rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Forgószél, vagy hogy küzdött meg Ingrid Bergman az autoritással


musica

Forgószél, vagy hogy küzdött meg Ingrid Bergman az autoritással

Együttműködésben a

Színpadra állítani egy operát félelmetes, felemelő élmény, különösen, ha egy kortárs darabról van szó, amit még soha senki nem rendezett meg.

A Forgószél esetében pedig egy olyanról van szó, amiről mindenkinek Alfred Hitchcock filmje jut eszébe. Ebben Cary Grant mellett Ingrid Bergman tündökölt, akinek az idén ünnepeljük 100. születésnapját. Az ő tiszteletére rendelte meg a göteborgi operaház a Forgószél operaváltozatát. Bergman szerepét a sztárszoprán, Nina Stemme alakítja, a Musica pedig forgatott a próbákon.

A művészek politikai és pszichoanalitikai csavart is vittek a darabba – ezt leginkább Alex és az anyja karakterén keresztül lehet látni.

– Elég érdekes kapcsolat van Madame Sebastian és a fia között. Már-már túl szoros a komfortoshoz képest, azt hiszem, az asszony sokat büntette a gyerekét, és még mindig eléggé irányítja a fiát. A filmben nem látszódik ennyire az anya keménysége, de a színpadon egy nagyon kemény, gonosz figurát látunk – mondta Katarina Karnéus, az anyát alakító énekes – Számomra ez nagyon vicces, nagyon okos, nagyon karakteres, nagyon gonoszkodó, nagyon élvezem az elmélyedést benne!

A brit színpadi rendező, Keith Warner még tovább analizálta a szerepet.

– Szerintem van ebben egy nagyon érdekes meta-szint, hogy miként viszonyulnak nők, színésznők, szigorú apák lányai a hatalom megosztásához. Aliciának nem csak az a gondja, hogy egy náci lánya, hanem hogy épp ennek a hatalommániás apának a lánya, vagyis ahogy mindannyian küzdünk a lelkünkben egy hatalmaskodó személlyel, aki meghatározná, hogyan gondolkodunk, viselkedünk – és végül hogyan szabadulunk meg tőle.

Azt hiszem, ez arról szól, a világ hogyan küzd meg a hatalommal – de végül is Hitchcock filmjei mind a hatalomtól, a hatalommal rendelkezőkkel szembeni félelemről szól. A legbensőbb félelmeinkben kutakodott. Folyton anyákról, apákról, főnökökről, az életünket uraló emberekről szól, akik olyan szörnyűvé tudják tenni az életünket, és azt hiszem ez az opera is ezzel foglalkozik: hogyan győzzük le a fejünkben parancsoló hangokat.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Otellóval nyit a New York-i Met

musica

Otellóval nyit a New York-i Met