rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Magánemberek mentik Magyarország becsületét


Magyarország

Magánemberek mentik Magyarország becsületét

Az elmúlt hetekben Magyarország leszerepelt a világsajtóban. De sokan vannak olyanok, akik folyamatosan tesznek azért, hogy árnyalják ezt a képet.

Van olyan, hogy “magyarok”?

Az elmúlt hetekben világszerte a lapok és az internetes oldalak, ahogyan a tévé- és rádióadók is a kormánynyilatkozatokat, a rendőrségi akciókat, a budapesti pályauvarokon veszteglő menekültek borzasztó körülményeit dokumentáló képriportokat tették címlapra vagy híradásaik élére. A menekültek többsége ezt visszhangozta, miután végre valahára átjutott Ausztriába, majd később Németországba. De sokan voltak köztük, akik megköszönték a magyarok szolidaritását. Azt, hogy a lakosság számtalan módon igyekezett enyhíteni a sok ezer elcsigázott ember vergődésén.
Így aztán a gazdagabb nyugati államoknak is egyre kezelhetetlenebb menekülthullám közepette (minimum) kettévált annak a fogalomnak, hogy “magyar” az értelmezése.

A segélyszervezetek és a hozzájuk csatlakozó önkéntesek hada az első pillanattól jelen voltak az ország déli határán és a fővárosban is. A Migration Aid, a Vöröskereszt, a Máltai és a Baptista Szeretetszolgálat is a kezdetektől koordinálta, és bonyolította a menekültek segítését országszerte. A bencések a pannonhalmi apátságot már akkor megnyitották a menekültek előtt, amikor Ferenc pápa támogató nyilatkozata még sehol sem volt.

Fontos megérteni, hogy a sok ezer menekült csak átkelni akar Magyarországon, ezért nem akarnak bevonulni egyik menekülttáborba sem. Az már más kérdés, hogy az elhíresült ottani állapotok is visszatartják őket ettől. A lényeg, hogy spontán “táboraik” ellátása nemcsak a szervezetlenség miatt akadozott, hanem azért is, mert a magyar hatóságok nem akartak együttműködni ezzel a megoldással.

Megtette helyettük a lakosság.

A magyar sajtó ontja a legkülönfélébb történeteket erről. Úgynevezett magánemberekről, akik napról napra megpakolva vonulnak ki a menekültek közé, visznek mindent, amit csak fantáziájuk diktál, hátha pont attól a valamitől lesz könnyebb a kiszolgáltatottságban vergődő konkrét valakinek. Sokan pénzt utaltak a segítő szervezeteknek, mások, akik ebben a megoldásban nem bíztak, egymásnak, hogy az, aki közülük éppen megteheti, menjen, vásároljon be, és fuvarozzon enni- és innivalót a pályaudvarokra.

Miután az a borzasztó asszociációkat keltő gyalogmenet elindult Budapestről pénteken, civilek százai vittek minden elképzelhető kiszerelésben ennivalót és vizet a menetelőknek. Voltak, akik szégyenlősen otthagyták, voltak, akik nem mozdultak az adományuk mellől, ragaszkodtak ahhoz, hogy kézbe adják. Azok, akik beálltak a sorba, és mentek velük együtt az osztrák határ felé, a jelenlétükkel remélték enyhíteni a helyzet – finoman szólva – képtelenségét.

Magyarországon is voltak autósok, akik felvettek Ausztria felé tartó gyerekes családokat, habár tudták, hogy ezt a Btk bünteti, mert maga a művelet, amúgy lecsupaszítva nem különbözik attól, amit embercsempészetnek hívunk. Az is igaz, hogy voltak az úton olyanok is, akik ezt látva kiugrottak a saját kocsijukból, például egy szlovák rendszámú luxusautóból, és ordítva fenyegették meg a segíteni akarókat. A közszájon forgó történet szerint utóbbi két nő, az ordibáló egy jó kondiban lévő férfi volt (a jelenetet ide kattintva megnézhetik). A szír család meg végül szégyenlősen megköszönte, és kiszállt a nők kocsijából.

De luxusautóról született más legenda is az elmúlt napokban. Abból a másikból “kőgazdag” fiatalok ugráltak ki, és két kézzel osztogatták mindazt, amivel az autót telepakolták, amikor meghallották, hogy menekültek ezrei tartanak gyalog az osztrák határ felé az 1-es úton. Ez már szombaton volt.

Azt, hogy egy politikus vagy egy hatóság meddig mehet el egy ilyen rendkívüli helyzet kreatív értelmezésében, nehéz megítélni. Pláne az átlagember felkészültségével. Persze attól még véleményünk van róla, mindenféle.

Az, hogy mi kell egy éhes, kimerült, fedél nélküli embernek, elég egyértelmű, és úgy tűnik, hogy ez most nagyon sokaknak előbbrevaló, mint az, hogy ki mindenki helyett cselekszenek.
Ez is Magyarország. Ők is magyarok. Ahogyan ‘németek” is gyújtanak fel menekültszállásokat, és “osztrákok” is tesznek arra, hogyan élnek tőlük karnyújtásnyira évekig menekültek egy zsúfolt táborban.

Fotók: Asbóth Beatrix
Címlapfotó: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt