Dmitrij Gluhovszkij: "Az oroszok ellenségre vágynak"

HIRDETÉS

A poszt-apokaliptikus Metró-regények világhírű szerzőjével, a hamarosan Budapestre látogató orosz íróval, Dmitrij Gluhovszkijjal készítettünk exkluzív interjút legutóbbi könyve és a jelenlegi orosz közállapotok kapcsán.

euronews

- A sci-fi hálás műfaj abból a szempontból, hogy szépen bemutatja a jelen társadalmi törésvonalait, de közben ügyesen elkerüli azt, hogy ezekre direkt módon rámutasson. Ön borús képet fest a jövőről, de vajon felismerik ezt az olvasói, megszólal a vészcsengő a fejükben?

Dmitrij Gluhovszkij

- Az általam festett kép elég jól felismerhető. Mindenki, aki olvasta a Futu.re című legutóbbi könyvemet azt mondta, ez nem a jövőről, hanem a jelenről szól, még akkor is, ha a téma a halhatatlanság. A sci-fi egyébként a Szovjetunió idején az egyetlen lehetőség volt rá, hogy a társadalmi problémákról vagy a rendszer hibáiról nyíltan beszélhessünk, és kritizálhassuk azokat, mivel az úgynevezett “valódi szépirodalom” totális állami kontroll alatt állt.

Nem számít, mennyire népszerűek a könyveim. Még ha százezer olvasójuk van is, az semmi 140 millió tévénézővel összehasonlítva, akiket gyűlöletre, intoleranciára és más népek vagy országok semmibe vételére, lenézésére biztatnak. Minden erőfeszítésem hiábavaló, nem tudom egymagam felvenni a harcot a tévével. Igaz, ezzel nem is próbálkozom, én csak annyit szeretnék, hogy az olvasóimat a könyveim által a saját, emberibb táboromhoz csatoljam.

euronews

- Egy cikkében arról ír, manapság divatos Oroszország világpolitikai szerepét felnagyítani. Úgy tűnik, az átlagoroszt jobban érdekli, mi történik a szomszédos országokban, mint az, mi kerül aznap az asztalára. Miért van ez így?

Dmitrij Gluhovszkij

- Minket, oroszokat mindig arra kondícionáltak, hogy ne az étel minőségén, az alacsony fizetéseken, a borzasztó egészségügyi rendszeren, vagy azon lamentáljunk, miért nem utazhatunk szabadon bárhova, hanem azon gondolkozzunk, mi történik épp Honduraszban, mit csinálnak az amerikaiak Latin-Amerikában. Az ilyen fajta problémákon nyugodtan gondolkozhattunk – és most a történelem megismétli önmagát, és visszatérünk a figyelem-elterelés korábban már jól bevált taktikájához.

Ezen kívül a Szovjetunióban, bocsánat, Oroszországban még mindig él egy erős birodalmi komplexus. Az oroszok sokáig egy hatalmas birodalom részesei voltak, a világ legnagyobb országáé. Még mindig van egy rossz szájíz az elvesztett hidegháború után. Azután a háború után, amelyet a nyugati civilizációval, az Egyesült Államokkal vívtunk. És egyesek szerint nagy szükség van rá, hogy helyreállítsuk a fennsőbbségesség-érzést.

euronews

- Legnépszerűbb sorozata, a Metró-könyvek karakterei folyamatosan a félelem és bátorság között egyensúlyoznak. Ön szerint milyen feltételek között nyerhet a bátorság a félelem rovására?

Dmitrij Gluhovszkij

- Nem mondhatjuk, hogy az oroszok gyávák. Az oroszok bátrak, méghozzá reménytelenül bátrak, ha mondhatom ezt. A probléma az, hogy ezt a bátorságot nem a jó célok érdekében használják fel.

A legnagyobb felfedezés, amit az elmúlt évben tettem, miközben azt figyeltem, mi történik a világpolitikában, az volt, hogy rájöttem: az oroszokban hirtelen vágy támadt rá, hogy legyen egy ellenségük. Belső és külső ellenség is, és a lehetőség szinte tálcán kínálkozott. Először a legközelebbi szomszédunkat támadtuk meg, de most már az egész nyugati civilizációval hadban állunk, egyben le is nézzük és hiteltelennek tartjuk azt. Lehet, hogy ha a szükség úgy hozza, hamarosan utálni is fogjuk.