rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Mitől fenntartható az államadósság?


real economy

Mitől fenntartható az államadósság?

Maithreyi Seetharaman vagyok, köszöntöm önöket a Real Economy új adásában. Ezen a héten – miután egész nyáron a görög adósságra koncentráltunk – megkérdezzük, hogy mekkora államadósság az, ami jónak számít. És azt vajon tudják-e, hogy mitől fenntartható, vagy fenntarthatatlan az adósság?

A műsorban ellátogatunk Portugáliába, hogy megnézzük, hogyan kezeli az ország a magas államadósságot. Megnézzük azt is, hogy egy olyan kis ország, mint Lettország, mit kezdett az adósságával. A közgazdász Sony Kapoorral pedig az adósságok formáiról és a fenntartható adósságról beszélgetünk.

Azt mindannyian tudjuk, hogy egy ország működtetéséhez a kormánynak hitelekre is szüksége van, hogy pótolja az adókból és pénznyomtatásból származó hiányt. Ha Christoph növelné az adósságállományát, akkor azt csak a cége értékére alapozva tehetné meg, és az is befolyásolná, hogy hogyan költi el a pénzt, hogy növelje a bevételét. Az országok értékét azonban nem lehet megmérni, ráadásul sok pénzköltésnek nincs is közvetlen gazdasági haszna. A kormányok vajon hogy döntik el, hogy fenntartható-e az adósságuk, vagy sem?

A kormány kötvényeket bocsát ki, amelyekre kamatot fizet hazai és külföldi befektetőknek, aki megvásárolják ezeket a kötvényeket, azzal az ígérettel, hogy a kormány pár éven belül visszaveszi tőlük a papírokat.

Tegyük fel, hogy az államadósság eléri a GDP 20 százalékát.

Ha egy adott évben minden befektetőknek járó kamatot kifizetnek, akkor a következő évben az adósság szintje csökkenni fog a GDP-hez képest, mégpedig azért, mert a gazdaság évről évre növekszik kissé, és ezzel arányosan a GDP is nőni fog.

Annak érdekében tehát, hogy az adósság fenntartható legyen, a gazdaságnak folyamatosan növekednie kell, ráadásul csak a legszükségesebb hiteleket szabad felvenni ebben az időszakban is.

Ha egy ország gazdasági növekedése lassul és GDP-je sem emelkedik, akkor nőni fog az adósság szintje is.

A befektetők aggódnak majd amiatt, hogy a kormány esetleg nem tud fizetni nekik, ami tovább emeli az állampapírok kamatait, hiszen csak így fedezhető a szerződésszegés kockázata. A gazdaság lassulásakor tehát a kormánynak többet kell fizetnie, ha pénzhez akar jutni.

Ha az adósság aránya túl magasra szökik a GDP-hez viszonyítva, és az ország gazdasági növekedése sem biztos, akkor fenntarthatatlanná válik az adósság.

Monica Pinna Portugáliába utazott, hogy kiderítse, mit tesz az ország, hogy meggyőzze a befektetőket arról, hogy mindent megtesznek, hogy fenntartható legyen az adósság.

Reggel hét óra van, Coimbra felé haladunk. Az autópálya szinte teljesen kihalt, csakúgy mint a teljes 900 kilométeres útvonal, mióta bevezették az útdíjat, hogy legyen miből csökkenteni Portugália adósságát, amelyhez egy 78 milliárd eurós mentőcsomagot is kaptak. A megszorítások ugyan 2014-ben véget értek, a fuvarozók azonban még most is fizetik az útdíjat.

- Ha lehet, elkerüljük az autópályát, mert túl sokba kerül. Megyünk 15 kilométert az autópályán, utána lehajtunk és negyven kilométert megyünk egy főúton, majd újra ráhajtunk az autópályára – mondta Jorge Rusu Cordunean, kamionsofőr.

António Ezequiel fuvarozócége egyike azon sok portugál cégnek, amelyek szembenéztek a reformok következményeivel. Az útdíj bevezetése után António 55 alkalmazottjából 40-en maradhattak a cégnél. A pluszkiadás miatt új raktárat kellett nyitnia Coimbra mellett, és el kellett adnia több járművét is.

