rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Krím-félsziget: beolvadba Oroszországba


insiders

Krím-félsziget: beolvadba Oroszországba

Húszezer ember hagyta el az annektálás óta a Krím-félszigetet, csak azért, mert nem szerettek volna orosz állampolgárok lenni. Kevesen mernek beszélni a félelmeikről és a
romló életkörülményekről. Katjával akkor találkoztunk, amikor a művészeti óráját tartotta otthon. Azt mondja, minden rosszabb lett, mióta orosz fennhatóság alá került a félsziget.

Rajztanárként havi 120 eurót keres és inkább a generációs különbségekkel írja le orosz és ukránpárti emberek közötti konfliktust.

“Az apám Jaltán született a második Világháború előtt és, amikor a Krím-félszigetet a Szovjetunión belül Ukrajnához csatolták, akkor apám csalódott volt. Egész életében azt várta, hogy a Krím újra egyesülhessen az orosz anyafölddel és, amikor a népszavazás után hazajöttem, mert épp nem voltam itt, az első dolga, amikor meglátott az volt, hogy boldogan magához ölelt, és azt mondta, Végre! Azt válaszoltam neki: apu, ugyanaz történt most meg velem, mint, ami veled 1954-ben.”

Katja, barátja Kosztyja, angoltanár Kijevben, de jaltáról származik. Ő inkább a gazdasági ellentmondásokat emeli ki, hogy megpróbálja érzékelteti annekció hatásait.

“Az elején mindenki nagyon boldog volt, mert magasabb béreket és nyugdíjakat ígértek és sokan, főleg a nyugdíjjasok bedőltek ennek, mert az orosz életszínvonalra vágytak. Úgy tudom, hogy volt fizetésemelés, ami eltartott néhány hónapig, de aztán érdekes módon elkezdtek emelkedni az árak és az emberek már egyre kisebb mennyiségben vásárolnak. El sem tudom képzelni, hogy hogyan élnek meg egyik napról a másikra.

Az Alusta sétányon ki lehet szúrni néhány turistát. Jóformán mindenki Oroszországból érkezett. A Krím-félsziget egy év alatt 3 millió turistát vesztett, az ukrán időkhoz képest a felére esett vissza a látogatók száma.

Olga férje festményeit árulja, először az üzletben találkoztunk vele, majd elmentünk a lakásába, ahol találkozunk Anatolij-al is.
Ő ukrán, de azt szeretné, hogy a Krím-félsziget Oroszországhoz tartozzon.

“Tudják én festő vagyok és az elmúlt évben azt láttam, hogy nagyon sok olyan ember is eljött ide, akik végre megengedhették maguknak. Sok egyszerű, nem gazdag ember.”

Anatolij szomszédja is lelkes oroszpárti. Tanya örül a nyugdíjának:

“Az ukrán időkben aggódhattam, hogy 59-60 évesen talán megkapom a nyugdíjat. Most 55 éves vagyok, és van nyugdíjam!”

A közvetlen szomszédban lakik a Gorbanyov család.
Genagyij, a férj tengerész, a kereskedelmi flotta nyugalmazott kapitánya azt mondja:

“A legfontosabb most az, hogy visszakerültünk Oroszországhoz. A szállítási útvonalat még nem nyitották meg és addig, amig nincs híd, folytatódnak a nehézségek. Az ukrán nyugdíjammal még tankolni sem tudtam, most viszont négy tank is kijön a pénzemből.”

A Szimferopol és Kercs közötti 200 kilométeres úton bővítik már az autópályát. Ez a fő összeköttetés Oroszország és a Krím félsziget között. Kercs az Azovi tenger elején található. Ez a Krím-félsziget legkeletibb pontja, a kikötőjéből gyorsabban elérhető Oroszország. A híd első szakaszát már elkezdték építeni Tuzla szigetén. A kompok túlterheltek és nagyon drágák, ezért fogott bele Oroszország a hídépítésbe. Magasak az elvárások, de a költségek is. Sokan, főleg az oroszpárti lakosok szerint, ha elkészül a híd, csökkenni fognak az árak.

A Krími tatárok többsége nem támogatja az új hatóságot. Független emberijogi szervezetek szerint lecsaptak rájuk a orosz titkosszolgálat emberei. Az annekció óta 19 fiatal tatár férfi tűnt el. Ali Özembash a tatár tanács egyik képviselője azt meséli:
“Az egyik legjellemzőbb vonása az orosz emberek gondolkodásának, hogy tartsunk még ki, elég csak kitartani egy picit és minden megoldódik magától. Eddig semmit sem fejeztek be. Egyetlen iskola sem épült meg, semmi. Épülnek a katonai létesítmények, és néhány út, de enyhe túlzás lenne azt állítani, hogy Oroszország egy picit is törődik a Krím-félszigetek lakosságával.”

A nyugati cégek és szervezetek elhagyták a Krímet az annekció óta fennálló jogi helyzetben, mert megrettentek az orosz törvényektől és az Oroszország ellen hozott nemzetközi szankciók miatt félnek a pénzbüntetéstől. Így a félsziget és különösen az itt élő emberek egyre elszigeteltebbek lettek.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

insiders

Egy szíriai menekült Franciaországban