rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Egy hét alatt rendezett kiállítást Londonban Czibi Róbert festőművész


világ

Egy hét alatt rendezett kiállítást Londonban Czibi Róbert festőművész

Együttműködésben a

Gyorsan kellett megnyitnia londoni kiállítását Czibi Róbertnek. A festőművész már öt éve él a brit fővárosban, és régóta készül egy saját tárlatra, így könnyen tudott élni a hirtelen adódott lehetőséggel. Az észak-londoni Muswell Hill egyik neves kávézójában, a Sable D’orban épp kifutott az előző kiállítás, csak néhány nap maradt, hogy a magyar művész összeállítsa saját anyagát.

- Miért pont ebben a kávézóban mutatkozik be a festményeivel?

- Többször láttam már itt mások műveit, és mindig megfordult a fejemben, hogy szívesen megmutatnám itt a saját képeimet is egy kiállításon. Az előző tárlaton megkérdeztem, hogy hogyan lehet itt kiállítani, és kiderült, hogy az erről döntő amerikai művész, Joanne Podell már ismeri a műveimet. A Park Theatre nevű színházban dolgozom, és Podell korábban rendezett ott saját tárlatot, azóta a társulattal szoros kapcsolatban maradt. Ennek a véletlennek köszönhetem, hogy művészként is egymásra találtunk, és össze tudtunk barátkozni.

- Mit csinál ebben az észak-londoni színházban?

- Chefként dolgozom, vagyis én főzök a társulatra. Az évek alatt egyre több művészi feladatot is rám bíztak. Már vannak olyan produkciók, amikhez illusztrációkat festek. A színházban van egy hatalmas kréta-falfelület is, amin az aktuális előadásokat reklámozzuk. Ezekhez is készítek rajzokat.

- Hogyan derült ki, hogy nem csak a főzéshez van tehetsége?

- Miután jobban megismertük egymást, elmondtam, hogy eredetileg festőművész vagyok, és szeretnék Londonban is egy kiállítást rendezni. Lehetőséget is kaptam a tárlatra, és onnantól kezdve már művészként kezeltek. Innentől már nem volt kérdés, hogy a színház kreatív munkáiban is részt vegyek.

- Művészként nem érezte megalázónak, hogy két évig csak főznie kellett?

- Londonban nagyon nagy a verseny a művészek között, hogy lehetőséghez jusson valaki. Ezért is gondoltam, hogy ha elkezdek dolgozni egy színháznál, onnan könnyebben vezet az út a művészi feladatok felé. Szerencsére ez így történt. A megélhetés miatt Londonban a legtöbb művész valamilyen más munkát is végez, hogy biztosíthassa a hátteret az alkotáshoz. Főzni egyébként nem tanultam, csak ugyanúgy van hozzá adottságom, mint a festéshez.

- Korábban is saját kedvére festett, nem a művészetből élt.

- Már Magyarországon is részt vettem művészeti projektekben, de közben dolgoztam. Sok mindent csináltam. Voltam könyvtári asszisztens, felszolgáltam a Goethe Intézet kávézójában, voltam asztalos, a lényeg mindig az volt, hogy a munkahelyem valamilyen kulturális intézmény legyen.

- Ez a kiállítás már a Londonban készített műveiből válogat, de a Magyarországon festett képei közül az egyik legerőteljesebb az a cigány asszony, aki az Erzsébet híd pesti hídfőjénél ül a lépcsőn. Mintha egy fontos találkozást ábrázolna a festmény.

- Már újfajta technikával dolgozom, más a művészetem, de a kép, amiről beszél tényleg fontos nekem, magammal hoztam Londonba. A találkozás is fontos volt, igen. Ez az a kép, ami a valódi gyökereimre emlékeztet. Budapesten minden reggel találkoztam ezzel a roma asszonnyal munkába menet, pénzt kéregetett az utcán, így tőlem is. Persze adtam neki pár forintot, de annyira megragadott a jelenléte, hogy később megfestettem.

- Emlékezetből?

- Sokszor úgy festek, hogy különböző képek által inspirálódom, azokból készítek terveket, és a tervek alapján állítok össze egy képet. Ezen a folyamaton keresztül kell menjek, amire összeáll a kép, amit megfestek.

- Ami a gyökereit illeti, Magyarországon lehet valaki cigány, de London multikulturális közegében kizártnak tartom, hogy ránézésre valakit romának gondoljanak.

- Senki nem gondolja Londonban, hogy roma származású vagyok. Ha esetleg én megemlítem, akkor lehet érdekesség, de kevesen tulajdonítanak neki jelentőséget. Londonban elvész annak a lényege, hogy én roma festő vagyok.

- Ez zavarja, vagy megkönnyebbülés?

- Nem foglalkozom már ezzel, mert Londonban nagyon sok minden lekopik belőlem azáltal, hogy rengeteg mindent magamba szívok. A képeimen mindaz visszatükröződik, amiben felnőttem, amit tanultam, és amitől azóta változtam. Görögországban még meander mintával festettem önarcképet, de Angliában már kevésbé magammal foglalkozom, inkább másoknak szeretnék képeket készíteni. Ez nagy különbség abban, hogy mi hajt engem.

- Mostanában akvarellel kísérletezik, érdekes megtapasztalni, ahogy a papír rostjai szétviszik a színeket.

- A korai kilencvenes években kezdtem festeni, nagyrészt magamtól fejlődtem, bár jártam a Városligeti Nyitott Műterembe, ahol közösen alkottunk más művészekkel 6-7 évig. Nagyon jó alapot adott ahhoz, hogy ma megtapasztaljak számomra új technikákat. Most nagyon érdekel az akvarell és a papír kapcsolata. Izgalmas, hogy mennyire tudom kontrollálni, ahogy a víz viselkedik a papíron. A lila virágok mezeje csak a fejemben létezik, egy korábban látott képet alakított át az agyam, miközben a vízfestékkel kísérleteztem a papíron.

- A virágokat szétviheti a víz, de egy leopárd rohanását nem. Ott már pontosan kell tudni bánni a technikával.

- Ez a leopárd a véletlen által jött ki. Elkezdtem játszani az akvarellel, és kijöttek különböző formák. Egy bizonyos sarkon láttam úgy, hogy az lehet egy önálló képélmény, és utána azzal a sarokkal kezdtem el tovább dolgozni. A leopárdot utána tudtam kialakítani. A papíron kialakult formát kreálom tovább ilyenkor művészi alkotássá.

- Ami a nőalakot illeti, Londonban még ma is látni hölgyeket ilyen megjelenéssel.

- Greta Garbo tényleg nem veszett ki, ma is sokakat megfog legendás személyisége. Művészként is hálás megfesteni, mert jó kapcsolódási pont a közönséggel. Imádom színésznőként, szeretem a filmjeit és a kisugárzását. A róla festett portré megkönnyíti a művész kommunikációját. Ha feldobom ezt a labdát, sokan örömmel kapják el.

- Korábban kedvtelésből alkotott. Változott ez?

- Most már szeretnék többet foglalkozni a festéssel, és szeretnék annyi művészeti feladatot, hogy az alkotásból élhessek. Ezért fontos, hogy a kísérletezés és a gyakorlás mellett a kiállításokon megmutassam, hogy hol tartok.

A kiállítás helyszíne: Sable D’or Patisserie
Címe: 249 Muswell Hill Broadway, N10 1DE
Nyitva: 07:30-18:00 között, 2015. december 6-ig.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

világ

Egész családok haltak meg a Kogalymavia KGL9268-as járatán