rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Jordánia: a menekültek országa


insiders

Jordánia: a menekültek országa

Jordánia északi részén járunk, nem messze a szíriai határtól. Itt van a 2012-ben megnyitott zaatari menekülttábor, ahol többen élnek, mint egy átlagos magyar megyeszékhelyen. Egy Szombathely nagyságú város, ahol mindenki menekült. Többségük Szíria déli részéről érkezett, a Deraa régióból, ahol az Aszad-ellenes felkelés kezdődött 2011. márciusában.


Csatornázni olcsóbb, mint hordani a vizet

A tábort az ENSZ és a jordán hatóságok közösen irányítják. A sátrakat fokozatosan konténerekre cserélték az elmúlt években, ami egyszerre jelent nagyobb kényelmet és azt, hogy ezek az emberek még sokáig itt maradnak.

- Muszáj költeni a tábori infrastruktúrára, nem csak azért, mert így teremthetünk méltó körülményeket, de azért is, mert így olcsóbb – magyarázta az Euronewsnak Hovig Etyemezian, a tábort vezető egyik ENSZ-alkalmazott. – Ha a tábor már csak egy évig áll fenn, akkor is olcsóbb víz- és szennyvízvezetéket, elektromos hálózatot építeni, mint a vészhelyzetben kialakított megoldásokat használni tovább.

Az ellátás így is akadozik. Az áramot be kell osztani: egy idősebb menekült szólította meg Hovigot, hogy szeretné, ha délután is lenne áram.

- Mások meg azt mondják, hogy éjszaka fáznak, és kell az áram, hogy tudjanak fűteni.

- Én viszont szeretném nézni a híradót délután – fejtette ki az ótestamentumni prófétára hajazó szíriai. – Este tízkor már alszom, hogy korán fel tudjak kelni az imához.

- Korábban egész nap volt áram, de nem bírtuk fizetni, majdnem egymillió dollár volt a számla egy hónapra, így el kellett kezdeni korlátozni az áramszolgáltatást – magyarázta Hovig.


Ha nem lesz pénz, el fognak indulni

Az ENSZ idén a szükséges források kevesebb mint 40%-át kapta meg.

De ezek a családok még mindig inkábbb élnek áram nélkül, mint Szíriában, a bombák árnyékában.

- Alkalmazkodtunk az itteni élethez – mondta egyikük, Ibrahim Al-Khalil a földműves. – Szíriát már nem lehetett bírni. A bombázások, a repülők… Itt legalább biztonságban vannak a gyerekeim. Most tegyük fel, hogy elküldöm a kicsit kenyérért, először is odaát nem könnyű kenyérhez jutni, másodszor sosem lehet tudni, mikor jön egy repülő, és bombázza le az utcát.

Ibrahim a családjával három és fél éve Jordániában él. Mindent odaát hagyott, amikor a fiára, Bilalra rálőtt egy tank a földeken. A fiú megsérült, a karját épphogy mozgatni tudja, de dolgozni nem képes vele.

Számos család dönt úgy, hogy elhagyják a tábort.Van, aki visszamegy Szíriába, mint Ibrahim anyja, aki nem tudta elviselni a menekülttábort. Van, aki a jordán városokban próbál szerencsét, és van, aki Európába indul. Ibrahimék maradnak.

- Szeretnénk elmenni innen, de lehetetlen – szögezte le Ibrahim felesége. – Ahhoz pénz kell, ahhoz házat kell bérelni, munkát kell találni – de a táboron kívül nincs munka.

A fő oka annak, hogy a családok maradnak a táborban, ez a szociális bolt, ahol ingyen kapnak élelmet, a Világélelmezési Program támogatásának köszönhetően. Csakhogy ennek a finanszírozása is akadozik.

- Ami igazán aggaszt, hogy tavaszra elfogy a pénzünk arra is, hogy az alapvető szükségleteket kielégítsük – ismertette a helyzetet Jonathan Campbell, a Világélelmezési Program helyi munkatársa. – És itt nem luxuskörülményekről van szó, hanem alapszintű, sőt az alatti szállásokról, minimális oktatásról, ami a jövő szempontjából elengedhetetlen, illetve vízről és élelemről. Ha ezekhez nem jutnak hozzá, akkor a szíriaiaknak nem lesz más választásuk, mint elmenni innen. Létszükséglet hogy továbbra is megkapjuk a szükséges forrásokat – de nem vagyok biztos benne, hogy ez így lesz.


Tanítás két műszakban

A szíriai menekültek többsége, több mint egymillió ember a jordániai nagyvárosokba költözött, távol a hazájuktól, ahol azonban mégis valamiféle normális életet alakítottak ki.