- Cégünk harmincezer eurót fizetett ki útdíjra 2014-ben úgy, hogy az autópályán kívül más útvonalakat is használtunk. Ha csak autópályán közlekedtünk volna, az éves díj hatvanezer euró lett volna – mondta a cégvezető.

Egy pillantás az adatokra és António Ezequiel is látja, hogy a vállalkozása által megfizetett ár egyáltalán nem segít csökkenteni az ország adósságát. A befektetők szerint viszont az erőfeszítések azt mutatják, hogy Portugália elkötelezett a fenntarthatóság mellett. De még ennél is többre lenne szükség, Reis professzor szerint, aki úgy véli, most az euróval kapcsolatos szabályozást is újra kellene gondolni.

- A Monetáris Unió több különböző dolgot is ugyanabba a vödörbe tesz, krumplit és zöldborsót, noha azok szerkezete teljesen különböző. Ha egybe öntjük ezeket, még tönkre is tehetik egymást. De hasonló dolgokat rakhatunk ugyanoda, például krumplit és paradicsomot, de ezeket is védenünk kell. Mindent a megfelelő helyre kell tenni – mondta José Reis.

José Reis-szel együtt számos közgazdász meggyőződése, hogy a fenntarthatóság ára strukturális reformok bevezetése Portugáliában az oktatás, a foglalkoztatás, az ipari termelés, a befektetés és a javak újraelosztása területén.

Itt van velünk Sony Kapoor, a Re-Define agytröszt ügyvezető-igazgatója, közgazdász és az európai gazdaság elismert elemzője.

- Sony, hadd kezdjem Portugália és Görögország példájával. Ezek az országok hogyan kerültek a jelenlegi helyzetükbe, mi lehet a kivezető út? – kérdezte Maithreyi Seetharaman, az Euronews munkatársa.

- Lényegében még a fejlett világban is vannak fejlődő gazdaságú országok. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy Európa többi részéhez felzárkózzanak, ahhoz alapvetően kölcsönöket kell felvenniük. Viszont amikor beütött a válság, akkor kiderült, hogy sem Portugália, sem Görögország nem stabil gazdaságok. És mivel az emberek elkezdtek kételkedni a hiány fenntarthatóságában, ez elindított egy lefelé tartó spirált, ami olyan, mint amikor egy rajzfilmfigura lelép a szikla pereméről: egy ideig semmi nem történik, aztán hirtelen észreveszi, hogy nincs ott semmi, csak a levegő, és elkezdődik a zuhanás – magyarázta Sony Kapoor.

- És hogy kapaszkodhat vissza ez a rajzfilm figura?

- Rövid távon semmi extra nem kell. Portugáliának például fejlesztenie kellene az oktatási rendszerét, de az hosszú ideig tart. Görögországnak pedig nincs valódi gyártóbázisa. A kormányon keresztül áramló pénzek, amelyekből ezeket finanszíroznák, most hirtelen elapadtak. Tehát benne ragadtunk abban a dilemmában, hogy a rövid távú válasz alapján minden maradna a régiben, de ez nem reális válasz, mert az ország így egyre csak szegényebb és szegényebb lesz. A kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e hitelekre, hanem az, hogy mennyi hitelre van szükség, és mire használják fel az így megkapott pénzt – mondta Sony Kapoor.

- Sony, álljunk meg egy pillanatra, és utazzunk el Lettországba Monica Pinnával, hogy megnézzük, hogyan sikerült megváltoztatni egy ilyen kis ország gazdaságát.

2008-ban Lettország gazdasága mélyrepülésbe kezdett, az államadósság nőtt, a GDP csökkent. A válság megrázta az országot, amely 2009-ben mentőcsomagot kért, a megszorítások 2012-ben értek véget.

Néhány vállalkozás, mit ez a kozmetikai cég, felvette a kesztyűt, és a nehéz idők ellenére is megpróbált csinos maradni.

