Az Euronews interjút készített a bíróval, aki egész életét a nemzetközi igazságszolgáltatásnak szentelte.

- Kilenc éves volt, amikor a náci Németország lerohanta a hazáját, Lengyelországot. Túlélte a gettókat, a munkatábort, szeretteit megölték, pusztán azért, mert zsidók voltak. Ahelyett, hogy bosszút keresett volna, úgy érezte, mást kell tennie.

- A háború megfosztott a normális gyermekkortól. Megfosztott az iskolától, megfosztott a barátoktól, attól, hogy játsszam a barátaimmal, és sok szerettemtől, köztük az édesanyámtól. Káoszt és erőszakot hozott, valóban borzasztó atrocitásokkal és brutalitással kellett szembesülnünk. Ez bizonyos nyomokat hagyott utána, általában nem szeretek életemnek ennél a részénél túl sokat időzni, ez nagyon fájdalmas. Olyan foglalkozást próbáltam találni, amelyben talán kissé hozzájárulhatok ahhoz, hogy a jövőben megelőzzem az atrocitásokat és azt, hogy másoknak olyasfajta gyerekkoruk legyen, amilyen nekem jutott. Úgy találtam, hogy a nemzetközi jogot választva, a humanitárius jogot, az emberi jogokat, legalább egy kis ígérete megvan annak, hogy segíthetek elejét venni ilyen eseményeknek, ilyen atrocitásoknak.

- Hetven évvel ezelőtt jött létre az első nemzetközi büntető törvényszék, Nürnbergben. Segített a nürnbergi per abban, hogy Németország szembenézzen a múltjával?

- Nürnberg nem csak Németországnak segített. Nürnberg segített a felelősségre vonhatóság egyetemessé tételében. Az első világháború után a Versailles-i Szerződésben felvetették a lehetőségét egy nemzetközi büntető törvényszéknek. Ez nem valósult meg. Így a második világháború után a nemzetközi közösség nem készült fel arra, hogy ebbe az irányba menjen, és úgy érezte, nemzetközi perekre van szükségünk, amelyeket különböző országokból érkező bírák vezetnek. Nürnberg egyáltalán nem volt tökéletes. Meglehetősen sovány volt a megfelelő eljárás tekintetében, a fair tárgyalás bizonyos fogalmait illetően. Bizonyos mértékben a győztesek bírósága volt, valljuk be. Ugyanakkor néhány alapvető változást hozott, amelyek nélkül a továbblépés nem lehetett volna lehetséges.

- A Hágai Törvényszékkel szemben az az egyik bírálat, hogy már 22 éve létezik, és egyes perek évekig elhúzódtak. Felduzzadtak az ügyek, míg Nürnberg nagyon gyors volt, egy év alatt lezajlott. Fair összehasonlítani őket?

- Van magyarázat erre. Nürnbergben a szövetségesek hihetetlen mennyiségű iratra támaszkodhattak. A nácik sokat archiváltak. Minden dokumentumot megőriztek. Elvileg minden Auschwitzba érkező embert nyilvántartásba vettek valahogyan. A volt Jugoszláviában nem tartották meg az archívumokat és feljegyzéseket. Nagyon kevés volt belőlük. Tehát tanúkat kellett felkutatni, és Hágába kellett vinni őket, több ezer kilométerről. Néha nehéz volt tanúkat találni. Nem mindig, a kormányok a kezdetektől fogva nagyon együttműködőek voltak. Nürnberggel ellentétben nem volt rendőrségünk, katonai rendészetünk, amelyet bárhová elküldhettünk volna, ahogyan az amerikai katonai rendészet elmehetett Németországba, hogy bizonyítékokat gyűjtsön, tanúkat idézzen be, és a bíróságra vigye őket. Teljesen az államok együttműködésétől függtünk.

- Radovan Karadzsics pere öt évig tartott, Mladicsé még nem ért véget, Milosevics meghalt a per közben. Miért tartanak ezek a perek ilyen sokáig?

- Rengeteg olyan bizonyíték van, amilyenre korábban még nem volt precedens a történelemben. Több száz tanú van. Óriási bűnöket követtek el hosszú időn keresztül. Karadzsics esetében például a vádak sok faluban elkövetett bűnökről szóltak. Minden egyes esetet korrekt módon ki kell vizsgálni. Mindent megteszünk, hogy gyorsítsuk a pereket. Tudatában vagyunk annak, hogy a megfelelő eljáráshoz való jogba beletartozik a gyors per is. Tökéletes volt ez? Nem. De igazságot szolgáltattunk? Igen.

- Két évvel ezelőtt bírálták Önt amiatt, hogy nem sikerült igazságot szolgáltatni, amikor felmentettek két háborús bűnökkel gyanúsított vezetőt, egy horvátot és egy szerbet. Továbbra is úgy látja, hogy a nemzetközi jog nem sérült ezzel?

- A nemzetközi büntető bíróságokon nem lehet politikai szempontokat figyelembe venni. Nem kérdezhetjük, hogy milyen ítélet tetszene az embereknek. A felmentések mindig vitatottak, és akkor különösen azok, ha egy olyan területről van szó, amely nagyon politizált. Ahol a nemzetiségek között nem szűnt meg az ellenségeskedés, mindazon haladás ellenére sem, amit elértünk. Tehát úgy vélem, a felmentő ítéletek időről időre egy átgondolt rendszer jelei, egy objektív rendszeré. Egy semleges rendszeré, amely nem azt keresi, hogy valakit bűnösnek nyilvánítson, hanem azt, hogy igazságos ítéleteket hozzon.

- Látjuk, hogy 20 évvel a daytoni békemegállapodás és 22 évvel a Nemzetközi Törvényszék megalakulása után még hosszú az út a megbékélésig.

- Ha más nemzetek, például Németország megbékélésére gondol, a megbékélés nem egyedül egy nemzetközi büntető törvényszék feladata és célja. Akkor lehet megbékélés, ha vannak egy közösségnek vezetői, vallási vezetői, értelmiségiek, akik készek arra, hogy a megbékélés felé irányítsák az embereket. Több Mandelára van szükségünk. És szükségünk van a nagy német vezetőkre, akik készek voltak arra, hogy szembenézzenek a múlttal, a holokauszt kegyetlenségével és hihetetlen természetével, és levonták a következtetéseket. Németországban tehát van ilyen vezetés, és remélem, hogy idővel egyre több olyan vezetőt látunk a volt Jugoszláviában, aki bátran a megbékélés felé vezeti a népét.