A tábortól néhány kilométerre található Mafraq városa. A jordán kormány és az ENSZ itt is segíti a menekülteket, a kórházi ellátás például ingyene sszámukra. Több mint háromezer szíriai gyerek született itt tavaly, és a páciensek fele menekült.

A gyermekáradattal szembesülve a hatóságok megnyitották a jordán iskolákat a szíriai gyerekek előtt. Délután a szíriaiak jönnek órára, délelőtt a jordánok. Délben gyorsan ki kell takarítani a termeket.

- Amikor bevezették a kétműszakos tanítási rendet, sok jordániai szülő kivette a gyerekét ezekből az iskolákból, és átvitték őket máshova, ahol egész nap az iskolában lehettek, ahol menekültek sem voltak – magyarázta az iskolaigazgató Yacine Al-Hayan. – Tény, hogy a szíriaiak érkezése érezhető hatással volt a jordániai közoktatásra.


Muszáj alkalmazkodni

Ha valaki a menekülttáboron kívül akar élni, annak megvan az ára. Az iskola és az egészségügyi ellátás ingyen van. Megbízhatatlanul, de néha érkezik némi élelmezési támogatás az ENSZ-től. Ezt leszámítva a Mafraq-ban élőknek maguknak kell előteremteni a megélhetésüket.

Hanan Samaszkuszból érkezett. Míg odahaza háziasszony volt, itt ő látja el a családját. Keleti ételkülönlegességeket főz, és eladja a helyieknek. Damaszkuszban háziasszonyként élhetett, itt viszont ő tartja el az egész családot.

- Nem volt választásom, muszáj alkalmazkodni, pláne hogy itt nem dolgozhatok legálisan – mesélte az asszony. – A férjem dolgozott, amikor megérkeztünk, de a munkaügyi felügyelet megtalálta. Ez itt tilos, ha elkapnak, egyenesen visszaküldenek a menekülttáborba, és én ott nem tudok élni. Megpróbáltam, de egyszerűen nem bírom elviselni.

Hanan férje sem vesztette el a reményt, hogy ha feketén is, de újra munkát talál.

- Megpróbálok este vagy éjszaka dolgozni, amikor nincs ellenőrzés – mondta Mohammad az Euronews-nak. – Mindegy, hogy hol, éjjeliőrként, étteremben, kávéházban.


Sokat buktak rajtuk

A szíriai menekültek érkezése miatt a helyiek élete még nehezebb lett. Korábban is sok gondot okozott a munkanélküliség és a szegénység. A jordániaiak nem örülnek, hogy menekültekbe ütköznek a kórházban, az iskolában, és a tiltás ellenére velük kell vetélkedniük a munkaerőpiacon. Általában úgy vélik, hogy a szíriaiak bármilyen munkát elvégeznek, és olcsóbban, mint a helyiek.

- Sokat buktunk rajtuk, korábban húsz-huszonöt dínárt kerestem egy nap, ma épphogy megkeresek tizet – mondta egy pék az Euronews-nak.

A menekültáradat gazdasági hatásai nehezen mérhetőek fel. Ezért Ammanba utaztunk, hogy találkozzunk a jordán kormány nemzetközi együttműködésért felelős miniszterével. A miniszter elmondta, hogy a szíriaiak legális munkavállalásának lehetőségét vizsgálják. Ha fizetést kapnának és adót fizetnének, az könnyítene a gazdasági helyzeten. De jelenleg ennél jobban nyomasztja Jordániát a nemzetközi segítség hiánya.

- Aggódunk, mert úgy látjuk, az adakozási kedv kezd elapadni – mondta a miniszter, Imad Fakhuri. – Ugyanakkor az ajtónk továbbra is nyitva áll a menekültek előtt, minden menekültet támogatunk, és igyekszünk őket integrálni. Mindez Jordánia értékrendjéből fakad. Ha a másik oldalról nézzük, Európának négyszer-öttször annyiba kerülnek ezek az emberek Európában, mintha Szíria szomszédait támogatnák, hogy tartsák ott az embereket, akik így közelebb vannak az otthonukhoz, és részt vehetnek a hazájuk újjáépítésében, ha lesz erre lehetőség.

Minden szíriai, akivel találkoztunk, azzal zárta a beszélgetést, hogy szeretne hazatérni. De azt is tudják, hogy erre sokáig kell még várni. Amíg Jordánia képes ellátni a rászakadt tömeget, addig a többségük itt is marad.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Távol Aleppótól - fiatalkorú menekültek Németországban

insiders

Távol Aleppótól - fiatalkorú menekültek Németországban