- Főleg az exportra koncentráltunk, de a hazai piacról sem feledkeztünk meg. Ez segítette keresztül a céget az elmúlt 10 éven, és a válság időszakán is – mondta Lotte Tisenkopfa-Iltnere, a kozmetikai cég társtulajdonosa.

Az export fontosságát többen is említették, ez tette lehetővé, hogy Lettország Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává váljon. Ráadásul a pénzük sem értéktelenedett el, és 2014-ben az eurozóna tagjává is váltak.

Az államadósság elérte a GDP felét 2010-ben, és azt várták, hogy tovább növekszik a következő években. De hogy sikerült Lettországnak a lehetetlen? Hogyan fordították meg a helyzetet?

- Különböző területen vezettünk be reformokat: az államkincstárnál, a pénzügyi szektorban, és számos más területen, például a munkaerőpiacon, vagy a külkereskedelemben. A pénzügyi mentőprogram első évében 2009-ben 8,8 százalékkal konszolidáltuk a GDP-t, és ezt elsősorban nem a bevételi oldalon értük el, hanem a kiadásoknál – mondta Liga Klavina, a lett pénzügyminisztérium munkatársa.

Vajon más EU-országoknál is működhet ez az egészséges adósságot ígérő csodaszer? A kritikusok szerint Lettország kis mérete miatt kétséges, hogy a módszer nagyobb gazdaságok esetében is működhet.

- Sony, szerinted Lettország esete alkalmazható Európa szerte, tekintve, hogy milyen kicsi a gazdasága?

- Nem. És ennek számtalan oka van. Egyik, ahogy te is említetted, a gazdaság kicsiny mérete. A másik, hogy ez a fejlődés viszonylag új keletű. Ráadásul sokkal rugalmasabb lehetsz abban a kérdésben, hogy mennyit veszíthetsz az egészen, ha tudod, hogy mindezt az elmúlt tíz évben szerezted meg. Az öregebb európai gazdaságok esetében, mint amilyen Görögország is, ahol a jólét már hosszabb ideje fennáll, ott az elvárások is nagyobbak – válaszolta Sony Kapoor.

- Máshogy kell tekintenünk a fenntartható adósságra?

- Önmagában a kölcsönfelvétel sem nem jó, sem nem rossz. Ez csak attól függ, hogy mire használják az így szerzett pénzt. A különbség tehát a termelő és a nem termelő hitel között van. Például, ha valaki hitelt vesz fel, hogy az MIT-re vagy a Harvardra jelentkezzen, akkor a legtöbb esetben ez egy termelő hitel, mert pozitív eredménye lesz a befektetésnek. Ugyanígy egy államnál, ha a hitelt az oktatási rendszerbe fekteti, akkor az végül képzett munkásokat eredményez. Érdemes-e infrastruktúrába fektetni a felvett pénzt, hogy fellendítsük a gazdaságot? Ez elsőre furcsán hangzik, de néha a hitelfelvétel a legjobb út ahhoz, hogy csökkentsük a jövőbeni hiteleinket, vagy fejlesszük a hitel fenntarthatóságát – mondta Sony Kapoor.

- Hogyan lehet kezelni a kockázatokat?

- Ha előre tervezel, ha tudod, hogy több különböző forrásod van a kölcsönre, vagy, ha hosszú távra veszel fel kölcsönt. Ez nagy előny volt számunkra Nagy-Britanniában is. Tehát ha a kölcsönt termelésre fordítják, és ha felkészülnek a rendkívüli helyzetekre, amelyek bármikor előfordulhatnak. Tehát ha mindaz megvan, amit most felsoroltam, és nagyon-nagyon konstruktívak vagyunk a jövőbeni válságok és a piac zavarainak megoldásában, ha hatékonyan fejlesztjük a kormányzati szektort – vehetünk fel hitelt, befektethetünk az oktatási rendszerbe a mostani alacsony kölcsöndíjakkal és fellendíthetjük a növekedést. Ez a legjobb megközelítés, ellentétben azzal, hogy csak a hitelek visszafizetésére koncentrálunk. Ez rövidlátó álláspont – zárta az interjút Sony Kapoor.